Kié lesz a Facebook százmilliárd dollárja?

Az idén a regisztrált felhasználói körét egymilliárdra növelő, tavaly bő négymilliárd dolláros éves bevételt produkált Facebook értékét az üzlet százmilliárd dollárra fogja tenni, vagyis nagyjából kétszer annyit fog érni, mint a Disney vagy a Deutsche Telekom. Szédítő számok egy alig hét éve, egy egyetemi kollégiumi szobából indult cégtől, de vajon mit is jelentenek?

Miért pont most?

Mark Zuckerberg éveken keresztül pattintotta le a legnagyobb lelki nyugalommal a százmilliós, aztán milliárdos, aztán tízmilliárdos nagyságrendű felvásárlási kísérleteket mondván, ő hosszú távra tervez, és fog még a Facebook sokkal többet is érni. A hazárdjáték eddig bejött, de vajon miért éppen most kell tőzsdére vonulni a céggel? Egyrészt azért, mert a Facebook dolgairól nem egy személyben Zuckerberg dönt – ugyan ő a legnagyobb résztulajdonos, de a cég 76 százaléka ezzel együtt is társalapítók, korai alkalmazottak és befektetők kezében van. Ha pedig ők úgy látják, hogy itt az idő kaszálni egy nagyot, akkor itt az idő.

Másrészt a Facebook növekedése egyre lassul, a fejlett nyugati országokból gyakorlatilag már nem tud új tagokat behozni (legalábbis nem többet, mint amennyien elhagyják), a regisztrált felhasználók számának növekedéséért az elmúlt hónapokban Brazília, India, Mexikó és Indonézia felelt a legnagyobb mértékben. Ha pedig azt a statisztikát nézzük, hogy melyik országokban nő százalékos arányban a legerősebben a közösség, vagyis hol van éppen felfutóban a Facebook-láz, hol vannak a legnagyobb tartalékok, az első húszban Japán és Dél-Korea kivételével csupa fejlődő országot látunk. Márpedig a hirdetők, és a bevétel szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a jelen és a közeljövő növekedését amerikai és nyugat-európai internetezők adják, vagy szomáliaiak és laosziak.

A konkurencia (ez elsősorban a Google-t jelenti) eközben egyre sűrűbben, és egyre nagyobbakat próbál odacsapni. És az, hogy a Google Plus sikere finoman szólva is felemás, az egyértelműen a Facebook ellen irányuló keresőmotor-átalakítást is már jó előre utálja mindenki, még nem jelenti azt, hogy a következő kísérlettel sem sikerül jól oldalba rúgni a Facebookot. Vagy az az utánival.

A vetélytársak tehát háborúra készülnek, a Facebook növekedését viszont már nem viszi úgy a lendület, mint vitte akár csak egy-két éve. Ebből pedig az következik, hogy a mennyiségről át kell állnia a minőségre, újdonságokat kell bevezetnie az oldalon, amivel növeli a felhasználók ott töltött idejét, a kattintásaikat, vagyis a megjeleníthető reklámok számát, és ezáltal bevételeit. Ilyen a most bejelentett közös zenehallgatás, vagy az üzenőfalakra csempészett hirdetések rendszere. A fejlesztésekhez, az esetleges felvásárlásokhoz, ezzel a Google ellen a kesztyű felvételéhez pénz kell, amit a Wall Street örömmel ad, sőt, évek óta próbálja már rátukmálni a Facebookra.

Mi fog történni?

Az egyszeri facebookozó rövid távon semmit nem fog észrevenni, közepes és hosszú távon majd a tőkeinjekcióból finanszírozott fejlesztéseket, amik vagy jól sülnek el, vagy sem, ez már nem a tőzsdén múlik. Mivel a cég tulajdonrészének tíz százaléka kerül a piacra, a tulajdonosi struktúra alapvetően nem fog megváltozni, így nem kell attól félni, hogy a tőzsdén a részvényeket felvásárló új tulajdonosok majd bevezetik a dislike gombot, és zöldre festik a dizájnt (ami egyébként azért kék, mert Zuckerberg vörös-zöld színtévesztő, így a kezdetekkor kékre rajzolta az oldalt, mert arról legalább biztosan tudja, milyen színű). Viszont tőzsdei cégként a Facebooknak egy csomó adatszolgáltatási kötelezettsége lesz, vagyis az eddigi becslések helyett pontos számokat fog tudni mindenki a pénzügyeiről. Az ilyesmitől egyébként a cég eddig eléggé fázott és változatos trükkökkel próbálta elkerülni az információk kiadását.

