Neveket szeretnénk hallani

Az első nap már nagyobb meglepetések nélkül le is ment az év első Grand Slamjén, az Australian Openen, de most nem annyira a teniszmeccsek, hanem a BBC és a Buzzfeed által megírt, feltételezett bundabotrány körül forog minden. Egyelőre úgy tűnik, hogy elsősorban korábbi, évekkel ezelőtti esetekről lehet szó, nevek pedig nem nagyon hangoztak még el. Az is kérdés azonban, hogy megneveznek-e egyáltalán bárkit majd a gyanús játékosok közül, akik között állítólag Grand Slam-bajnok is van.

A botrány mentén a tenisz tisztaságáért felelős szervezetet sok támadás érte, a bírálók szerint a kezükbe került információk ellenére sem léptek megfelelően az elmúlt időszakban. A vezetők szerint viszont mindent a legalaposabban próbálnak kivizsgálni, csakhogy nem gyűltek össze kellő bizonyítékok egyik olyan ügyben sem, amiben nem tettek lépéseket.

Kik lehetnek érintettek?

A BBC és a Buzzfeed a hozzájuk kiszivárogtatott 2008-as jelentések mentén vizsgálódott az ügyben. A nekik küldött adatok mellett az elmúlt hét évből 26 ezer meccsnél elemezték ki a sportfogadásokat.

• Az aktív játékosok közül senki sincs megnevezve, összesen viszont kilenc különböző lista alapján több mint hetven játékos esetében merülhetett fel valamilyen gyanú az elmúlt évtizedben.
• A leginkább nagy hullámokat keltő állítás, hogy meg nem nevezett egyéni és páros Grand Slam-bajnok is van a gyanús játékosok között, nyolcan pedig most is főtáblásak az Australian Openen.
• Korábban pedig nemcsak kisebb tornákon, hanem állítólag még a legnagyobbakon, például Wimbledonban és a Roland Garroson is vásároltak meg meccseket.
• Az elmúlt évtizedben 16 olyan játékos is volt a top50-ből, akiknek az esetében többször is jelezték a tenisz tisztaságáért felelős szervezetnél (TIU), hogy felmerülhetett csalás gyanúja, azonban egyiküket sem szankcionálták.
• Nem csak egy meccs megnyeréséről, vagy elvesztéséről lehetett szó. Egy, az Australian Openen is induló top50-es játékosról például azt állították korábban, hogy rendszeresen megbundázta az első szetteket a meccsein.

Hogy lehet egyáltalán csalni?

A helyzetet az is bonyolítja, hogy előfordul, hogy egy játékos tényleg lead egy meccset, ezzel például egy sérülést próbál elkerülni, vagy éppen az energiáját megőrizni fontosabb versenyekre. Viszont a konkrét csalás esetében sem arra kell gondolni, hogy a fogadási csalásban érdekelt körök megkeresnek például egy világranglista topjátékost, hogy dobjon el egy meccset egy Grand Slam első körében a 100-on kívüli ellenfelével szemben, sőt, alapvetően a legtöbb ilyen fogadás nem is előre leadott téttel, hanem meccs közben megkötött, úgynevezett élő szelvénnyel történik. „Az egyik játékos nyer egy szettet, és brékelőnyben van a másodikban is, amikor is rengeteg pénz érkezik a másik játékos mellett, aki aztán csodával határos módon mondjuk nyolc gémet nyer zsinórban" – mondta az egyik állítólag bevett gyakorlatról az egyik szakértő.

Nem szeretnénk senkit se akár csak hipotetikus példával is gyanúba keverni, de megnéztünk néhány oddszot a hétfő délelőtti mérkőzések közül: Roger Federer-Nikoloz Basiliashvili meccsen, amit a svájci nagyon simán hozott 6:2, 6:1, 6:2-re, a második szettben éppen 6:2, 2:0-s állásnál már az is 19-szeres pénzt fizetett volna, ha onnan egy szettet nyert volna a grúz, akár a második, akár a harmadik szettet csinálta volna meg. Erre persze Federer ellen nem sok esély van, és a 19-szeres odds miatt már egy ilyen tét is könnyen szemet szúrhatna a fogadóirodák rendszerében.

