Így nem váltotta meg a Kickstarter a világot

Dől a lé

A Kickstarteren csak tavaly több mint 300 millió dollárt adott össze a közösség 18 ezer projektre, az oldal 2012-es évösszefoglalója egy merő sikertörténet képét vetíti elénk: a Sundance filmfesztiválon 19 Kickstartereen finanszírozott filmet mutattak be, négy díjat is nyert; egy Oscar-jelölést kapott. A Stanford egyetemen tananyag lett a kicksarteres projekttervezés. A képregények piacán a Kickstarter a második legnagyobb kiadónak számít, Kickstarteren indult projektek értek el a New York Times könyves, és a Billboard zenei toplistájáig. Az igazi nagy kiugrás azonban még mindig várat magára, egyetlen igazi kommersz világsikert sem tud felmutatni az oldal, késéseket, kisebb-nagyobb botrányokat és csalásokat annál inkább. Végleg az online underground sztárja marad a Kickstarter, vagy van még esély a kitörésre?

A Kickstarter indulása után közel három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy projekt finanszírozására összedobott pénz elérje az egymillió dollárt. Tavaly ezt a kunsztot 17 projekt ismételte meg, akard olyan is, ami átlépte a tízmilliós álomhatárt, és olyan is, ami az egymilliót 24 óra leforgása alatt kalapozta össze. Az oldal indulása óta a projektekre összegyűjtött pénz lassan eléri az 500 millió dollárt (és itt jegyezzük meg , hogy maga a Kickstarter sem jár rosszul, mivel a sikeres projektet támogatási összegének 5 százalékát elteszi jutalékként – persze évi 86 millió látogatónál ennek nagy része valószínűleg elmegy magának az oldalnak a fenntartására).  A számok azt mutatják, hogy maga a pénzgyűjtögetés továbbra is sikersztori, sőt, lassan az lesz vele a gond, hogy túl népszerű a dolog, és sok izgalmas ötlet egyszerűen elvész a projekttengerben. Az igazi kérdés azonban nem ez, hanem hogy lett-e bármi azokból a projektekből, amelyekre az online közösség összedobta a pénzt. És itt már jóval borúsabb a kép.

A puding próbája

A komoly finanszírozást megkapott kickstarteres projektek 84 százaléka lekési az eredetileg beígért megjelenési határidőt – derült ki a CNN Money felméréséből, ami meglehetősen riasztó arány. A University of Pennsylvania egyetem kutatói 75 százalékos késési arányt mértek véletlenszerűen kiválasztott, sikeresen megfinanszírozott projekteknél. „Az első 24 óra az eufóriáé, mindenki boldog. Aztán másnap beüt a valóság, és azzal a félelem: most már tényleg meg kell csinálnunk, és le kell gyártanunk, amit kitaláltunk” – írta le egy sikeres Kickstarter-projektet indító csapat általános lelkiállapotát a CNN-nek az Oculus Rift VR-szemüveget fejlesztő kaliforniai minicég vezetője. A projektre 250 ezret kértek az online közösségtől tavaly augusztusban, és 2,4 milliót kaptak. A prototípusok és fejlesztői példányok máig nem készültek el.

A fő probléma az, hogy a Kickstarteren magukat hirdetőknek az esetek túlnyomó részében valóban remek ötleteik vannak, kutatás-fejlesztési, projektmenedzselési, gyártási tapasztalat nélkül. Amikor – jó esetben – rájuk ömlik a pénzes zsák, sokszor nem tudnak mit kezdeni azzal a bizalommal, amit a finanszírozók az ő kreativitásukba, és a Kickstarter, mint pénzgyűjtő rendszer megbízhatóságába fektettek. Sok projekt túl ambiciózusnak bizonyult, a finanszírozók pénze elfogyott, de nem lett az egészből semmi, sőt, az is megesett már, hogy az egész projektről kiderült, hogy kamu volt, és csak a támogatók pénzére utazott.

A Kickstarter szabályai szerint ha egy projektre nem jön össze a kért pénz, a támogatóknak nem kell fizetni (ezért is gyűjthetnek  látszólag hatalmas összegeket olyan viccprojektek, mint a Halálcsillag vagy az X-szárnyú űrhajó), de ha összejött a pénz, elindult a projekt, reklamációnak helye nincs, a Kickstarter nem vállal további felelősséget azért, hogy a projekt indítója mit ígért, és később mit tart be ebből. Előfordul, hogy egy elbukott projekt gazdája visszafizeti a támogatásokat, de nem ez a jellemző. És ami a lényeg: a Kickstartert ismertté tevő szuperprojektek közül még egy sem ért el addig, hogy egyáltalán kiderüljön, siker, vagy bukás a jól hangzó ötlet a gyakorlatban. Na de akkor mi van ezekkel?

