Az a Roger Federer, akit a pályán láttunk, nem létezik többé – őszinte vallomást tett a klasszis

Szeretlek, és sosem hagylak el

– címezte levelében szeretett sportágának Roger Federer 2022 szeptemberében, amikor hivatalosan bejelentette, hogy visszavonul az élsporttól. A 20-szoros Grand Slam-torna-győztes svájci teniszező legutóbb a GQ Magazinnak adott exkluzív nagyinterjút, amelyben többek között arról beszélt, hogyan élte meg visszavonulása pillanatait, mivel telnek napjai azóta, hogy letette a teniszütőt, valamint hiányzik-e számára a sportág, amelynek gyakorlatilag mindent köszönhet az életében. 

2022 őszén arról írhattunk, amikor Roger Federer a Laver-kupán befejezte aktív pályafutását, hogy a svájci teniszezőhöz hasonló játékost nem látott és nem is fog látni a sportág, mivel Rogerből csak egy van: a megtestesült tenisz egy svájci úriember bőrébe bújva.

Arról továbbra is felesleges értekezni, adott esetben vitatkozni, hogy Roger Federer a tenisztörténelem legjobb játékosa-e, mivel nála ketten is – pont legnagyobb korszakos riválisai, Novak Djokovics és Rafael Nadal – több Grand Slam-tornát nyertek, de annyi bizonyos, hogy immár lassan két éve nem látjuk a pályán a svájcit; egyúttal pedig lezárult egy veretes fejezet a tenisz históriás könyvében. Miközben legnagyobb ellenfelei közül többen a mai napig aktívan játszanak. Erre is kitért az interjúban Federer, mennyire nehéz számára továbbra is ellenfeleit, barátait a pályán látni, és mik lettek mindennapjainak mozgatórúgói azok után, hogy felhagyott a versenyzéssel. Mert nagyon sokan tévednek, akik azt gondolják, hogy tenisz nélkül üresek lennének Federer napjai. 

De ennyire még ne szaladjunk előre.

Federer mindenekelőtt megköszönte az érdeklődést, és elmondta, jól érzi magát. Visszavonulása rendkívül érzelmesre sikeredett – annak rendje és módja szerint –, a londoni O2 Arénában percekig együtt zokogott a közönséggel, mert ami korábban mindig a svájcival volt, véget ért, örökre elment, és nem szerezheti vissza. A 42 éves klasszis felidézte, azokban a pillanatokban inkább a szenvedés uralkodott el rajta, mert tudta, hogy borzasztó nehéz lesz búcsút intenie szeretett sportágának. Annyit viszont utólag elárult, sokkal többet kapott attól a péntek estétől, mint előzetesen remélte. 

Mindig is rettegtem attól a gondolattól, hogy pályára lépek, véget ér a meccs, kezet rázok az ellenfelemmel, aki vagy félreáll, vagy ott marad, én pedig kézbe veszem a mikrofont, egyedül állok a pályán. A barátaim egy része ugyan a lelátón figyel, de mivel senki sem tudja, hogy az első körben kikapok, vagy döntőt játszom, nem lehet ott mindenki. Mert nem mindenki tudja, hogy az a nap lesz az utolsó

– fejtette ki Federer annak miértjét, hogy a Laver-kupán jött el pályafutása utolsó mérkőzése – stílusosan egyik legnagyobb riválisa, barátja, Rafael Nadal oldalán.

Mindig abban bízott, hogy a hozzá legközelebb álló emberek társaságában, egy előre közölt, konkrét napon inthet búcsút szeretett sportágától, ezért különösen megható volt számára az a bizonyos hétvége Londonban. Elárulta, utolsó mérkőzését követően egész éjszaka zokogott. 