Egy sima brék viszont jól is fizethet, és egy mérkőzésen feltűnést sem kelthet. Szintén egy hétfő délelőtti példát említünk: a kilencedik helyen kiemelt Jo-Wilfried Tsonga 3:2-re vezetett Márkosz Bagdatísz ellen az első szettben, amikor 11-szeres pénzért kínálták, hogy Bagdatísz elveszi a bivalyerősen szerváló francia adogatását. A ciprusi pusztán csak visszavette volna a brékelőnyt a franciától, komoly előnybe tehát nem jutott volna, és ha tegyük fel, előre megbeszélik, hogy bármely szettben egy brék után a szett közepén, a három vagy négy nyert gém után adja vissza a brékelőnyét, az még csak rendkívülinek sem mondható, mégis elég szép pénzt jelentene annak, aki tudja, mikor kell lépnie a mérkőzés közben.

Természetesen megint hangsúlyozzuk, hogy Tsonga és Federer példája is csak elvi szinten lejátszott, szemléltető eset, nem áll szándékunkban feltételezni, hogy bármelyikük is érdekelt lenne bármilyen csalásban.

Meddig nyúlhat vissza ez az egész?

Az biztos, hogy 2007-ben már többször is előkerült a több játékost is megkörnyékező teniszmaffia a hírekben. Most is a legtöbb cikkben felidézik Nyikolaj Davigyenko döntőjét a lengyelországi Sopotban tartott 2007-es tornán, ami sok szempontból fordulópontot jelentett, hiszen utána indult el az a vizsgálat, aminek a jelentései most a BBC és a Buzzfeed birtokába is kerültek. Az akkor világranglista 4. orosz címvédőként egy szett és brékelőnyben volt a 91. helyezett, argentin Vassallo Argüello ellen, de közben a fogadási oldalak vezetőit is meglepve egyre csak nőtt az ellene megtett tétek száma.

A Buzzfeed szerint a helyi ATP-supervisort is értesítették, aki le is rohant gyorsan a pálya mellé, ahol azt látta, hogy Davigyenko váratlanul a bokáját és a talpát kezdte fájlalni, ápolásokat kért, végül pedig vissza is lépett a harmadik szettben.

A meccs után a Betfair korábban nem látott lépéssel törölte az összes fogadást a meccsre vonatkozóan. A teniszszakma vezetői pedig az eset kivizsgálásához tapasztalt külső szakértőket kértek fel, akik aztán megállapították, hogy soha nem láttak még annyira valószerűtlen oddsokat, mint a Davigyenkó-Argüello meccs közben. Több furcsaságot is felfedeztek, de egy év vizsgálódás után végül bizonyíték hiányában felmentették Davigyenkót a bundavádak alól, és nem találtak felelősöket. Viszont a meccs további kiterjedt vizsgálatokat vont maga után, és az eset egyik következménye az volt, hogy létrehozták a tenisz tisztaságáért azóta is felelő szervezetet, a TIU-t (Tennis Integrity Unit).

Davigyenkót abban az évben később 2000 dollárra büntették a szentpétervári tornán, mert a mérkőzésvezető szerint „nem teljes erővel küzdött a győzelemért" a horvát Marin Cilic ellen. A csalással gyanúsított oroszt akkoriban azonban Rafael Nadal is megvédte, szerinte van olyan, hogy valakinek nem megy a játék.

Én is átéltem már hasonló helyzeteket egy-egy meccsemen, ezt kívülről nehéz megítélni

– mondta a spanyol.

2007-ben több játékos is beszámolt megvesztegetési kísérletekről. Arnaud Clémant francia teniszező is arról beszélt, hogy megkörnyékezték már, de visszautasította az ajánlatot. Szerinte elsősorban az alacsonyabban rangsorolt játékosok vannak kitéve a csábításnak. Az akkor visszavonuló brit Tim Henman is arra figyelmeztette a vezetőket, hogy legyenek nagyon éberek, mert ugyan ő nem tapasztalt fogadási csalást, de a játékosok elbeszélései alapján létezik. Egy osztrák játékos pedig már akkor is arról beszélt, hogy létezik egy olasz és egy keleti teniszmaffia is, amik rendszeresen megkörnyékezik a tornák résztvevőit.

Kik állhattak csalások mögött?

Az már állítólag kiderült a nyolc évvel ezelőtti vizsgálatban is, hogy a fogadási csalók hálózatai Észak-Olaszországhoz, Szicíliához és Oroszországhoz kötődnek, dollárban mérve pedig sok százezreket nyerhettek a játékosokkal lezsírozott mérkőzéseken. A játékosokat vagy a környezetüket legtöbbször a hotelszobájukban keresték meg névtelenül ismeretlen emberek, aztán pedig 50-200 ezer dollárt kínáltak nekik.

