Ha van olyan nehéz játék, amitől vért izzad az ember, akkor ez az
Az Elden Ringnek tagadhatatlanul nagy hatása volt a soulslike játékok műfajára, elvégre ott tartunk, hogy a Team Ninja által fejlesztett, február 6-án PlayStation 5-re és PC-re kiadott Nioh 3-at a készítők kísértetiesen hasonló receptre építették fel. A japán kosztümös, történelmi környezetbe öltöztetett videójátékot nyílt világúvá tették ugyanis. Vagy, ha nem is teljesen azzá, de négy jókora térképszeletet adtak nekünk, ahol jócskán élhetünk a szabadságunkkal, felfedezhetünk, erősíthetjük a karakterünket, és mindenféle mellékküldetéseket csinálhatunk.
A Nioh 3-nak azért nem ez a legnagyobb újítása, hanem az, hogy összekombinálták benne a lassabb, a Dark Souls-trilógiára jellemző harcrendszert a Sekiro mozgékonyabb stílusával. Ennek hála egyetlen gombnyomással válthatunk két, merően eltérő harcmodor között. Az egyik a szamuráj, a másik a nindzsa. Előbbi a „nioh-s” stílus, a megszokott és bevált formula, amikor megvetjük a lábunkat, szemtől-szembe beleállunk a csatába, és a ki-re, vagyis a staminánkra odafigyelve henteljük a túlvilági démonszörnyeket.
Míg utóbbi a Nioh 3-ban debütál, most először nindzsaként sokkal gyorsabban mozgunk, dobócsillagokat és robbanógránátokat dobálunk, és a hárítás helyett a kitérés lesz a legjobb barátunk, amikor így megyünk neki az ellenségnek.
A Nioh 3 jócskán díjazza is a sunyiságot, mert hátból támadva sokkal többet sebzünk, és ha állandóan mozgásban maradunk, és jól ütemezzük a támadásokat, egészen látványos, filmekbe illő mozdulatsorokat is odarakhatunk a tévé képernyőjére.
Sokkot kapott a színésznő, aki a netről tudta meg, hogy három év után kirúgták
Kevés annyira kultikus kalandjáték létezik, mint a 2003-ban megjelent Prince of Persia: The Sands of Time, mely komoly, kihívást jelentő akció-platformerként értelmezte újra a franchise-t, megtéve egy név nélküli herceget főszereplőjének, akit külső nézetből irányítva harcolhattunk, akrobatikázhattunk, és persze manipulálhattuk az időt csak azért, hogy megmentsük királyságunkat, na és persze szívszerelmünket, a hercegnőt a gonosz varázslótól és homokszörnyeitől. Akárhogy számol az ember, húsz évnél is több eltelt már azóta, hogy a The Sands of Time-ot kiadták, de a jogokat birtokló Ubisoft már 2020-ban, nagy csinnadrattával bejelentette, hogy remake-elik a játékot. Nem csupán a külcsínt illetően, hanem a játékmenet tekintetében is olyan ráncfelvarráson esik át a klasszikus, melyet látva még az új generációs gamerek is elégedetten csettinthetnek majd.
Az Ubisoft két indiai stúdiója ügyködött a remake-en és már 2021-ben polcokra rakták volna a játékot, a nagy visszatérők között volt Yuri Lowenthal, aki emellett a rész mellett a folytatásokat, a The Two Thronest, és a The Forgotten Sandset is szinkronizálta anno, a herceg bőrébe bújva. Mi több, a Peter Parkert az Insomniac-féle, 2018-as Marvel's Spider-Manben megszólaltató Lowenthalnak a The Sands of Time volt az első ilyen jellegű munkája a videójáték-iparban.
