A gyerekkori hatalmas edzésadag a magyar úszás sikere és átka is

Sós Csaba, az úszóválogatott kapitánya a Utánpótlássport.hu szerkesztősége által szervezett Segítség, felnőtt lettem! konferencián arról beszélt, hogy miért olyan jók a magyar úszók már nagyon fiatalon is, és arról is, hogy miért jön ezután sokszor visszaesés.

A Testnevelési Egyetem tanszékvezető egyetemi docense kifejtette:

Ugyanakkor az ifi és a felnőtt korosztály között a világ sokkal nagyobbat javul, mint a hazai versenyzők. Példaként említette, hogy azok a magyar úszók, akik a 2005-ös hazai rendezésű ifjúsági Európa-bajnokságon nyolc aranyérmet nyertek, azok közül 2007 tavaszán, a Melbourne-ben rendezett felnőtt világbajnokságon senki sem tudott döntőbe jutni.

Állítását azzal is alátámasztotta, hogy amíg a magyar versenyzők az 1967 óta rendezett ifjúsági úszó Európa-bajnokságokon 148 arany-, 131 ezüst- és 98 bronzérmet nyertek, addig a 1926 óta létező felnőtt Eb-ken csak 97 aranyat, 79 ezüstöt és 62 bronzot, pedig szerinte a két számsornak hasonlónak kellene lennie.

Az úszókapitány kiemelte: az sem véletlen, hogy a nagy úszóink kilencven százaléka tizenhét éves korára lett olimpiai- vagy világbajnok.

Sós Csaba elmondta, ők Széchy Tamás kapitánykodása idején napi 20-25 kilométert úsztak, de az 1970-es évekre a mennyiségi munka telítődött, és Széchy rájött arra, hogy kevesebbet kellene tréningezni. Összehasonlításként Sós hozzátette, hogy az amerikai egyetemeken heti 10x2 óra az edzésadag, valamint hogy a szakirodalom szerint különböző életkorokban olyan tulajdonságokat kell fejleszteni, amelyeknek jó a biológiai háttere.

Az egyetemi docens beszélt arról is, hogy az 1988-ban 14 évesen olimpiai aranyérmes Egerszegi Krisztina, valamint a 2004-ben Athénban ezüstérmet nyert Gyurta Dániel teljesítménye a rá következő években is azért esett vissza, mert a serdülőkorral megváltozott a testalkatuk. Gyurta esetében ezért kellett átalakítani a versenyző technikáját, de a későbbi sikereihez hozzájárult az is, hogy edzője, Széles Sándor rengeteget beszélgetett tanítványával.

Sós Csaba a sportolás melletti tanulás fontosságára is felhívta a figyelmet, amelyre szerinte az amerikai egyetemek kitűnő lehetőséget teremtenek.

„Enélkül Hosszú Katinka sem ismerkedett volna meg Shane Tusuppal, akivel mégiscsak három olimpiai aranyat nyertek" – mondta a kapitány, aki előadását egy vízilabdás példával zárta.

„Amikor a kilencvenes években még a most elhunyt Princz Gábor volt a vízilabda-szövetsége elnöke, és a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőtől azt kérdezte, miért nem olyan sikeresek a magyar pólósok, mint korábban, azt a választ kapta, azért, mert a tanulás helyett a vállalkozásaik kötik le az idejüket. Erre a vízilabda-szövetség olyan ösztöndíjat adott az egyetemre járó pólósoknak, amely ötször annyi volt, mint a docensi fizetésem, és lám, pár év múlva Sydneyben olimpiai bajnok lett a csapat".