Télikabát és forralt bor helyett rövidgatya és hideg sör
További Téli sport cikkek
- Világ- és olimpiai bajnok sportolóink a jégen, sikerrel zárult a Korcsolyázás Világnapja
- Felfedte súlyos betegségét a nyilvánosság előtt az olimpiai bajnok sportoló
- Ugyan a törést megúszta, így is komoly sérüléseket szenvedett az alpesi sí királynője
- Vérfagyasztó balesetet szenvedett a világ legjobbja, a kórházból üzent
- Új magyar csúcsot állított fel a nemrég honosított gyorskoris, akit szülőhazájában eltiltottak
Forralt bor helyett sör, télikabát helyett rövidnadrág, fehér helyett zöld: röviden így foglalható össze miben különbözik a nyári síugrás a télitől. Az ugrók ugyanazok, és a lelkesedés is, mint ahogy az wislai világkupán kiderült.
(A cikk szerzője Hodgyai Réka)
A nyári Grand Prix-sorozat 1994 óta minden évben szerves részét képezi a síugrócirkusznak. Az európai téli versenyhelyszíneken legtöbbször minden nemzet a lehető legerősebb keretével képviselteti magát, a nyári versenyek alatt azonban sokszor kapnak a fiatalabb ugrók is esélyt arra, hogy kipróbálják magukat a legjobbak között.
A téli versenyekhez képest persze van némi eltérés, például a sánc fehér helyett zöld színben pompázik, a jég nekifutót kerámiaborítás helyettesíti, az érkezőlejtőt műfű, a sánc legalját pedig természetes gyepszőnyeg fedi (mindezeket rendszeresen vízzel locsolják), a nézők forralt bor helyett sört isznak és a télikabátot lenge pólóval helyettesítik. Nem változik azonban az ugrók öltözete, felszerelése, a verseny menete, a pontozás, és a szurkolók lelkesedése sem. A téli világkupához hasonlóan itt is hirdetnek összetett győztest.
A nyári versenyek segítik a sportolókat a téli szezonra való felkészülésben, jó lehetőséget biztosítanak a gyakorlásra. A nyári idény általában 9-10 versenyhelyszínt foglal magába, a legemblematikusabbak ezek közül Hinterzarten, Klingenthal (Németország), Einsiedeln (Svájc), Hakuba (Japán), Hinzenbach (Ausztria), vagy a franciaországi Courchevel, ahol az elmúlt hétvégén startolt a 2016-os nyári idény. Az a lengyel ugrók fölényes győzelmével zárult, Maciej Kot az első, míg Kamil Stoch a dobogó második helyére állhatott fel.
Ezek után tehát mindenki kíváncsian várta hogyan teljesítenek majd a lengyelek otthon, Wislában. A pénteki csapatverseny során nem született hazai siker, bár a lengyel szurkolók ez alkalommal is rendületlenül biztatták versenyzőiket. Ez a nap a norvégokról szólt, akik már az első sorozat végén több mint 5 ponttal a szlovének és közel 16 ponttal a németek előtt álltak.
A második sorozat jelentős felében a szlovének birtokolták a vezető csapat számára fenntartott pulpitust, ezen azonban az utolsó norvég ugró Anders Fannemel bravúros, 134 méteres ugrása változtatott. Ezt a távolságot a sorozatot záró és a téli világkupát fölényesen megnyerő Peter Prevc sem tudta felülmúlni. A németek megőrizték dobogós helyüket, míg az osztrákok a negyedik, a csehek az ötödik, a lengyelek pedig a hatodik helyen zártak.
A kellemes nyári idő és a ragyogó napsütés sok nézőt a sánchoz csalogatott, a hangulatra semmiképpen sem volt panasz. A legendás lengyel szurkolók a nagy meleg ellenére kora délelőttől késő délutánig a tűző napon álldogáltak csakhogy láthassák és hangerejükkel biztathassák kedvenceiket.
A wislai versenyhétvége zárónapján, szombaton, egyéni verseny rendeztek. A sánc környékét már kora délelőtt birtokukba vették a szurkolók. Nagy volt a tömeg a jól ismert fehér-piros Polska feliratú szurkolói sálakat és különböző érdekesebbnél érdekesebb nemzeti színű fejfedőket árusító standok előtt is. Az időjárás hasonlóan napsütésesnek ígérkezett, mint előző nap, a szél azonban egy picit megzavarta a verseny menetét, néha hosszabb kényszervárakozásokra volt szükség egy-egy ugrás között, melyek alatt a nézők lelkesen énekelték a Wisla című dalt.
Az első sorozatban, a hazaiak örömére, Maciej Kot szállt a legmesszebbre, őt követte a norvég világcsúcstartó Anders Fannemel, aki 137,5 méterrel nyári sáncrekordot állított fel a kvalifikációban, valamint a németek ugrója, Andreas Wellinger. A közönség izgatottan várta a folytatást, amely nem hozott változást, legalábbis ami a dobogót illeti. Maciej Kot múltheti kiváló szereplését megismételve fölényes győzelmet aratott. A lengyelek hatalmas hangerővel ünnepelték versenyzőjüket és természetesen a legendás “Bialo Czerwoni” nóta is elhangzott.
A hétvége szereplői közül nem hiányzott a sánc névadója, Adam Malysz sem, aki jelenleg a lengyel tévé szakkommentátora is. Az olimpiai érmes, 2011-ben visszavonult lengyel ugró manapság is hatalmas népszerűségnek örvend.