Marozsán Fábián: Próbáltunk a világelittől ellesni, elcsenni dolgokat

GettyImages-1943778120
2024.12.31. 10:45
Összességében pozitívnak értékeli pályafutása első, az elejétől a végéig az ATP Touron, tehát a világelitben töltött szezonját Marozsán Fábián, Magyarország első számú teniszezője, aki a lassan mögöttünk hagyott esztendőben megannyi emlékezetes pillanatot szerzett a sportág honi kedvelőinek. Az évet a világranglista 58. helyén zárta, és ugyan járt már a legjobb 40 mezőnyében is, nem érez csalódottságot, ha áttekintően értékeli évét. Persze voltak hullámvölgyek, nehézségek, a legrosszabbkor jött betegségek, de úgy érzi, annak ellenére, hogy tanulóévként tekintett 2024-re, céljai jelentős részét elérte.

Marozsán Fábián elsődleges vágya az volt – amikor még tavaly az ünnepi időszak alatt beszélgettünk a 25 éves élsportolóval –, hogy a szezont a legjobb 60 mezőnyében zárja, amely sikerült számára. Az viszont már nem, hogy pályafutása első ATP elődöntőjét játszhassa. A legjobb négy mezőnyébe a legmagasabb szinten egyik tornán sem jutott be, pedig több alkalommal közel járt ehhez. De mint elmondta, ami idén nem sikerült, majd sikerül jövőre – nem is lehet másként hozzáállni a profi teniszhez, valamint azon túl az élsporthoz sem.

Marozsán arról is mesélt az Indexnek adott exkluzív interjújában, mit tanult meg leginkább az elmúlt szűk egy év folytonos versenyzéséből.

Nagyon hosszú szezonom volt, jóval hosszabb, mint bármikor előtte. Több mint harminc versenyen játszottam, nagyon megterhelő hónapok állnak mögöttem. Persze ez majd idővel, rutinnal változik, de újoncként kimerítő volt számomra az idény, amelyből rengeteget tanultam én is, meg a csapatom is. Együtt megtapasztaltuk a sikereket, a hullámvölgyeket, próbáltunk a világelittől ellesni, elcsenni dolgokat, hogy fejlődjünk, de ez nagyon nehéz, mert ugyan elláttak tanácsokkal a vetélytársak, de éppen annyival, hogy még mindig ők maradjanak előnyben. Ennek ellenére több olyat tapasztaltunk idén csapatommal a touron, amely nemcsak nekem jó, hanem a szövetségnek, edzőképzésnek, a hazai utánpótlásnak is, mert szereplésemmel, eredményeimmel szeretném segíteni az egész magyar teniszéletet

– reflektált Marozsán, amikor arra kértük, áttekintően értékelje idei évét. Azt a különleges idényt, amelyet első alkalommal végig a legjobbak között töltött, a legrangosabb tornákon indult, miután világranglistán elfoglalt előkelő helyezése ezt már elérhetővé tette számára. Magyarország első számú teniszezője szerint – kissé meglepő módon – szezonja első harmada sikerült a legjobban, két kört nyert az Australian Openen, majd a nem túl sikeres Davis-kupa-szereplés után a két amerikai mestertornán, Indian Wellsben és Miamiban sorra nyerte a meccseket. Előbbin nyolcaddöntőig, utóbbin a legjobb nyolcig jutott, és mindkét alkalommal a mezőny két szupersztárja, Carlos Alcaraz, valamint Alexander Zverev parancsolt neki megálljt. Sőt Zverev a miami mestertornán játszott negyeddöntőjük után úgy nyilatkozott a magyar teniszezőről, hogy képességei, a benne rejlő potenciál alapján akár top tízes játékos is válhat belőle egyszer. Ez pedig, főleg ezen a szinten, dicséret a javából.