Annál nagyobb lesz a bevezetés napjaiban a mozgás a tőzsdén. Az érdeklődés óriási a Facebook belépése és a papírjai iránt, az eddigi befektetők számára ott a lehetőség, hogy a pár éve 10-15 milliárdos értékelésnél megvett pár százaléknyi tulajdonrészüket tízszeres haszonnal adják el, mások meg további növekedésre számítva végre vehetnek az eddig csak bonyolult kerülőutakon hozzáférhető részvényekből. Sokan azt várják, hogy az árfolyam tőzsdenyitáskor rögtön el fog szállni, aztán óriási kilengésekkel lassan beáll egy stabil szintre – így egy kis szerencsével és kockázatvállalással akár percek alatt lehet majd hatalmasat kaszálni a Facebook-részvényeken, Vagy éppen bukni a rossz időzítéssel. Amikor legutóbb egy jelentős közösségi oldal a tőzsdére lépett – a LinkedIn tavaly májusban –, pontosan ez történt: a reggel tízkor 45 dolláros árfolyamon nyitó papírok délre 120 dollár fölé emelkedtek, aztán délutánra visszaestek 80-ra, este 95-ön zártak, majd pár nap alatt beálltak arra a 70-80 dollár közötti szintre, amit kisebb-nagyobb ingadozásokkal ma is tart a részvény.

Kinek áll ez érdekében?

Ha eltekintünk az árfolyam kiszámíthatatlan mozgásaitól, és maradunk a cég általános becslésként elfogadott százmilliárdos tőzsdei értékével, minden egyes százaléknyi résztulajdon egy-egy milliárd dollárnyi vagyont jelent. A Facebook legnagyobb résztulajdonosa maga az alapító Mark Zuckerberg, a cég 24 százaléka az övé. Ez azt is jelenti, hogy ha a részvényárfolyam csak egy picit meglódul, ő lesz Bill Gates mellett a Föld másik olyan lakója, akinek több milliárdja van, mint ahány éves. És ezt éppen a születésnapjára kaphatja saját magától: májusban, a tőzsdei bevezetés tervezett idején tölti be a 28-at.

A Facebook legrégebbi, illetve magas beosztású alkalmazottjai a fizetésük mellé kapott részvényopciókkal összesen 30 százalékot birtokolnak a cégből, az egykori társalapítóké, Dustin Moskovitzé, Sean Parkeré, és Eduardo Saveriné összesen 15 százalék. A maradék, nagyjából egyharmad van külső befektetők kezében, ezek közül a legnagyobb az orosz Digital Sky Technologies, ami mögött egy üzbég oligarcha, az egykori szovjet bánya- és acélipar kreatív privatizációjával milliárdossá lett Alisher Usmanov áll. Mögötte pedig a rossz nyelvek szerint egyenesen Putyin meg a KGB.

A legérdekesebb azonban a legkisebb, egy-két százalékos (persze ebben az esetben ez is milliárdokat jelent) résztulajdonosok listája, ahol olyan neveket találunk, mint a U2-énekes Bono, a Paypal alapítója, Peter Thiel, a Microsoft, az Ázsia leggazdagabb embereként ismert hongkongi milliárdos, Li Ka-Shing, Marc Pincus, a Farmville-t készítő Zynga vezetője, és Reiod Hoffman, a LinkedIn alapítója.

Miért éppen a Facebook?

De vajon mitől ér ilyen sokat a Facebook? Rendben van, nyárra meglesz az egymilliárd felhasználó, na de nem túlzás az a tagonként száz dollár? A standard válasz erre az szokott lenni, hogy a Facebooknak önként adjuk meg a személyes adatainkat, ezért ez az internet leghatékonyabb hirdetési felülete. Ez azonban nem egészen így van: több tanulmány is azt mutatja, hogy a Facebookon megjelenő hagyományos hirdetések átkattintási arányai elkeserítően gyengék. A közösségi oldal valójában a nyers tömegével nyer: tavaly nyáron lépték át a havi ezermilliárd oldalletöltést, ezzel az amerikai online piacon megjelenő hirdetések 28 százalékát szívják fel (a gyenge hatékonyságot mutatja, hogy ezzel a hirdetési bevételeknek csak a 17 százalékát teszik zsebre).

A jövő azonban a Facebooké. A közösségi oldal rengeteg ember számára gyakorlatilag egyenlővé válik az internettel, itt leveleznek, itt csetelnek, itt olvasnak híreket. Őket máshol egyre nehezebben, és egyre kevésbé hatékonyan lehet csak hirdetésekkel megszólítani. És a Facebookon virágzanak az egészen új típusú hirdetési formák, amik elérik a bannervakságot kialakított fejhasználókat is: a cégek és márkák saját oldalain épített közösségek, a videós hirdetések, a lájkolós játékok. Ezekkel pedig nem képes konkurálni az internet többi része, mert nemcsak jobban csinálja náluk a Facebook, de ezek nagy része a Facebook nélkül egyszerűen nem működik. Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg a Facebook lesz az új internet, és a cég azért ér ilyen félelmetesen sokat, mert mindenki addig akar megszerezni magának egy darabkát az új internetből, amíg lehet.