Visszavonulását már régóta tervezte 

Federer rávilágított az interjúban arra, hogy 2009 óta – amikor megnyerte a Roland Garrost, egyúttal beállította Pete Sampras rekordját – kérdezgették tőle, mikor vonul vissza, illetve milyen tervei vannak a tenisszel. A svájci teniszező személyiségéből adódóan erre sosem tudott konkrét választ adni, mindössze annyi járt a fejében, hogy imád teniszezni, és majd meglátja, hol lyukad ki pontosan. Hol kerekedik oda a pont a történet végére.

Aktív pályafutása során törekedett arra, hogy ne csak a tenisz határozza meg a személyiségét. A tenisz eleinte inkább hobbi volt számára, csak később vált a munkájává, de nem csak ebből állt az élete: a nap nagyobbik részében inkább volt apa és férj. Mindig készült arra, hogy legyen más alternatívája is az életben a tenisz mellett, illetve azon túl, tekintve, hogy profi élsportolóként pályafutása bármikor véget érhet egy baleset, sérülés vagy bármi más miatt. 

Elmondása szerint régóta érezte, hogy eljön majd a pillanat, amikor befejezi pályafutását, és ez a folyamat rendkívül fájdalmas volt számára. A fájdalmat elsősorban mentális értelemben írta le, de az szó szerint fizikailag is végighaladt testén, amit így pályafutása végéhez közeledve teljes testi élményként értelmezett. Ennek kapcsán elmesélte, hogy az egyik legrosszabb élménye utolsó wimbledoni mérkőzése volt, amikor három szettben kikapott Hubert Hurkacztól, az utolsó játszmát pedig 6:0-ra bukta el. Akkor például úgy fájt a térde, hogy alig bírt teniszezni. 

A fejem szinte szétrobbant, aztán egyszer csak megütött a felismerés: te jó ég, kikaptam Wimbledonban, pedig mindent megpróbáltam. Ez volt a legtöbb, amit tehettem. Az egész egy testen kívüli élmény volt, minden úgy történt, ahogyan sosem gondoltam volna, egyszerűen sosem lett volna szabad megtörténnie. Az érzelmeim, a félelem, az idegesség, az egész nagyon nehéz volt, kicsit másképp, de közel volt ahhoz, amit a visszavonulásomnál éreztem

– gondolt vissza Federer arra a bizonyos, Hurkacz elleni wimbledoni mérkőzésre.

Mint kiderült, az a találkozó és a vereség mértéke mély nyomott hagyott benne. Hozzátette, visszavonulása óta nagyon sokszor megkapta a kérdést, hogy hiányzik-e neki a tenisz, de a válasza erre az, hogy nem igazán. Megbékélt a helyzettel, ami lehet, hogy azért is van, mert érzi, a térde, teste nem tenné lehetővé, hogy újra versenyezzen. 

„Úgy érzem, az utolsó cseppig mindent kifacsartam, kiadtam magamból, így megbékéltem a helyzettel. Természetesen még mindig imádok teniszezni, durván egy hónapja pedig életemben először pályát foglaltam a feleségemmel. Sokat gondolkoztam azon, milyen érzés lesz visszatérni a pályára visszavonulásomat követően. Kit érdekel, ha elrontok egy ütést?” – tette fel a kérdést Federer. Mint elmondta, nagyon élvezi az önfeledt játékot. 

Ezen a ponton megérdeklődték a svájci legendától, milyen érzés számára, hogy aktív pályafutása alatt legnagyobb riválisainak egy része a mai napig a legmagasabb szinten játszik, nem hiányzik-e számára az adrenalin, a versenyzés.

A versenyző Roger már nem létezik többé

– mondta.

Kifejtette, hogy rendkívül büszke saját magára, az eredményeire, amiket elért pályafutása során, és amint ideje engedi, megtekinti riválisai, barátai mérkőzéseinek legalább az összefoglalóját, de immár teljesen más szerepbe került, ott kell helytállnia. Sokkal több időt tölt a családjával, gyermekeivel, és emiatt rendkívül boldog, valamint szinte mindig történik vele valami, ami lefoglalja, nem érzi magát egyedül. Visszavonulása óta mindössze kétszer fordult elő, hogy otthon maradt egyedül: a gyerekek iskolában voltak, felesége egy projekten dolgozott, és otthon ült egyedül, hogy most mitévő legyen. 

