Reszkethetnek a vezetékes szolgáltatók

Bonyolult ez a telefonmentes élet. Ha össze akarunk futni valakivel a városban, akkor az illetőnek le kell parkolnia az autójával, hogy online csevegve megbeszélje a részleteket. Az elmúlt napokból kedvencem az alábbi Google Talk-os üzenetváltás volt, amiben még egy, telefonjától megfosztott ember vett részt: a kollégám, aki riportot írni ment az Akadémiára, de véletlenül otthon hagyta a mobilját.

- Hejj, kéne egy kis segítség, küldj egy sms-t légyszi a 06208100501-re, azzal a szöveggel, hogy [a kocsija rendszáma]
- Nagyon vicces vagy
- Ne, komolyan, nincs nálam apró, de valahogy parkolást kéne fizetnem.
- Mégis, milyen telefonról küldjek sms-t? Skype-ról?
- Ó, bocs, elfelejtettem.

A vak vezet világtalant tipikus esete, ugyanakkor jó példa arra, hogy a mobilunkkal milyen hasznos és kényelmes szolgáltatásokat érünk el. Nem véletlenül vetettem fel az ötletet egy másik kollégámnak, hogy próbáljuk lottónyereménnyel pótolni a Facebook-részvényünk veszteségét. A mobilmentes élet ugyanis megfosztott az sms-ben való lottózástól, és nem volt kedvem elmenni szelvényt venni, így viszont kollégám önként lottózott helyettem (mondjuk, nem sokat nyertünk).

De nekem még csak nem is a mobilos vásárlás hiányzik a legjobban, hanem az, hogy egyszerre csak egy emberrel tudjak kommunikálni. Most már annyian vannak a csevegőprogram partnerlistáján, hogy csak keresővel találom meg rajta az embereket, és az elmúlt héten többször előfordult, hogy egyszerre öten írtak rám. Ilyenkor eléggé oda kellett figyelni, hogy mindenki a neki szánt választ kapja.

Persze a telefon sem tökéletes, és ha végre visszaszerzem a SIM-kártyámat, egészen biztosan hiányozni fog a státusz megjelölésének lehetősége. Amikor este belépek csetre, és beírom az állapotmezőbe, hogy ügyeletes vagyok, akkor mindenkinek egyértelmű, hogy akár este 10-kor is zavarhat munkaügyben. A csevegőhálózatok e jó másfél évtizedes technológiája 2009-ben elérhetővé vált a mobilcégek előtt, de a társaságok valamiért nem akarják bevezetni. Óriási lehetőséget hagytak ki, hiszen akkoriban még csak 250 millióan használták a Facebookot. És milyen praktikus lenne néhány gombnyomással jelezni, hogy mikor tudunk telefonálni, mikor csak sms-t fogadni, és mikor menjen mindenki a fenébe.

Kőmíves rakja a falakat

Térjünk át az előző cikk ígéreteire, mert nagyon nagyszájú voltam. Azt mondtam, hogy saját internetes (Voice over IP, azaz VoIP) telefonközpontot indítok, ami ingyenes programokkal valóban megoldható lenne. De rájöttem, hogy túl sokat kell vacakolni a Linux parancssorában, bonyolultak a konfigurációs fájlok, és nagyon sok szabványt, protokollt és egyéb technikát kellene előbb megismerni. A szakértők is alaposan rám ijesztettek. Egy felhasználónak 800 ezer forintja bánta, hogy a szerverén meghagyta a gyári jelszavakat, amivel idegenek léptek be a rendszerére, saját mellékeket hoztak létre, és vígan telefonáltak.

Tegyük fel, hogy mégis saját szervert indítok. Ezzel nem érnek véget a feladatok, hanem éppenséggel megsokszorozódnak. Az ingyenes programok rendszeresen frissülnek, mert folyamatosan javítják a hibáikat, és emiatt minden nap figyelni és/vagy telepíteni kell a javítócsomagokat. Minden biztonsági rés nyilvánosan dokumentált, programjaink pedig készségesen elárulják a verziójukat, amiből a rosszindulatú hekkerek következtetni tudnak a szerverünk kihasználható hibáira.