• Az első csoport Oroszországban volt, és a 2008-as vizsgálat szerint legalább öt gyanús meccsen keresztül 357 ezer dollárt zsebelhetett be. Azt feltételezték róluk a vizsgálatban, hogy legalábbis az orosz játékosokra vonatkozóan voltak belsős információik.
• A második csoport szicíliai, és legalább 12 gyanús fogadás mögött állhatott, ezekkel 930 ezer dollár profitot hozhatott össze. A vizsgálatot folytatók szerint sokszor teljesen egyértelmű lehetett az oddsok alapján, hogy előre le volt játszva a végeredmény. Ezek közül volt állítólag három meccs Wimbledonban, egy pedig a Roland Garroson.
• A harmadik bűnszervezetet Észak-Olaszországban sejtik, és 28 gyanús meccset kötnek hozzájuk, amikkel szintén csaknem egymillió dollárt szerezhettek. Ezekben az esetekben azt is gyanították, hogy mindkét játékos be volt avatva a csalásba.

Mivel vádolják most a teniszszervezeteket?

Megszólalt a 2008-as vizsgálatot az ATP felkérésére elvégző külső szakértők egyike, Mark Phillips is, aki szerint messze nem léptek eleget hivatalos oldalról az ügyben. Phillips szerint komoly adatok voltak a kezükben, és a dokumentumokban 28 olyan játékost neveztek meg, akik részt vettek gyanús meccseken, de közülük is tízről tartották, hogy a probléma igazi gyökerét jelentik. „Átadtunk nekik mindent egy kedves kis rózsaszín masnival a tetején, de semmit sem tettek" – mondta a Telegraph szerint a TIU-ról. Azt mondta, hogy az újonnan létrehozott szervezetnek a vizsgálatok után is küldtek még jelzéseket gyanúsnak talált meccsekről, de az volt az érzése, hogy nem igazán voltak rájuk kíváncsiak.

Fogadási körökből névtelen források is azt mondták a BBC-nek, hogy továbbra is érkeztek gyanús meccsekről információk, vagyis nem csak a régebbi időszakról, hanem az elmúlt évekről is szó van. Állítólag egy elítélt fogadási csaló is átadott 28 nevet egy meg nem nevezett ország rendőrségének még 2013-ban, és ez a lista is eljutott végül a tenisz tisztaságán őrködő szervezethez. Többen úgy vélik, hogy ha nem is eltussolásról van szó, attól még az már önmagában egy súlyos probléma, hogy ha nem működött hatékonyan az ügyek feltérképezésére létrejött szervezet.

Mit mondanak erre a vezetők?

Nigel Willerton, a TIU vezetője azonban azt mondta, hogy 2010 óta 18 játékost, vagy a teniszhez köthető tisztviselőt szankcionáltak. A legtöbben azonban olyan kevésbé ismert játékosok, mint például egy Daniel Köellerer nevű teniszező, aki volt 55. is a ranglistán, de 2011-ben eltiltották bundázás vádjával. A teniszező amúgy mindent tagadott, szerinte csak megkeresték Moszkvában, Csennaiban és Párizsban, de mindig elutasította a felkínált 50 ezer dollárokat. Willerton emellett azt is hozzátette, hogy a 2009-ben bevezetett korrupció-ellenes program szabályait nem lehetett visszamenőleg alkalmazni. Viszont azóta szerinte minden érdemleges információt gondosan kivizsgálnak, és az összes feltételezett esetnek a végére járnak.

Chris Kermode, az ATP elnöke sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy nem volt semmilyen eltussolásról szó, és azt mondta, hogy csak valódi bizonyítékok alapján lehet lépni.

Bizonyítani kell a kapcsolatot a játékos és a csalók között

– mondta, enélkül ugyanis nem lehetne bíróságon megvédeni az állításokat. Szerinte a Buzzfeed és a BBC sem véletlenül jelezte, hogy ugyan vannak nevek a kezükben, de nem hozták őket nyilvánosságra. „Lehet sok információd, hallhattál eseteket, de az egész arról szól, hogy olyan bizonyítékot szerezzünk, amit használhatunk."