Időt kérünk

Összegyűjtöttük a több tízezer sikeres Kickstarter-projekt közül a tíz legnagyobb érdeklődéssel övezett, a médiában legnagyobb figyelmet kapott kezdeményezést, hogy ezeken keresztül nézzük meg, mi lett a közösségi finanszírozás mintaprojektjeivel.

Pebble: Az okosóra 10,3 millió dollárt gyűjtött, a megjelenést eredetileg tavaly szeptemberre ígérték, ehhez képest az első darabok idén februárban készültek el. A tesztelők visszafogottan dicsérik, de az már látszik, hogy nem fogja megváltani a világot. Hacsak úgy nem, hogy az Apple tényleg megcsinálja a maga hasonló óráját.

Ouya: Az androidos játékkonzol 8,6 milliót hozott össze, egyes szakírók fél éve ünneplik korszakalkotó, forradalmi újdonságként gémerkörökben (mások erősen szkeptikusak), de még senki nem látott belőle semmit. Talán majd júniusban, ez most a kitűzött megjelenési dátum.

Project Eternity: 4 millió dollár jött össze a világhírű játékfejlesztő stúdió Obsidian új játékára tavaly ősszel. Azóta sem hallani felőle semmit, elvileg gőzerővel dolgoznak rajta, megjelenés 2014 tavaszán.

Double Fine Adventure: Egy újabb videojáték, 3,3 milliós finanszírozásával tavaly tavasszal ez indította el az egész Kickstartert a világhír felé. A megjelenést eredetileg tavaly októberre ígérték, most idén nyár végére.

Leisure Suit Larry: És még egy videojáték, a nyolcvanas évek legendás sorozatának folytatása az eredeti fejlesztőcsapattól. 650 ezret kapott, tavaly őszre ígérték, aztán decemberre, most márciusra.

Galileo: Iphone-os robot, 700 ezret gyűjtött, eredetileg tavaly júniusban kellett volna bemutatkoznia, de azóta sincs sehol, bár állítólag már zajlik a gyártás valahol Kínában.

Bronycon: 320 ezer dollárt kapott a My Little Pony rajzfilmsorozat körüli, nehezen felfogható felnőtt rajongást bemutatni készülő dokumentumfilm stábja. Az eredetileg ígért szeptember helyett idén januárban volt a premier, különösebb visszhang nélkül. A készítők azóta is panaszkodnak a magas kalózkodási arányra.

Amanda Palmer: Végre egy igazi sikersztori: az amerikai énekesnő 1,2 millióból felvett egy albumot, csinált egy koncertturnét, és bekerült az első tízbe a Billboard bestsellerlistáján. Igaz, a turnéján a zenészeknek állítólag nem fizetett.

Ukiyo E-Heroes: A 300 ezer dollárt gyűjtő, ezzel a kért összeget 3000 százalékosan túlteljesítő projekt kézzel rajzolt ősi japán stílusú képekből ígért digitális albumokat, és a megrendelései 80 százalékát le is szállította időben. Igaz, a rajongók szűk rétegén kívül senkit nem érdekelt a dolog.

Video Game High School: Freddie Wong YouTube-celeb projektje egy fiktív geek középiskola mindennapjairól. Az első évad 270 ezer dollárból készült és alig két hónap késéssel meg is jelent, internetszerte nagy sikert aratva. A második szezon már 800 ezret kapott idén februárban, így minden idők legsikeresebb filmes projektje lett a Kickstarteren. Már a harmadikat is írják.

És akkor most mi lesz?

A crowdsourcing-divatot meglovagolva több milliót összehozott szuperprojektek nagy része továbbra is csak egy nagy ígéret maradt, és egyetlen olyan kickstarteres kezdeményezés sem akadt, ami a maga területén igazán megrengette volna a hagyományos módon építkező nagy céges konkurencia világát. A statisztika azonban azt mutatja, hogy néhány területen (indie videojátékok, független filmek, félprofi zenészek, a szuperhősös mainstreambe nem illeszkedő képregények) a Kickstarter valóban teljesen felforgatta az erőviszonyokat. Az oldal körüli felhajtás hullámai egy időre túlcsaptak a közösségi finanszírozás valódi jelentőségén, de most, hogy egy év múltán csillapodik a hiszti, lassan a helyükre kerülnek a dolgok.

Az elmúlt év tanulsága, hogy Kickstarter nem váltja meg a világot, nem teszi feleslegessé a milliárdos óriáskiadókat, de az underground művészvilággal csodát tesz, és azoknak, akik a nagy cégeket zsigerből utálják, de az alkotókat, művészeket szívesen támogatnák, tökéletes csatornát ad akkor is, amikor a kommersz-populáris reflektorfény elmúlik.