És akkor újra feltalálták a tévét

A Google-t már 2005-ben is mindenki ismerte, de amikor február 14-én Chad Hurley bejegyeztette a Youtube nevet, még senki nem gondolta, hogy az új cég leváltja a Google saját videótárát.

A Youtube alapötlete egy üzleti vacsorán merült fel. Hurley-t, ahogy később elmesélte, a 2004-es Super Bowl-baleset (ahol Janet Jacksonnak kivillant a melle), illetve a 2004-es szökőár inspirálták a videómegosztó létrehozására. Hurleyt zavarta, hogy egyik eseményről sem talált online videókat az interneten; ekkor merült fel az ötlet, hogy kéne egy központi oldal, ahol az ilyen anyagok mindig elérhetők lehetnének.

A Youtube-ot Hurley, Steve Chen és Jawed Karim alapították. Az alapítók korábban már dolgoztak együtt a Paypalnél, így jól ismerték egymást. Az online videófeltöltésre és -nézésre szánt Youtube béta verziója 2005 májusában indult; elsőként Karim töltötte föl rá a saját, 19 másodperces videóját, a Me at the zoo-t. 

Bár Hurley Valentin-napon jegyezte be a céget és a logót, egészen szeptemberig kellett várni, hogy egy videó megtekintése túllépje az egymilliót. A bravúr a Nike-nak sikerült; az egyik reklámjuk vírusként kezdett el terjedni a videómegosztón. Mire a Youtube december 15-én hivatalosan is elindult, már volt mivel büszkélkedni – és volt egy 3,5 millió dolláros csekkjük is, amit a Sequia Capitaltól kaptak.

(Szórakoztató lábjegyzet: a cégnek ekkor 65 alkalmazottja volt.)

A Google-től egy ilyen lépés nem szokatlan: ahol van egymilliárd dollár a párnacihában a Marsig elérő műholdasinternet-hálózat kiépítésére, ott másfelet is találnak egy videomegosztót fejlesztő cégre. Csakhogy a Youtube nem egy obskúrus, megfoghatatlan, hosszú távon talán hasznossá váló dolog volt: az előnyeit mindenki azonnal látta, a hasznát szintúgy. A leglelkesebb a Google volt: ők az internet evolúciójának következő mérföldkövét látták a szolgáltatásban. 

Partner, pénz, politika

A Google a felvásárlás után leányvállalatként működtette tovább a Youtube-ot. Az operatív munkába nem szóltak bele, azt leszámítva, hogy pénzt is szerettek volna látni a befektetésből. A 2007-ben elindult Partner Program még a videókat feltöltő felhasználókat támogatta: a vírusvideóinkkal ezután már pénzt is kereshettünk. A New York Times cikke szerint ekkorra már voltak olyan felhasználók, akik hatszámjgyű bevételeket kaszáltak a Youtube-videóikkal – igen, dollárban. A What The Buck Show például olyan népszerű lett, hogy a műsorvezető, Michael Buckley még a rendes állását is otthagyta miatta.

A reklámok 2007-ben tűntek fel a Youtube-on – rémlik még? Kis, áttetsző téglalap a videoablak alsó részén, ami 10-15 másodperccel a videó elindítása után ugrik fel. Ez lett a Youtube valutája.

A Youtube-nál tudták, hogy a szolgáltatás üzemeltetése csak egy dolog; minőségi tartalomra is szükség van, ha versenyben akarnak maradni a többi videómegosztó portállal szemben.  Épp ezért próbáltak tovább terjeszkedni a mainstream média felé. Az NBC-t már 2006 februárjában megkeresték; úgy gondolták, a jó nevű médiavállalat kapni fog a lehetőségen, hogy átlépjen a digitális korba. Az NBC akkor még lepattintotta őket, de azóta már eltelt néhány év: ma már a Youtube-on is megtekinthető az NBC műsorkínálatának egy része, méghozzá a jogtulajdonosok jóváhagyásával.

2007-ben a Youtube szerződést kötött a CNN-nel; megegyeztek, hogy a 2008-as választások elnöki vitáját közösen fogják közvetíteni. A videómegosztó lehetőségeit nemcsak a választók, hanem a politikusok is felfedezték: a 16 elnökjelöltből 7 futtatott saját kampányt a Youtube-on. Egy évvel később, 2009-re már az amerikai kongresszusnak és a Vatikánnak is volt saját Youtube-csatornája.