Amint hazajöttem Amerikából, tele voltam önbizalommal. Nem szálltam el magamtól, csak elégedett voltam, hogy meg tudtam mutatni a legjobb oldalamat. Úgy éreztem, egyre jobban tart tőlem az élmezőny, a tornákon megkaptam a tiszteletet, tudták, ki vagyok. Ez azért esett nekem különösen jól, mert ezt korábban nem annyira éreztem. Az amerikai mestertornák után kezdődött a salakos szezon, alig vártam, hogy újra versenyezzek. Jött a barcelonai 500-as, rögtön kaptam ajándék első kört Alcaraz visszalépésével, a sorsolásom is jó volt, de a harmadik fordulóban némileg váratlanul, szettelőnyről kikaptam Diaz Acostától. Persze, az argentin is jó teniszező, főleg salakon, de őt meg kellett volna vernem. Már csak azért is, mert jó formában éreztem magam. Ennek ellenére becsúszott ez a vereség, és ha az ezt megelőző tornákon remekül játszol, majd váratlanul jön egy ilyen pofon, a riválisok felfigyelnek rá, hogy »hoppá, mégsem verhetetlen ez a srác«, így aztán még éhesebbek lesznek ellened. Sokkal jobban harapnak, ha látják, hogy sebezhető vagy. Belekerültem ebbe a negatív spirálba, és sorra jöttek a vereségek. Akkor úgy éreztem, hogy talán mégsem vagyok elég jó még ehhez a szinthez

– emlékezett vissza Marozsán a tavaszi tornákra, amelyeken alig jött össze egy-két győzelem. Madridban például úgy kapott ki a második kanyarban Francisco Cerúndolótól, hogy borzasztóan rossz volt a testbeszéde, nem érezte jól magát a pályán.

GettyImages-2149162373
Fotó: Getty Images

„Nem is az volt a gond Cerúndolo ellen, hogy kikaptam tőle, mert jó salakos játékos, ez abszolút benne volt a pakliban, hanem inkább az, ahogyan vereséget szenvedtem. Nem tudtam, miért, de nem éreztem magam jól a pályán, úgymond már azelőtt eldőlt a meccs, hogy elkezdődött volna. Ez számomra nagyon szokatlan helyzet volt, nem értettem, miért érzek így, rossz volt a hangulatom, és még a csuklóm is elkezdett fájni.”

Marozsán elmondása szerint az újabb sikeres időszak után még az eddigieknél is jobban kinyílt előtte a világ. Carlos Alcaraz legyőzése, majd a top ötvenes tagság után még egy lapáttal rátett, ezt az új helyzetet viszont nem sikerült kezelnie. Ezeket a dolgokat meccsről meccsre a csapatával együtt tanulja.

Elméletben pontosan tudom, miként lehetne ezeket a helyzeteket profibban kezelni, de a gyakorlati megvalósítást tekintve még mindig csak tapogatózunk. Próbálunk fejlődni, mit hogyan kéne a leghatékonyabban megoldani, tanácsokat kérni riválisoktól, akik ugyan mondanak néhány hasznos tippet, de mindig csak annyit, hogy ne adják ki teljes repertoárjukat. Mondták nekem év közben, hogy nincs akkora baj, ha néhány meccset elbukok, azzal volt a nagyobb gond, ahogy én ezt megéltem. Ezen mindenképpen változtatnom kell jövőre.

A 25 éves élsportoló elmondása alapján megtapasztalta, az élmezőnyben borzasztó kicsik a különbségek, van néhány olyan nap, amikor bárki legyőzhet bárkit. Mint ahogyan azt láttuk nem egy esetben idén a touron. A legfontosabb a stabil játék, ez mindennek az alapja, és ugyan volt év közben egy-két olyan pillanat Marozsán mérkőzésein, amelyeken eljöhetett volna a fordulópont, azok az esélyek kihasználatlanul maradtak. Az egyik ilyen, amelyet kiemelt, az a világelső Jannik Sinner elleni, Halléban játszott párbaja volt. Szettet lopott az olaszok világelső klasszisától, a döntő játszmában pedig volt egy olyan pillanat, amely az ő javára billenthette volna a meccset. Végül aztán nem így történt.

Ennek ellenére Halle után kint akartam maradni, gyakorolni a játékot füves pályán, alkalmazkodni a körülményekhez, hogy Wimbledonban már jobban menjenek a dolgok, de sajnos ott sem találtam a helyemet, illetve a sorsolásnál sem volt szerencsém. Még salakon, a Roland Garroson összejött egy győzelem a főtáblán, Wimbledonban nem sikerült, az első körben négy szettben kaptam ki Jan-Lennard Struff ellen, amire lehet azt mondani, hogy vállalható eredmény, de sajnos ugyanazt éreztem, mint korábban. Nem találtam a helyemet a pályán. Úgy éreztem, változtatni kell valamin, de hogy ez mi is pontosan, azt sajnos nem tudtam.

