Okostelefon pár tízezerért

Az első mobilom harmincezer forintba került, Ericsson A1018-as, vagy valami hasonló volt a típusa. Háromsoros monokróm kijelző, virsli antenna, sms az extralistán. Azóta úgy gondolok erre az árra, mint egy választóvonalra: ami körülbelül ennyibe kerül, az a legtöbbeknek még elérhető, megengedhető, harmincezer forint fölött azonban elkezdenek drágának tűnni a mobilok, ötvenezertől már csak indokolt esetben vásárol a többség, százezer fölött meg jönnek a geekek, a megélhetési mobilozók és azok, akik státuszszimbólumra gyúrnak.

Thin red line

Eddig normális, sok funkciót tudó készüléket nem nagyon kaptunk harmincezer alatt. A megváltást az Android hozta el: a Google kifejlesztette a remek platformot, hardvert meg bárki tud alá gyártani, beindulhatott az árverseny, amit ma épp egy kínai vállalat nyert meg. A Huawei okostelefonja, a Vodafone 845-ös mindent tud, amit a nagyok, csak persze lassabban, de kártyás csomagban harmincezer forintért.

A trükk annyi, hogy a Huawei nem akar keresni a készüléken. A cég elsősorban bázisállomásokat és hálózati eszközöket gyárt ugyanis, nagy partnere a Vodafone, és persze elemi érdeke, hogy nőjön a szolgáltató terhelése, minél több, nagy forgalmat bonyolító készülék szabaduljon a hálózatra, mert akkor a Vodafone-nak tovább kell növelnie a kapacitását, több bázisállomást kell rendelnie rengeteg pénzért.

Visszatér a múlt

Az alacsony ár ellenére mindent tud, amit azok, van benne érintésérzékeny kijelző, wifi, gps, 3G, bluetooth. Persze csodát a kínaiak sem tudnak tenni: harmincezer forintért mindenből előző generációs került a készülékbe, így a 845-ös inkább a három évvel ezelőtti okostelefonokkal tudja felvenni a versenyt.

Teljesítményben körülbelül azt tudja, mint az iPhone 3G annak idején, 525 megahertzes processzor van benne, ez körülbelül harmadolyan gyors, mint a mai csúcsmobiloké, memóriából 128 megabájt került bele, ma már nem ritka ennek a négyszerese, de legalább a háttértárral nem spóroltak: fél gigabájtos. Ezt microSD-vel tovább tudjuk bővíteni, de ahhoz le kell kapni a hátsó burkolatot, ami elég körülményes művelet.

A 2.1-es Android kellően gyors ahhoz, hogy használható maradjon a készülék. A navigálás a menüben, az alkalmazások közti váltás ezért egész gördülékeny, a virtuális billentyűzet használata azonban már nehézkes: ha az összes qwerty-gombot kirakjuk, túl aprók lesznek a betűk a kijelzőn, ha a hagyományos mobilokhoz hasonlóan 12 gombra csoportosítva dolgozunk, a készülék legtöbbször képtelen lekövetni a gyorsan mozgó ujjakat.

Nehéz megbökni

További gondot jelent, hogy a kijelző pontatlan. Azt még elnézném, hogy a 2,8 colos kijelző 240 x 320 pixeles felbontása miatt nem különösebben meggyőzők a grafikai elemek, az viszont már gondot jelent, hogy míg a képernyő nagy részén elég jól érzékelte az ujjamat a mobil, a jobb felső sorban található betűknél rendre mást rögzített, mint amit lenyomtam. A tévesztés akkora volt, hogy időnként már nem is a billentyűre, inkább a mellette találhatóra céloztam, és ezen sajnos semmilyen újrakalibrálás sem segített. Valószínűleg köze lehet ennek ahhoz is, hogy a Vodafone mobilja a drágább és jobb minőségű kapacitív helyett az olcsóbb rezisztív technológiát használja, ami a kis méretű kijelzővel párosítva képtelen azt az érzést hozni, amit a százezer forint körüli kategóriától megszokhattunk.

De a legtöbb esetben a navigációhoz használhatjuk a gombok közt elhelyezett touchpadet is, ami elég pontos, és kényelmes, és hamar le is szoktat a képernyő nyomogatásáról. Bóklászás közben meg előhozhatunk bármit, amit a legtöbb androidos telefonon: lehet például zenét hallgatni – bár érdemes új fülhallgatót beszerezni, a 845-ös mellé adott füles ugyanis nem különösebben jó.

Vagy navigálhatunk a Google Mapsszel, bár az apró kijelzőn ez azért nem akkora élmény, ráadásul a gps is gyakran elveszti a jelet, szóval az életünket ne bízzuk rá, de végszükség esetén jól jön ez a funkció.

Lassú, de elég

Van wifi, de nem a modernebb n-es, hanem a régebbi g-s szabványt használó, így 4,5 megabitnél nagyobb sebességet nehéz vele elérni. Igaz, többre nincs is nagyon szükség, hiszen nem a 845-össel fogunk filmeket letölteni, és a böngészéssel is lehetnek gondok az alacsony felbontás miatt: néhány weblap megnézésére, levelezésre feltétlenül alkalmas a mobil, de semmi olyat nem csinálunk majd vele, ahol a 4,5 megabit kevésnek bizonyulna.

Ugyanígy nem jelent gondot, hogy a telefon nem ismeri a 7, 14 vagy 21 megabites 3G-t, csak a régi  hagyományos, 3,6 megabites sávszélességgel tud kezdeni valamit. Azt viszont mindig megtalálja, tesztünk során folyton 3,2 megabit körül alakult a letöltési és 0,4 megabit körül a feltöltési sebesség, függetlenül attól, hogy az asztalra helyezve, vagy a markunkban tartva mértük le a készüléket, miközben a drágább okostelefonok érintésre egyértelműen gyengülnek.

Van a készülékben kamera is, 3,2 megapixeles. A képek vagy zajosak, vagy erősen túlexponáltak, a fókusztávolságot nem lehet állítani, de egy telefonos kamerától elég.

Ennyiért ötös

A készülék tehát erősen közepes, és leginkább a több évvel ezelőtti technológiákat vonultatja fel, így összességében ötből három csillagot adnánk neki. Az ára miatt azonban sok szempontból verhetetlennek tűnik, hiszen a harmincezer forintos készülékekkel összevetve olyan, mintha más dimenzióba kerültünk volna. Vannak persze megfontolásra érdemes konkurensek, például a Nokia 5230-as alig valamivel drágábban már kártyafüggetlenül beszerezhető, ezek azonban általában még gyengébb hardverrel érkeznek, ráadásul az Android és az elavult Symbian közti különbségekről regényt lehetne írni.

Aki próbát akar tenni az okostelefonokkal és az Androiddal, de nem akar sokat költeni, annak érdemes 845-öst vásárolnia. A Huawei árpolitikája és a Google szoftvere miatt ütőképes ajánlat az olcsó mobilok évek óta megdermedt  piacán.