A mobilos Call of Dutynak nem kéne ilyen szórakoztatónak lennie

Ugyan az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek a telefonos videójátékok, engem egészen eddig csak a Final Fantasy: Brave Exvius tudott igazán megfogni – amit aztán abba is hagytam gyorsan, mert gyakorlatilag végtelen időt lehetett eltölteni vele. Pont emiatt nem kifejezetten mozgatott meg, mikor az Activision bejelentette, hogy októberben mobilra is kiadják a Call of Dutyt, ami ráadásul bőven nem is az első lövöldözős játék a platformon.

Az előregisztráció számai alapján viszont egy csomó embert mégiscsak érdekelt a dolog, aztán október elsején megjelent a játék, és hamar elsöprő, sosem látott siker lett belőle. Ezt persze lehet arra fogni, hogy a valaha volt egyik legnépszerűbb szériára akármit fel lehet húzni, de az a helyzet, hogy minden hibája ellenére

Ha van jó húzás

A Call of Duty-széria 2003 óta rettentően fontos sarokköve az Activision portfóliójának, meg a bevételeinek is, az elmúlt néhány évben azonban egyáltalán nem ment olyan jól a szekér, mint korábban. A tavaly megjelent Black Ops 4 egyértelműen új életet lehelt a sorozatba, de azért a világot nem váltotta meg, és abból kiindulva, hogy a kiadó idén a legsikeresebb alsorozatot, a Modern Warfare-t szedte elő, ezt ott is így érezhették.

A Call of Duty: Modern Warfare ugyan elég ígéretesnek tűnik, de még nem jelent meg, így azt nem lehet megmondani, hogy képes lesz-e felrázni a stagnáló szériát, de az Activisionnél most így is lazíthatnak egy kicsit. A jóval szélesebb közönségnek szóló mobilos Call of Dutynak olyan telefonon már bejáratott játékokkal kellett versenyre kelnie, mint a PUBG vagy a Fortnite, de ez annyira jól sikerült neki, hogy

A Sensor Tower adatai alapján a játékot az első hét nap alatt több mint 100 millió ember töltötte le. Összehasonlításképp az épp egy héttel előtte megjelent, rengeteg ember által várt Mario Kart Tour 90 millióig jutott ennyi idő alatt, míg a Fortnite korábban 22,5 millió, a PUBG Mobile pedig 28 millió embert mozgatott meg. Utóbbi két esetben persze azt hozzá kell tenni, a Fortnite kezdetben csak iOS-en volt elérhető, a PUBG Mobile pedig nem egyszerre jelent meg az összes régióban.

Mindenesetre az biztos, hogy a 100 millió fölötti szám így is elég impozáns, és az is jól látszik, hogy a játék meg is fogta az embereket, akik nem átallottak 17,7 millió dollárt elkölteni az első hét alatt a játékban fellelhető különféle cuccokra. Ez a két fő riválishoz képest elég jó eredmény, de azt érdemes hozzátenni, hogy ez letöltésenként 0,17 dollárra jön ki, ami a szintén nemrég debütált Apple Arcade-del valószínűleg nem tudja felvenni a versenyt.

Na de mire fel?

Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, de miután letöltöttem a játékot, hamar rájöttem, hogy igazából teljesen megérdemelten tarol le mindent, mert 

• egyrészt süt róla, hogy a rajongóknak készült,
• másrészt meg tényleg tök jó vele játszani.

A játékot fejlesztő Timi Studios – ami amúgy az utóbbi időben mind az NBA, mind az Activision-Blizzard kapcsán botrányba keveredő kínai Tencenthez tartozik – a Black Ops és a Modern Warfare sorozatok klasszikusait tette be a játékba mind karakterek, mind pályák terén, ez pedig elég sokszor hozta elő belőlem a nosztalgiát. Már csak azért is, mert például a CoD 4-ben debütáló Crash mobilon is tökre úgy nézett ki, mint pécén annak idején.

Önmagában persze ez nem lett volna elég a sikerhez, de a kínai fejlesztő a játékmenet terén is remek munkát végzett. Mikor az ember először belép a játékba, egy elég részletes bevezető mutogatja végig az irányítást, ami egyébként meglepően jó is, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyi mindent kell csinálni egy lövöldözős játékban. 

Azt mondjuk így sem állítom, hogy huzamosabb ideig képes lennék elviselni, pár meccs után mindig elkezdtem érezni, hogy nem természetes így mozgatni a hüvelykujjaimat. A mozgás és a forgás sem lesz soha annyira természetes, mint az egér-billentyűzet kombóval, de összességében az érintőképernyős megoldás tulajdonképpen nem volt rosszabb, mint kontrollerrel játszani. Érdekesség, hogy a Call of Duty: Mobile-t hivatalosan lehet játszani pécén is a Tencent saját emulátorával, de ebben az esetben csak más emulátoros játékosokkal fog majd összedobni minket a rendszer.

Játékmódokból is lehet válogatni bőven: a sima 5v5-ös multi mellett van battle royale mód is, sőt, az elmúlt két hét tapasztalatai alapján időszakosan limitált módokra is lehet majd számítani. Itt érdemes amúgy kiemelni, hogy eleinte óriási istennek fogja magát érezni az ember, és minden körben halomra fogja lőni az ellenfeleit, de ez alighanem annak köszönhető, hogy a játék az első pár szinten kizárólag rém ostoba botokat tesz be a játékosok mellé. Később aztán ez szép lassan változik – ami jellemzően abból látszik, hogy a másik csapatban is lesz valaki 26 gyilkossággal –, a tizedik szint után pedig elérhető lesz a rangsorolt mód, ahol már tényleg más játékosok ellen kell bizonyítania az embernek.

Kínai piac

Unásig ismételgetett közhely az online játékokkal kapcsolatban, de az biztos, hogy a Call of Duty: Mobile is akkor tud majd a csúcson maradni, ha elárasztja tartalommal a játékosokat, ezen a téren pedig már most mindent meg is tesz. Minden egyes belépésnél legalább hat szuper akciót, napi ajánlatot, meg bejelentkezésért kapott ajándékot kell átnyomkodni, hogy elérjünk magáig a játékig, és rengeteg mindent lehet venni valódi pénzért, de tapasztalataim alapján a játék akkor is abszolút élvezhető, ha egy árva forintot se költünk rá.

Az mindenesetre biztos, hogy akármi is lesz a játék jövője, az Activision csak jól járhat a dologgal:

• egyrészt szinte biztos, hogy a mobilos játék miatt a Call of Duty: Modern Warfare eladásai is feljebb kúsznak majd,
• másrészt meg ennél szélesebb közönséget elérő promóciót nem lehetett volna kitalálni a nemrég az Overwatch League mintájára bejelentett, 2020-ban startoló esportligához, a Call of Duty League-hez.

A hab persze így is az lehet a tortán, ha az Activisionnek sikerül Kínában is elfogadtatnia a játékot – ami mondjuk nem lesz egyszerű, mert egyrészt elég erőszakos, másrészt meg az amerikai patriotizmus videójátékos megtestesülése –, az ottani, telefonokra épülő videójátékos kultúra ugyanis kimeríthetetlen aranybányát nyitna meg a kiadó előtt.