A saját szerverek feltörésének nagy százaláka brute force módszerrel történik és akkor okoz igazán nagy kárt, ha a telefonhálózatot nemcsak vállalaton vagy családon belül, hanem kimenő hívásra is használják. A támadók végigpróbálják az 1-es melléktől egészen a 999999-esig, majd ahol a „rossz jelszó” választ adja a központ, ott jelszóadatbázissal mennek neki a rendszernek – mondta Dobrasi Krisztián, a VoIP Network Magyarország informatikus munkatársa. Ezzel a módszerrel százból egy-két szerver megtörhető.

Felhasználóként sokkal egyszerűbb a helyzetünk, ha előfizetünk egy VoIP-szolgáltatásra, és a hibák javítását a távközlési cég szakértőire bízzuk. Így az övék a felelősség, és nekik kell lenyelniük a pénzügyi veszteséget, ha hibáznak egy beállítással. Persze felhasználóként is be kell tartani néhány egyszerű szabályt. Dobrasi úgy foglalta össze a védekezési taktikát, hogy „pont úgy kell tenni a VoIP vonalak védelmében, ahogyan a bankkártyánkkal is tennénk”. Azaz:

• Ne adjuk oda senkinek a szolgálatótól kapott jelszót és hozzáférési azonosítót.
• Ne tároljuk együtt ezt a kettőt.
• Érdemes korlátozni a hívások hosszát.
• Ha PIN-kódot rendelünk a hívásindításhoz, összetett kódot válasszunk. Az 1234 nem az.
• A végberendezés nagyobb biztonságban vannak hardveres tűzfal (router) mögött.
• Jelszóval védjük a végberendezésünket, a gyári adminisztrációs jelszót változtassuk meg.

A VoIP főleg az ára miatt vonzó, de az is előnyös, hogy nem kell teljesen megváltoztatni szokásainkat. A készülékek pont úgy néznek ki, mint a hagyományos kagylós telefonok, és a hangminőség sem rosszabb. A VoIP rugalmasabb is, mert használhatunk szoftveres klienseket. Ezek közül a számítógépen futó program váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, a mobilos kevésbé. Munkaidőben leültem a laptopom elé, bekapcsoltam az X-Lite 4 programot, fogadtam és indítottam hívásokat, majd 9 órával később kikapcsoltam. Érdemes jobb minőségű headsetet venni, mert a kollágám Cool Sound márkájú gagyi fülesétől 3 perc után viszketni és égni kezdett a fülem.

Percenként két forint spórolás

A Samsung Galaxy Tab 2.0 táblagép kitűnően bevált szöveges üzenetek küldésére és fogadására, mert nagy méretű kijelzőjén jól lehet gépelni. Telefonként viszont eléggé kompromisszumos. Az ingyenes Sipdroid nevű app wifin és mobilneten is jó hangminőséget biztosított, de az okos kütyü a kijelző lezárásakor energiatakarékossági okból lekapcsolta a wifit. Ha folyamatosan elérhetők akarunk lenni a VoIP hálózaton, akkor állandóan bekapcsolva kell tartani a wifit, és emiatt számítani kell az akku gyorsabb lemerülésére.

Dobrasi néhány tippet is adott a VoIP használatához. Nem érdemes fájlokat letölteni, mert az elveheti a teljes sávszélességet, és akkor nem tudunk telefonálni. A szakértő elmondta, hogy a VoIP hang pufferelődik, de néhány (általában 2) másodperc kimaradás után a szerverek bontják a kapcsolatot. A sávszélesség hiányát arról lehet felismerni, hogy ismerősünk szavai helyett makogást hallunk, mássalhangzók vagy magánhangzók nem érkeznek meg, és az is előfordul, hogy tíz másodperc beszédet négy másodpercbe sűrítve kell végighallgatnunk.

A VoIP csak körülbelül 80 kilobit per másodpercet igényel, ami eltörpül a mai internetelérések több megabites sebessége mellett. Azt azonban tudni kell, hogy az Index.hu nyitóoldala 1-2 megabájtos, vagyis 8-16 megabitnyi forgalmat generál. Tehát még egy viszonylag gyorsnak számító, 8 megabites internetelérést is 1-2 másodpercre 100 százalékosan leterhelhetünk egyszerű böngészéssel.

