Itt a válasz, miért nem volt esélyünk Eindhovenben az olimpiai kvótaszerzésre

Nem akárki, Faragó Tamás, minden idők hivatalosan is legnagyobb pólósa, szövetségi kapitányként világ- (2005) és Európa-bajnok (2001) legenda mondta ezt szerdán az Indexnek az eindhoveni női Eb keddi negyeddöntője után, amit reménytelen játékkal, végig az ellenfelet és az eredményt üldözve 12–11-re elveszített a magyar válogatott. Az eredmény azt is jelenti, hogy nem sikerült olimpiai kvótát szerezni, bár erre még Dohában, a februári világbajnokságon lesz lehetőség.

„Esélyünk sem volt, de nem ez a legfájdalmasabb, hanem hogy nem láttam a játékosokon a megalkuvás nélküli győzni akarást. Más energiaszintet jelent, ha győzni akarsz, és megint mást, ha nem akarsz kikapni. A mieink Eindhovenben nem akartak kikapni – folytatta Faragó, akit hangjából érezhetően, megviselt a vereségsorozat. – Mindig is azt tartottam, hogy a játékosok csinálják az edzőt. Az Eb előtt többen azt mondták, hogy olimpiai esélyesnek tartják a válogatottat. Aki annak tartja magát, az igenis lépjen elő főszereplővé! Sajnos régen rossz, ha a magamról kialakított kép nem harmonizál a valósággal. Eindhovenben ez történt.”

Faragónak felvetettük, hogy vajon jó ötlet volt-e addig sohasem tapasztalt konstrukcióban két szövetségi kapitányt tenni a válogatott élére.

Én az edzőkérdésbe nem mennék bele. Nyilván mindig harc után okos a katona. Ami tény, az edzőt az eredmény minősíti. Az meg most olyan volt, amilyen.

A játékosnak és edzőnek is zseniális sportember érintett még egy kínos statisztikai adatot.

„A kiállítások aránya 17:7 volt, de nem ám az olaszok javára, ahogy az lenni szokott, hanem a mi javunkra. Szóval, most még bírózni sem lehet. Időnként az volt a benyomásom a játékvezetőket nézve, hogy még ők is azt szerették volna, ha a magyarok jutnak az elődöntőbe.”

Végül Faragó hangsúlyozta a védekezés fontosságát.

Egy csapat egységét a védekezés minőségéről lehet lemérni. A sok előzetes nyilatkozat arról, hogy mennyire jó barátok, barátnők a játékosok, az csak kamu. Hogy van-e kohéziója egy társaságnak, az arról mérhető le, hogy miként védekeznek. Mert a védekezés nem egyéni, hanem csapatmunka. Ott ki kell segíteni egymást. Ezt most nem nagyon láttam.

Amikor november 20-án kihirdette bő Európa-bajnoki keretét a két szövetségi kapitány, sokakat sokkolt, hogy kimaradt négy olyan játékos (Máté Zsuzsanna, Dömsödi Dalma, Hajdú Kata és Szegedi Panni), akiket a szakma és a közvélemény egy része is az Eb-csapatba várt. A legváratlanabb talán a pár nappal korábbi UVSE–Ferencváros Magyar Kupa-döntő háromgólos hőse, a 17 éves Hajdú Kata mellőzése volt. Akkor róla Cseh Sándor, az egyik szakvezető érdekes véleményt formált a Ráúszás című nagyszerű blogon:

„Olyan lövőkészsége van, ami körülbelül száz vízilabdásból mondjuk ötnek, viszont minden másban fejlődnie kell. Mivel az ő posztján sok, és magyar viszonylatban rutinos, jó játékos van, ezért ki merem mondani, hogy ha elmennénk ezek mellett a kisebb hiányosságok mellett, amik őt esetleg gátolhatják, hogy egy, két, három év múlva meghatározó játékos legyen, akkor becsapnánk.”

Érdekes vélekedés, ami a korábbi szövetségi kapitányt, továbbá Hajdú klubedzőjét is minősíti, hiszen ezek szerint ők becsapták a fiatal játékost, amikor szerepeltették...

De ha Cseh véleménye szerint is olyan keze, lövőkészsége van Hajdúnak, mint száz pólós közül legfeljebb ötnek, akkor bizonyára hasznát tudták volna venni azon a poszton, amely Gurisatti Gréta sajnálatos szemsérülése miatt megüresedett az olaszok elleni negyeddöntőre...

