Varga Tamás: Majd szétszakított az öröm

Története legnagyobb sikerét érte el a Szeged vízilabdacsapata, a görög Panioniosz legyőzésével megnyerte a LEN-kupát. A magyarok kétgólos hátránnyal kezdték a visszavágót, ezt nemcsak ledolgozták a harmadik negyed végére, hanem néggyel vezettek.

Az utolsó negyedben azonban kiharcolta a vendégcsapat a hosszabbítást, mi több: a ráadás első részében egyenlítettek. A Szeged azonban kétgólos sikerrel (12-10) kiharcolta, hogy büntetőlövések legyenek. Mivel egy görög hibázott, magyar pedig nem, Varga Tamás büntetője 5-3-as eredménnyel a magyar diadalt jelentette.

„Mivel én vagyok a csapat legrutinosabb tagja, pontosan tudtam, hogy kötelességem elvállalni az ötödik lövést, és ha úgy hozza a sors, akkor nekem kell eldöntenem ezt a meccset. Mondtam is Kásás mesternek, nyugodtan írjon be. Eljött a pillanat, Reppasznak már a két meccsen három ötöst is belőttem, és semmi különösebb izgalmat nem éreztem, mert láttam rajta, hogy fél tőlem.

Nem mert a szemembe nézni, pedig én végig a tekintetét kerestem. Tudtam, hogy el fog mozdulni, nem marad középen, mert nincs más esélye. Az utolsó pillanatban el is mozdult, nekem még maradt annyi időm, hogy a másik sarokba húzzam csuklóból a labdát. Bement. Majd szétszakított az öröm.

Klubszinten ez volt a legemlékezetesebb meccsem, még akkor is, ha a Vasassal már nyertem KEK-et és akkor a Zágrábnak én lőttem az aranygólt. A meccs feszültségével, fordulataival, hektikusságával csak az athéni olimpiai döntő vetekedhet” – elevenítette fel Varga az utolsó pillanatokat és érzéseit.

A 34 éves klasszis nehezen talált jelzőt a sikerre, de azt rögzítette, hogy ez a megfeszülés sikere volt. A két meccsen nyolc gólt elérő játékos és kiemelte, hogy az első meccsel ellentétben, most igazi csapat volt a Szeged, mert nemcsak másodmagával volt eredményes, mint Görögországban, hanem a 13 gólt hatan jegyezték. „Mindig az dobott gólt, akinek kellett, akinek megvolt a lehetősége. Ezért mondom, ez egy igazi csapatdiadal volt” – jelentette ki.

Szolid ünneplés volt a drámai siker után, fél háromkor már ágyban volt, mert nagyon elfáradt mind fizikailag mind lelkileg. „Iszonyatos teher volt rajtunk, rajtam. Ittunk a sikerre, de nem volt reggelig tartó ünneplés, mégha az egész ország szorított is értünk, és Szeged a meccs lázában égett.”

Úgy gondolja, a játéka most érett be, ezért is választott jó megoldásokat, és nem egyedül akarta eldönteni a finálét. „A hosszabbítás legvégén rám nagyon készültek, hárman vagy négyen is blokkolni akartak, ezért tettem ki a labdát Varga Péternek, akinek könnyű dolga volt a szélről. Azt hiszem, pár éve még lehet, hogy elvállaltam volna, és lehet, hogy be is lövöm, de ez volt a teljesen biztos, győzelmet érő megoldás. Lehiggadtam. Fejben ott tudok maradni végig, ezt Kemény Dénesnek köszönhetem, aki az alázatot is belém sulykolta. A csapat szempontjából ugyanis ez volt a leghelyesebb döntés.”

Úgy véli, vérbeli csapatember lett, mert az első percbeli lövése – akkor is bement a labda, de nem adták meg a találatot - után nem egyénieskedni akart, csak a harmadik negyed végén lőtt újra. Akkor két előnyös helyzetet értékesített, és már 9-5-re is vezettek.

„A negyedik negyedben ha csak egy gólt is dobunk, akkor máris a miénk a kupa. Nem először fordul elő velünk, hogy a hajrában leblokkolunk. Utána viszont kitettük a szívünket, és még egyszer megnyertük a meccset.”

Varga az egész sorozatban 21 gólt lőtt, és két meccsen szilánkosra törött lábujjal ment medencébe. Emlékeztetett arra, hogy olyan csapatokat vertek sorban – Kotor, Vojvodina, Kazany és végül a Panioniosz -, amelyek az Euroligából kerültek át a második számú sorozatba.

Elárulta, előre nem dobott fel prémiumot a tulajdonos, de bízik, hogy kapnak valamennyit, mert rászolgáltak.

Nagy dicséret volt számára, hogy sokan a válogatottban szeretnék látni, és 2012-ig biztosan játszik, sőt úgy tervezi, hogy negyvenéves korában hagyja abba.