Aztán megjelent az első trailer, és a rajongók húzták a szájukat miatta, durva kritikákat kapott a közönségtől a készülő remake grafikája, mire az Ubisoft védekezni kezdett, mondván direkt ilyen, és épp ettől lesz egyedi a többi egyformára szabott videójátékhoz képest. A kiadó azonban mást csinált, mint amit mondott, először három hónappal későbbre tolták a megjelenést, majd határozatlan idővel tolták el. Hogy olyan remake-et hozhassanak, ami megfelel az elvárásoknak. Később emlegettek 2022-es, 2023-as megjelenést, a fejlesztést átvette a Ubisoft Montreal, ám újabb csúszásról jöttek hírek, és bár a 2026-ot is kitűzték végső dátumnak,
pár napja a Ubisoft a cégen belül zajló változásokra hivatkozva lelőtte a The Sands of Time remake-jét.
Eman Ayaz nemrégiben posztolt róla, három éves munkája ment a levesbe, egy olyan szerepet bukott el, ami megváltoztatta volna az életét. Nem tartott sokáig, hogy a színésznő megosztásaiból, és lájkjaiból rájöjjenek az emberek, a The Sands of Time remake-jéről van itt szó.
Az agyunkat is eldobtuk ezektől a videójátékoktól idén
Hosszú idő után a 2025-ös év újra megmutatta, miért is szeretünk igazán videójátékokkal játszani. Egymást érték a jobbnál jobb megjelenések, és szinte hónapról hónapra kaptunk olyan élményeket, amelyekről még sokáig beszél a gamerközösség. A nagy stúdiók végre nem csak a látványra mentek rá, az indie fejlesztők pedig ismét bebizonyították, hogy néhány friss ötlet sokszor többet ér minden technológiai csodánál. Akár történetközpontú kalandokat, akár pörgős akciót vagy elmélyült játékmechanikákat kerestünk, az idei felhozatalban nehéz volt mellényúlni.
Ebben az ajánlóban azokat a játékokat szedtük össze, amelyek szerintünk igazán emlékezetessé tették az évet. Nem feltétlenül a legnagyobb nevek vagy a legtöbb PR-hátszéllel rendelkező címek kerültek fel a listánkra, hanem azok, amelyek játék közben mosolyt csaltak az arcunkra, libabőrösek lettünk, vagy egyszerűen csak nem akartak minket elengedni. Ha kíváncsi, mely játékok miatt mondhatjuk azt, hogy 2025 egy kimondottan erős év volt, tartson velünk.
Visszatért a Terminator, és új köntösben ejti rabul a rajongókat
Kevés film gyakorolt akkora hatást a modern sci-fi és akcióműfajra, mint James Cameron 1991-es klasszikusa, a Terminátor 2: Az ítélet napja. A mozifilm nemcsak technológiai mérföldkő volt a forradalmi CGI-megoldásaival és emlékezetes akciójeleneteivel, hanem popkulturális jelenség is, melynek hatása máig érezhető filmekben, videójátékokban, képregényekben, és számos más alkotásban, generációk képzeletét formálva arról, milyen lehet a gépek és emberek közötti harc jövője.
Ebben a kulturális örökségben gyökerezik a Terminator 2D: NO FATE, amely új nézőpontból közelíti meg a legendás történetet. A hivatalosan licencelt játék a film cselekményét dolgozza fel egy oldalnézetes akcióplatformer stílusban, miközben igyekszik megidézni a mozi hangulatának lényegét: a folyamatos feszültséget, az apokaliptikus víziókat és az emberi kitartásról szóló üzenetet.
A készítők gondosan ügyeltek arra, hogy a film kultikus pillanatai – a motoros üldözéstől a kiborgok könyörtelen összecsapásáig – mind ismerősen köszönjenek vissza, de friss, játékos fordulatokkal kiegészítve. A NO FATE nem csak adaptáció, hanem tisztelgés egy olyan klasszikus előtt, amely megváltoztatta a látványfilmekről alkotott képünket. Egyszerre támaszkodik a 90-es évek retró játékait idéző vizuális stílusra és a modern játéktervezési megoldásokra, így a veterán rajongók és az új gamerek számára is egyszerre ismerős és újszerű élményt nyújt.