Nagyon társasági ember vagyok, szóval ez borzasztó érzés volt, nem szeretném újra megtapasztalni

– mutatott rá Federer, aki az elmúlt hónapokban a divat felé nyitott, belekóstolt a ruhák, cipők tervezésébe, illetve most a napszemüvegek terén élheti ki kreativitását. Emellett dokumentumfilmet forgatnak róla, amely visszavonulását hivatott egy sosem látott szemszögből a nézők, szurkolók elé tárni. 

„Nagyon érzelmes, kőkemény végignézni. Mirkával és Tonyval néztem, és mindannyian elámultunk. A következő pillanatban azon kapod magad, hogy egy másfél órás, az életem utolsó 12 napja típusú film készül. Végignéztem a vetítést, kemény volt. Legalább hatszor sírtam” – mondta a svájci legenda a hamarosan bemutatásra kerülő filmjéről, amelyet a Prime Video streamingplatformon fognak közzé tenni, a hivatalos bemutató dátuma viszont még nem ismert. 

Ezzel együtt arról is mesélt a svájci klasszis, nincs benne rossz érzés azt illetően, hogy például Novak Djokovics a tudása legjaván játszik, vagy Rafael Nadal is még aktív. Mindössze annyit remél, hogy legnagyobb riválisai még sok szép sikert elérnek a teniszpályákon, népszerűsítve ezzel a sportágat, mivel neki is ugyanez volt a hivatása. Hozzátette, nagyon sajnálta Nadalt, hogy nem tudott pályára lépni Dohában, Indian Wellsben, de reméli, hogy hamarosan visszatérhet, és méltó módon zárhatja le pályafutását. 

Fájó pont viszont számára, hogy a játék átalakult, és egyre többször kívánja azt, hogy bárcsak változatosabb teniszt látnánk. Elmondása szerint sokkal jobb lenne, ha többször mennének fel a teniszezők a hálóhoz, és nem csak egyik oldalról a másikra játszanának. Arra is kitért, hogy a jelenlegi top 10-ben nincs az egykezes fonáknak képviselője. 

Ez felér számomra egy tőrdöféssel. Nyilván megütött, személyes volt, és nem tetszett. Szeretem azokat a játékosokat, akiknek egykezes fonákjuk van, mint például Stan Wawrinka, Richard Gasquet, Stefanosz Cicipász vagy például Dominic Thiem. Szeretem nézni a különböző karaktereket, kirobbanóan atletikus játékosokat

– taglalta Federer. Arról is beszélt az interjú végén, hogy elmondhatja, nagyon boldognak érzi magát. Különösen amiatt, hogy nem kopott ki a pályafutása végére, és ugyan a játéka színvonala visszaesett, ez a sérülések miatt volt, nem nevezné küszködésnek. Azért is boldog, mert teljesen más az élete, mint volt aktív pályafutása során. Egy új térbe került, ott próbál eligazodni, új kihívásokkal, projektekkel, de különösen a gyermekeivel. 

Tetszik ez az időszak, még annak ellenére is, hogy korábban elmondtam, sosem voltam még ennyire stresszes. Reggelente, ébredés után csak azt érzem, hogy ott kell lennem a gyermekeim mellett, segíteni nekik túlélni az iskolát és a megpróbáltatásokat. Minden nap hoz valami új élethelyzetet, amelyben helyt kell állnom

– zárta a 20-szoros Grand Slam-torna-győztes klasszis, akit aktív pályafutása alatt 310 héten keresztül jegyeztek a világranglista első helyén. 

(Borítókép: Roger Federer 2023. szeptember 19-én. Fotó: Clive Brunskill / Getty Images for Laver Cup /  Getty Images)