Hadd szóljon az originálkontent

A legnagyobb zenekiadóknak nem tetszett, hogy boldog-boldogtalan feltöltheti a ki tudja honnan szerzett kedvenc videoklipjeit a Youtube-ra. A felháborodásuk érthető volt: a zenék és a klipek az ő jogtulajdonaik voltak, de hiába néztek meg egy videoklipet 20 millióan, ha ebből a kiadó egy fillért sem látott. A Youtube-nak viszont nagy szüksége volt a zenés videókra. Hogy mennyire, azt a legnépszerűbb feltöltések listája is jól mutatja: tíz videóból kilenc klasszikus videoklip.

A Youtube-nak végül sikerült megállapodnia a Vevóval; az ő kizárólagos joguk lett, hogy jogtiszta videoklipet tölthessenek fel a megosztóra. A Youtube-nak így megmaradtak a látogatók, a Vevo-exkluzív számok alapján pedig könnyű azonosítani, hogy ki mennyi jogdíjat érdemel a megtekintések után. 

Egy évvel később beindult a filmkölcsönzés is. Ekkorra már mindenkinek világos volt, hogy a Youtube nem akart megmaradni mezei videómegosztónak, így senkit sem lepett meg, hogy a Youtube a Netflix vadászterületére merészkedik. Ha valakinek, nekik sikerülhet: mostanáig befűzték a Disney-t, a Pramountot, a Warner Brotherst, az NBC/Universalt – csak sikerült! –, illetve a Sonyt.

Mindeközben nem feledkeztek meg a saját tartalom fontosságáról sem. A Next News Networks felvásárlása után 2011 márciusában a Youtube elindította a saját eredeti tartalmat szolgáltató oldalát is. Az All Things D akkoriban írt cikke szerint a Google több mint 100 millió dollárt fizetett több tartalomszolgáltatónak, hogy készítsenek exkluzív videókat a Youtube-ra.

A cégnél tavaly novemberben indították el a Music Key nevű előfizetéses zeneszolgáltatót, amivel kikapcsolt képernyőjű mobiltelefonon is hallgathatunk zenét. (A tervek szerint ez fogja leváltani a Google Play Music zeneszolgáltatását, az All Accesst.)

Egyes saját kezdeményezések, mint a 2013-ban indított Comedy Week és a Music Awards, nem arattak nagy sikert, de a Youtube-nak ekkor már havonta egymilliárd egyedi látogatója volt. Ennyien már egy vallás alapításához elegen lennének, nemhogy egy cég zökkenőmentes fenntartásához. 

Élőben kapcsoljuk a történelmet

A 2011-es arab tavasz idején a felkelők sokat és szívesen használták a közösségi médiát, mivel ezek voltak az elérhető, cenzúrázatlan kommunikációs csatornák. A Youtube-on vírusként terjedő videók némelyikét több mint ötmillióan látták.

Ez az eset is megmutatta, hogy nem elvetélt ötlet nemcsak videomegosztóként, hanem közvetítő szolgáltatásként is gondolni a Youtube-ra. Nagyjából a forradalmi eseményekkel egy időben indult el a Youtube Live szolgáltatás, amivel élő közvetítéseket is nyomhattunk a videómegosztón.

A Youtube Live-val persze nem csak forradalmakat lehet bekamerázni: sok cég a hivatalos Youtube-csatornáját is használja élő műsorokhoz – például nyilvános sajtókonferenciákhoz. Időközben az egykor vonakodó NBC  is beadta a derekát: a Youtube-bal közösen közvetítették élőben az interneten a 2012-es olimpia megnyitóját, illetve – a Youtube Elections Hubon keresztül – az augusztusban megrendezett amerikai elnökválasztást. 

A videózás Facebookja

A Youtube sikere másokat is arra ösztönzött, hogy próbáljanak szerencsét a videómegosztó-piacon; nem véletlen, hogy ma már temérdek hasonló szolgáltatás elérhető. A Youtube sikerét viszont egyik sem tudta még csak megközelíteni se; az Egyesült Államokban ez a legnépszerűbb szolgáltató, a piaci részesedése 2010-ben 43 százalék körül mozgott.

Azóta nem jelenhet meg úgy játékkonzol, okostelefon és táblagép, hogy a Youtube alkalmazás ne legyen rá feltelepítve; a szolgáltatás épp olyan megkerülhetetlenné vált, mint a közösségi oldalak piacán a Facebook.