A vártnál sokkal később jöhetnek az új konzolok, évekkel tolódhat a PS6 megjelenése
Rossz híreket kaptak a hardverrajongók: elemzők szerint a Sony és a Valve is kénytelen lehet újragondolni következő generációs gépeinek premierjét. Az ok a memóriapiacon tapasztalható drasztikus drágulás, ami nemcsak az árakat lökheti az egekbe, de a megjelenési dátumokat is messzebbre tolhatja, a jelenlegi helyzet ugyanis egyszerűen tarthatatlan.
Úgy tűnik, sötét fellegek gyülekeznek a következő generációs játékkonzolok felett. Bár a játékosok már tűkön ülve várják a PlayStation 6-ot és a Valve új „Steam Machine” névre keresztelt mini PC-jét, az emarketer legfrissebb elemzése óvatosságra int. A szakértők szerint a memóriaárak elszállása olyan mértékű, hogy az a gyártókat a stratégia teljes újratervezésére kényszerítheti.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a konzolpiac amúgy is gyengélkedik: a vásárlók egyre többet hezitálnak a váltás előtt, látva a folyamatosan kúszó árakat.
Több mint egy évtized után leállhat a világ egyik legnépszerűbb játékának fejlesztése
Úgy tűnik, egy közel 12 éve tartó utazás végéhez közeledünk; a legfrissebb iparági pletykák és belső szivárogtatások alapján ugyanis az Electronic Arts készen állhat arra, hogy leállítsák a világ egyik legnépszerűbb játékának, a The Sims 4-nek a fejlesztését. A háttérben az EA tulajdonosi körének átalakulása és technikai korlátok állnak, valamint az, hogy utat szeretnének engedni a jelenleg több mint 85 millió ember által játszott életszimulátor új generációjának.
A rajongói közösséget napok óta lázban tartja a hír, miszerint a The Sims 4 napjai meg vannak számlálva. Bár a játék népszerűsége töretlen, a színfalak mögött zajló folyamatok – legfőképpen az EA részvényesei által nemrég jóváhagyott felvásárlás – új irányt szabhattak a sorozatnak. Az új tulajdonosi szemlélet és a költséghatékonyság jegyében a kiadó úgy dönthetett, ideje nyugdíjba küldeni a széria negyedik részét, amely pénzügyileg ugyan a legsikeresebb volt, a rajongók számára azonban inkább csak fejfájást okozott.
A lépést persze már régóta látni lehetett. Bennfentes információk szerint a Maxis és az EA szakemberei az elmúlt két évben többször is egymásnak feszültek. A The Sims 4 motorja felett pedig eljárt az idő, a játék kódrendszere olyan komplexszé és instabillá vált, hogy az új tartalmak fejlesztése és a hibajavítások költségei az egekbe szöktek. Az EA stratégiai célja így az lett, hogy a „flagship” (zászlóshajó) szerepet egy modernebb alapokra helyezett szoftver vegye át.
Balesetben meghalt Vince Zampella, a Call of Duty atyja
Meghalt Vince Zampella, a modern videojáték-ipar egyik legbefolyásosabb alakja. Az 55 éves szakembert, aki olyan korszakalkotó franchise-ok felett bábáskodott, mint a Call of Duty vagy az Apex Legends, vasárnap érte halálos autóbaleset Los Angeles környékén.
A tragédia hírét az Electronic Arts (EA) és több hírügynökség is megerősítette. A hatóságok jelentése szerint a baleset december 21-én, vasárnap délután 12:45 körül történt a San Gabriel-hegységben futó, kanyargóiról ismert Angeles Crest Highway-en.