A magyar teniszező év közepén, leginkább a párizsi olimpia előtt és után, rendkívül nehéz időszakot élt meg mentálisan, és ugyan ezt korábban még egyszer sem mondta ki, megfordult a fejében, hogy talán csak szerencséje volt a korábbi sikerekkel. Ezen a gondolaton nagyon gyorsan túl kellett magát tennie, és a pozitívumokra koncentrálni, minden győzelmet értékelni, a helyén kezelni. Marozsán elmondása szerint a rövidre sikeredett olimpiai szereplés után jött csak a neheze, az őszi kemény pályás szezon, Montrealban pedig nagyon fájó, első körös vereség, meccslabdáról.

GettyImages-2165126807
Fotó: Getty Images

Nagyon rosszul éltem meg a Carreno-Busta elleni vereséget, különösen fájt, hogy meccslabdáról buktam el, méghozzá mestertornán, rengeteg értékes ponttól estem el. Frusztrált voltam, mert úgy éreztem, újra megy a játék, de mégsem jöttek az eredmények. Nem ragadhattam le a negatív pillanatban, mentem rögtön tovább Cincinnatibe, újabb ezres torna, és Corentin Moutet ellen borzasztó nehéz nyitókör. Nagy nehezen, hatalmas küzdelemben sikerült legyőznöm a franciát, majd jött a Dimitrov elleni meccs, amely előtt őszintén nem sok esélyt adtam magamnak, de újra összejött minden. Bejöttek az ütéseim, kockázatot vállaltam, és top tízes rivális ellen győztem. Jól éreztem magam a bőrömben, azt gondoltam, túl vagyok a mélyponton. Jött viszont a következő, Shelton elleni meccs, amin aztán megint bűn rosszul játszottam. Egyszerűen nem értettem, mi történik velem újfent.

Marozsán Fábián aztán az év utolsó Grand Slam-tornáján, a US Openen újabb komoly sikert aratott, 2:1-es szetthátrányból fordította meg a Medjedovics elleni első körös párbajt, úgy küzdött, ünnepelt minden pont után, mint az év korábbi szakaszában. Biztató játékot láthattunk tőle, a sorsolása viszont nem volt a legjobb, a második körben a 2021-es bajnok Danyiil Medvegyevvel meccselt, és kapott ki tőle három szettben. Úgymond abszolút vállalható módon, Marozsán még ahhoz is közel állt, hogy szettet lopjon az oroszok korábbi világelsőjétől. Ezt követően meg kellett hoznia a nehéz döntést, hogy nem vállalja a szereplést a magyar válogatott egyiptomi Davis-kupa-fellépésén.

Tekintettel arra, hogy az őszi tornákon nem tudtam megvédeni elegendő pontot a világranglistán, komoly kockázattal járt volna, ha elutazom Egyiptomba, oda, ahol korábban szinte minden alkalommal beteg lettem, amikor ott játszottam. Azt a döntést hoztuk a csapatommal – a nemzetközi mezőnyben abszolút megszokott módon –, hogy ebben a helyzetben az egyéni érdekeket tartjuk szem előtt, nem váltok vissza salakra néhány nap erejéig, hanem készülök a kemény pályás szezon további kihívásaira. Előttem állt a hosszú ázsiai torna, azzal a sanghaji ezres versennyel, amelyen negyeddöntőt kellett védjek. Bíztam nagyon a srácokban, és ugyan a távolból, de együtt örültem velük, amikor hatalmas küzdelemben legyőzték Egyiptomot, így jövőre újra a világdöntő selejtezőjében szerepelhetünk

– taglalta Marozsán, hogyan készült fel a szeptemberi folytatásra. Legnagyobb szerencsétlenségére napokkal azt követően, hogy kiutazott edzőjével, Balázs Györggyel az ázsiai túra első állomására, Hangcsuba, előbb edzője, majd ő maga is beteg lett. Mindkettejük hosszú napokon keresztül magas lázzal, gyengeséggel küzdött, így annak ellenére, hogy Marozsán még az első körben, remek tenisszel legyőzte Luca Nardit, a folytatásra már nem tudott kiállni.