Milyen szolgáltatót válasszunk? Dobrasi azt javasolta, hogy lehetőleg magyart, pusztán technikai okokból. „A VoIP technológia arról szól, hogy a telefonbeszélgetés adatcsomagjai a nyilvános interneten közlekednek, és nagyon fontos, hogy közel legyen hozzánk a szerver, amihez csatlakozunk. Ha külföldi a szerver, akkor a hangnak hosszabb utat kell bejárnia, több eszközön megy át, és emiatt több a hibalehetőség” – mondta.

Persze a magyar VoIP szolgáltatók között is vannak különbségek. Igen nagy részük csak vállalati megrendelőkkel foglalkozik, mert sok felhasználval nagyobb bevételre tehetnek szert. Mások pedig csak az adsl-jük mellé adnak telefont. Én két ismertebb vállalat, az Ephone és az Invitel tulajdonában lévő Neophone szolgáltatását próbáltam ki. Előfizetési díj és hűségszerződés nélkül, ingyen adnak egy kívülről elérhető 0621-es számot, és hálózaton belül ingyen telefonálhatunk.

A Neophone a helyi vezetékes számok hívásáért percenként 5,2 forintot, mobilszámokért 35 forintot számláz ki, míg az Ephone a vezetékes irányba 4,9 forintot, a mobilok hívásáért 29,9 forintot kér. Sávszélesség hiánya miatt egyszer esett szét a beszélgetés a fent részletezett módon, több tucatszor volt sikeres és élvezhető a hívás.

Alig akad olyan vezetékes szolgáltató, amely árban versenyezni tudna a VoIP-pel, a magyar előfizetők több mint kétharmadának mégis hagyományos telefonvonala van. Várhatóan váltani fog, aki nem akarja lenyelni a telefonadót, ami idén magánszemélyeknek legfeljebb havi 400 forint, cégeknek 1400 forint, jövő évtől pedig 700 illetve 2500 forint a maximuma. Percenként két forintot simán megspórolhatunk azzal, ha normál telefonról VoIP-re váltunk.

Kíváncsian várom a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság májusi vezetékes gyorsjelentését, amelyben talán már látható lesz a telefonadó hatása. A most elérhető adatok szerint a 2010 októbere és 2012 áprilisa között eltelt másfél évben, amikor még szó sem volt telefonadóról, de javában tombolt a válság, nagyjából 230 ezerrel nőtt az IP-alapú telefont használók köre, ha ide számoljuk a helyhez kötött kábeltévés telefonokat is. Ennél sokkal többen, 277 ezren mondták le a hagyományos kapcsolt vonalukat, a különbözetet talán felszippantották a mobilszolgáltatók és más alternatív szolgáltatók, mint a Skype és a Viber. Magyarországon 2012 áprilisában 2,11 millió vezetékes szélessávú internetelérés volt, tehát ennyien biztosan át tudnának váltani VoIP-telefonra, hiszen ahhoz csak internet szükséges.

Visszajöhet a vezetékes

A harmadik hét elteltével úgy érzem, hogy telefonadó nem elég ok a mobil nélkülézéséhez. Szerintem ebben a hónapban rosszabbul teljesítettem a munkahelyemen, mert élőszóban sokkal könnyebb lett volna érvelni, az elutasító válaszra azonnal tudtam volna reagálni, hogy kicsikarjak egy pozitív választ. A magánéletben is túl sok előnnyel jár a mobil, mint a parkolásos példa is mutatja, de a túlárazott sms-t egészen biztosan kiváltom majd online csevegéssel. A vezetékes szolgálatók aggódhatnak a legjobban, mert gyakrabban fogom elővenni a céges asztali telefonomat, és bár rég kiköttettem a vezetékes telefonomat, egy otthoni VoIP-előfizetésen erősen elgondolkoztam.

Már csak egy hét van hátra a kísérletből, a gyakorlati előnyök és nehézségek zömével már szembetalálkoztam. A következő részben ezért a távolabbi jövőről lesz szó, azokról az új technológiákról, amik talán zökkenőmentesen fogják megváltoztatni telefonálási szokásainkat.