Dacára annak, hogy Mihók Attiláék elsősorban a fizikai kondíció, és nem a játéktudás alapján alakították ki a válogatott Eb-keretét – Hajdú Kata például azért is maradhatott ki, mert másfél nappal az öldöklő Magyar Kupa-döntő után megtartott fizikai felmérőn nem volt elég gyors a vízben, és nem tudott elég sok húzódzkodást produkálni a vasrúdon –, az olaszok elleni meccsen három lefordulásgólt is szerzett az ellenfél. Az oly sokat emlegetett szerkezetből pedig semmit sem láttunk az Eb-n, a góljainkat többnyire egyéni bravúrokból szereztük. Továbbá az élmezőnyből egyedül a magyar válogatott játszott statikus vízilabdát, különösebb mozgás nélkül körbeadogatták a labdát, aztán amikor már fogyott az idő, valaki minden mindegy alapon ellőtte. Meg is jegyezte egy külföldi neves edző:

Sajnos Mihók Attila legnagyobb erénye, a kicsit Gerendás Györgyöt idéző ezer fokon égés, az alkalmankénti balhézás a medence partján, hát ez is valahogy eltűnt a korábbi dunaújvárosi edzőből. Pedig nagy szükség lett volna erre az intenzív kisugárzásra a meglehetősen rezignáltnak, egykedvűnek tűnő játékosok között...

Végérvényesen még semmi sem veszett el, Dohában meg lehet szerezni a kvótát. Ehhez az kell, hogy az eddig kijutott válogatottakat leszámítva az első kettő között végezzen a Mihók, Cseh kettős irányította együttes. A mezőny tíztagú, a rendező Franciaország részvétele házigazdaként garantált, továbbá eddig Hollandia, Spanyolország, Ausztrália, Kína, az Egyesült Államok és a Dél-afrikai Köztársaság jutott ki. Eindhovenből további egy válogatott kvalifikál, ez Olaszország vagy Görögország lesz, hiszen a négy elődöntős közül Spanyolország és Hollandia már ott van az ötkarikás mezőnyben. Ez annyi, mint nyolc ország.

A maradék kettő hely Dohában, a vb-n dől el. A gond az, hogy Magyarország, ha eljut a negyeddöntőig, ott az Egyesült Államokkal vagy Hollandiával találkozik. Más kérdés, hogy még akkor is elcsíphet egy kvótát a csapat, ha nem kerül a négy közé. Abban az esetben, ha ott már olyan nemzetek lesznek, amelyek előzőleg kvalifikáltak.

Madaras Norbert, a szövetség elnöke az elmúlt napokban ingázott Eindhoven és a férfi Eb színhelye, Zágráb között. Természetesen őt is elszomorította, hogy a nőknek nem sikerült kvótát szerezniük.

Nyilván foglalkoztatja a közvéleményt, hogy helyes volt-e két szövetségi kapitányt kijelölni a női válogatott élére – kezdte a kétszeres olimpiai bajnok. – Én úgy vélem, ezt még korai lenne megmondani. Lehet, hogy nem mindenki ért egyet velem, de ha Dohában, a világbajnokságon sikerül megszerezni a kvótát, akkor már senki sem beszél majd az eindhoveni kudarcról. Úgyhogy a végső mérleget vonjuk meg a világbajnokság után. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szőnyeg alá fogjuk söpörni az Európa-bajnokságon történteket.

Madaras Norbert nem bent bele a csapatösszeállítás kérdésébe.

„Ez teljes mértékben a szövetségi kapitányok asztala, sohasem akartam beleszólni a keretek összeállításába. A tényeknél maradva: a fukuokai világbajnokságon hatodik helyen végzett válogatott mindössze három helyen változott meg, tehát nem lehet azt mondani, hogy a Mihók, Cseh kettős teljesen átalakított csapattal vágott neki az Eb-nek. A kimaradók közül egyébként egyedül Máté Zsuzsa volt az, aki fontos szerepet játszott a tavalyi világbajnokságon.”

A szövetség elnöke szerint nem lesz sétagalopp a dohai vb, senki ne gondolja azt, hogy könnyű lesz megszerezni a meglévő két kvóta valamelyikét.

Ehhez adott esetben nem is feltétlenül kell a legjobb négy közé jutni, így tehát a negyeddöntő, amelyiken az Egyesült Államok vagy Hollandia lesz az ellenfél, nem a legfontosabb kérdés a kvóta szempontjából. A lényeg, hogy az erőviszonyok ismeretében szóba jöhető riválisok, tehát Kanada, Új-Zéland és Olaszország vagy Görögország közül kettőt megelőzzünk. Ehhez azonban jobban kell játszani, mint Eindhovenben. A legnagyobb bajnak azt érzem, hogy a Fukuoka óta elvégzett rengeteg munka eredményét még nem láttam a csapat játékában. 

(Borítókép: Mihók Attila (b3) és Cseh Sándor (b) a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányai játékosaikkal a női vízilabda Európa-bajnokság negyeddöntőjében játszott Olaszország–Magyarország mérkőzésen az eindhoveni Pieter van den Hoogenband uszodában 2024. január 9-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)