Visszagondolva nagyon fájt, hogy nem tudtam folytatni a versenyt, úgy éreztem, nagyon jól megy a játék, és nézve a mezőnyt, az elődöntő legalább realitás lett volna. Brutális körülmények voltak Kínában, nagyon párás időjárás, és sajnos az edzőm, majd én is nagyon beteg lettem. Mondtam Gyurinak, hogy nem tudok kiállni a pályára, de kint maradtunk Kínában, hátha rendbe jövök. Átutaztunk Pekingbe, a következő heti ötszázas verseny helyszínére, hátha jót tesz nekem a környezetváltozás, de csak nem lettem jobban, így teljesen felesleges lett volna elindulni a tornán. Gyakorlatilag bárkit kapok, borítékolható lett volna a vereség, annyira gyengének éreztem magam. Úgy döntöttünk, inkább hazajövök, és lemondjuk a sanghaji tornát is, azzal rögtön buktam 180 pontot, meg sem próbálhattam megvédeni a negyeddöntőmet. Így pedig kiestem a top ötvenből.

Borzasztó nehéz volt megélnie a helyzetet a magyar teniszezőnek, de nem kapott Kínában olyan orvosi visszajelzést, amely bizakodásra adhatott volna okot, ezek alapján a logikus döntés az volt, hogy hazautazik, és itthon kúrálja magát. A szezon hátralévő részében így minden lehetőséget meg kellett ragadnia ahhoz, hogy világranglistapontokat gyűjtsön, de a szűk egy hónapos kényszerpihenő után sem jöttek az eredmények. Elindult Almatiban, Bécsben, majd a párizsi ezres tornán már selejtezőre kényszerült, de onnan nem sikerült kvalifikálnia magát a főtáblára. Három torna alatt egyetlen győzelem sem jött össze, sorsolása sem volt szerencsés, felvetődött benne, hogy kicsit korábban megy „szabadságra”, hogy kiszellőztesse fejét, kicsit eltávolodjon a sportágtól.

GettyImages-2079522594
Fotó: Getty Images

Volt még egy belgrádi 250-es verseny, Hajdusik Roman edzőm és a csapatom mondta nekem, utazzak ki, közel van Belgrád, és játsszak úgy, mintha már szabadságon lennék, nincs vesztenivalóm. Beneveztem a tornára, de első körben rögtön megkaptam Shangot, a fiatal kínait, aki korábban már kétszer legyőzött engem. Végül szetthátrányból fordítva megnyertem a meccset, nagyon örültem a sikernek, vitt a lendület, a következő körben pedig Lajovicsot győztem le viszonylag simán. Ott volt előttem az esély, életem első ATP-elődöntője, Györe személyében a nyolc között verhető rivális jött, de mégsem tudtam győzni. Hazai pályán remekül játszott, én meg nem tudtam megismételni korábbi teljesítményemet, két szettben kikaptam, de láttam szereplésemnek a pozitív oldalát is, hiszen mikor nyertem legutóbb két meccset egy tornán?

A szezon így pozitívan ért véget Marozsán számára, és a tavaly ilyenkor megfogalmazott céljaiból a legfőbb, a top hatvanas tagság megőrzése összejött. Ennek ellenére van, amivel nem elégedett, az előbb említett, pályafutása első ATP-elődöntője még várat magára, reményei szerint ezen 2025-ben mindenképpen változtat. Ezen felül Marozsán már izgatottan várja a február elején esedékes Davis-kupa-világdöntő selejtezőjét Kanada ellen, idegenben, elmondása szerint nagyon éhes a sikerre a nemzeti csapatban, szeretné győzelemre vezetni a válogatottat, és címeres mezben komoly eredményt elérni. Ilyen lenne bejutni a magyar válogatottal a Davis-kupa világdöntőjébe, ennek érdekében mindent meg fog tenni. Akárhogyan alakul az Australian Open vagy az azt megelőző felvezető tornák, mindenképpen ott lesz a csapat élén Kanadában. Erről biztosíthatja a szurkolókat.

Annak kapcsán pedig, hogy mit szeretne elérni a következő évben, kifejtette, mentális téren sokkal jobban kell kezelni a hullámvölgyeket, mert azok elkerülhetetlenül jönnek az élsportolói életben, kérdés, milyen gyorsan és hogyan tudja leküzdeni a problémákat. Marozsán nagyon örülne annak, ha végre összejönne pályafutása első ATP-elődöntője vagy döntője akár, világranglistán még inkább már közelítene a legjobb 40, 30 mezőnyéhez. A magyar teniszezőnek kvalitásait tekintve erre minden esélye meglesz, a legfontosabb, hogy egészséges maradjon, és hétről hétre egyre több rutint szerezzen a legjobbak között. Mert ez a tanulóév, amelyet teljesített 2024-ben a touron, sokkal inkább pozitív, mintsem negatív.

(Borítókép: Getty Images)