Az ATP-nél állítólag sokan azért állnak most értetlenül, mert szerintük a 2008-as jelentésből is kiderült, hogy nem volt elég bizonyíték. Kermode szerint viszont akkoriban pont a TIU felállításával is jelezték, hogy gyökerestől akarják kiirtani a korrupciót a sportágból. Kermode úgy vélte, hogy

Habár most sokan úgy vélik, hogy a korrupció elleni küzdelemre fordított 14 millió dollár az elmúlt években nem volt arányban a probléma súlyával.

Megszólaltak a legjobb játékosok?

Miután konkrét nevek nem kerültek elő, de sokan kezdtek spekulálni, a világelső Novak Djokovics először beszélt nyíltan arról, hogy neki is 200 ezer dollárt (mai árfolyamon nézve kb. 57 millió forintot) próbáltak ajánlani tíz évvel ezelőtt, hogy bundázzon meg egy meccset. A szerb szerint arra akarták a csapatával dolgozó embereken keresztül rávenni még 2006-ben, hogy a szentpétervári tornán veszítse el a nyitómeccsét, de végül nem is indult el a versenyen. Közvetlenül nem is jutott hozzá el az egész ügy. 

Az elmúlt hat-hét évben nem hallottam semmi hasonlóról. Engem személyesen soha nem kerestek meg közvetlenül, ennél többet ezért nem tudok erről mondani

– mondta. Hozzátette, hogy mindig olyan emberekkel volt körülvéve, akik tisztelték a tenisz értékeit, és ő is ebben nőtt fel. A bundázást sportszerűtlennek, bűncselekménynek tartja a sporton belül. Djokovics azonban azt sem gondolja, hogy kiterjedt lett volna a meccsek megvásárlása a teniszben. Keringenek nevek, találgatások, de egyelőre nincs bizonyíték egyetlen aktív játékos ellen sem. „Amíg ez így marad, addig csak spekuláció az egész" – mondta.

A 17-szeres Grand Slam-bajnok Roger Federer azt mondta, hogy valami konkrétumokat szeretne látni.

Neveket szeretnék hallani. Akkor legalább valami konkrét dolog lenne, amiről lehet beszélni

– mondta, például hogy a játékos közvetlenül érintett volt-e, vagy csak a csapatának tagjai, melyik Grand Slamen történt egy eset. „Nonszensz olyanra reagálni, ami puszta spekuláció." Azt mondta, az is fontos, mennyire magasra ér az egész ügy, de minél magasabbra, annál inkább meg lenne lepve. Szerinte tisztának kell maradnia az egész sportágnak.

Egyelőre úgy tűnik, hogy csak férfi játékosok érintettek, de a női világelső Serena Williams azt mondta, hogy hallott ugyan az ügyről, mivel előre szóltak neki, hogy kérdezhetik majd róla. Azonban azt mondta, ő soha nem hallott megbundázott meccsről.

Mi lehet az ügy következménye?

Azt nehéz most megmondani, mekkorát fog robbanni az egész. Az biztos, hogy az Australian Openre alaposan rányomja majd a bélyegét, már csak azért is, mert a játékosokat folyamatosan erről faggatják a meccsek utáni sajtótájékoztatókon.

Egyelőre nagy kérdés, hogy az eddig leírtakhoz képest mennyit tesznek hozzá a BBC kedd esti, már bereklámozott adásában. Elsősorban akkor jöhet igazi új fordulat az ügyben, ha konkrét nevek is elhangzanak majd. Azonban a Guardian forrásai ezt nem tartják túl valószínűnek: „Meg lennék lepve, mert ezek valószínűleg komoly jogi vetülettel bírnának. Ha nincs bizonyítékuk ellenük, akkor elég ingatag terepre tévednének."

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne kezdenének el itt-ott szivárogni információk a következő napokban, és ugyan a megszólaló elemzők szerint a nagyobb játékosokhoz közel kerülni is rettentő nehéz lenne, az meg pláne, hogy beszervezzék őket ilyen csalásokba, de semmi biztosat nem tudni.

Egy következmény lehet, hogy a különböző teniszszervezeteknek mindenképpen új lépéseket kell majd tenniük az esetleges fogadási csalások visszaszorítása érdekében. Ha neveket nem is hoznak nyilvánosságra, az sem kizárt, hogy az általános cselekvésre sürgetésen és az ügyek felmelegítésén kívül az egésznek részben az elrettentés volt a célja, hogy ne forduljanak elő tömegesen fogadási csalások főleg az olimpiához közeledve.