Zampella egy Ferrari volánja mögött haladt dél felé, amikor járműve – egyelőre ismeretlen okból – letért az úttestről és egy betonoszlopnak ütközött. A becsapódás következtében az autó azonnal kigyulladt. A Kaliforniai Autópálya-rendőrség (CHP) közleménye szerint a sofőr a roncsok közé szorult és a helyszínen életét vesztette. Az autó másik utasa kirepült a gépjárműből; őt kritikus állapotban szállították kórházba, de az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.
Történelmet írtak a franciák ezzel a videójátékkal
A Clair Obscur: Expedition 33 nem is annyira titkos esélyese volt a magyar idő szerint december 12-én, hajnalban megrendezett 2025-ös Game Awardsnak. Elvégre 13 jelölést kapott a francia videójáték, amely minden bizonnyal soha nem jött volna létre, ha hat évvel ezelőtt Guillaume Broche nem ugrik ki az Ubisofttól a Covid-járvány kellős közepén, és nem alapítja meg barátaival és általa ismert szakemberekkel a Sandfall Interactive fejlesztőcsapatát. A készítőket a japán szerepjátékok, olyan klasszikusok ihlették, mint a Final Fantasy és a Persona, ám csavartak egy jó nagyot a formulán, és akciójáték elemeket is pakoltak a játékuk harcrendszerébe. Ezáltal parryzni és dodge-olni lehet, és kötelező is a Clair Obscure-ben, s bár a Dark Soulstól nyilván a manőverezés sokkal könnyebb, így is bővelkedik a játék az izzasztó pillanatokban. Na, és az sem árt, hogy ezáltal a játékélmény sokkal dinamikusabb, mint a szinte rigid módon oldschool tavalyi győztes, a Baldur's Gate III esetében.
Egy kissé ironikus, hogy a tavalyi Game Awards után újfent egy körökre osztott videójáték lett Az év játéka, a gála fő díját úgy vitték el a franciák, hogy a Death Stranding 2-t, a Hades II-t, a Hollow Knight: Silksongot és a brutálisan immerzív középkor-szimulátort, a Kingdom Come Deliverance II-t is a hátuk mögé utasították.
Persze a Clair Obscure itt nem állt meg, történelmet írtak a készítők azzal, hogy kilenc szobrocskát is elhoztak a Game Awardsról.
Ezek közül talán a leginkább megérdemelt A legjobb zenének járó díj volt, amit hazavihetett a játék, de a mély sztorinak köszönhetően ez a sötét fantasy kapta A legjobb történetnek járó díjat, illetve a Clair Obscur lett A legjobb független játék, s A legjobb debütáló indie játék is. Mindemellett A legjobb szerepjátéknak, A legjobb művészi dizájnnal rendelkező játéknak is ezt az alkotást nevezték meg, de a Clair Obscur vitte el A legjobb rendezés kategóriában ugyancsak a győzelmet.
A Gyűrűk Ura is megirigyelné, annyira élvezetes az év eddigi legnagyobb meglepetése
Idén ősszel sem lehetett okunk panaszra megjelenések terén, ám minden évben akad egy-egy radar alatt érkező alkotás, amely teljes joggal lenne érdemes a játékosok figyelmére. Egyik ilyen az Echoes of the End, a Myrkur Games első nagyszabású akció-kaland játéka, amely eredetileg augusztusban jelent meg a Deep Silver kiadásában, ám október végén kiadták belőle az Enhanced Editiont, ami a játékosok visszajelzésein alapulva jócskán javított az élményen. Az alaposan felbővített formájában most nekünk is lehetőségünk volt tesztelni a játékot, ami az év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult.
Az Echoes of the End története egy fenséges, izlandi tájak által ihletett fantasyvilágban, Aemában játszódik, ahol ősi erők, elfeledett birodalmak és mágiával átitatott relikviák határozzák meg az emberiség sorsát. A játék középpontjában egy fiatal nő, Ryn áll, aki ritka, vestige-nek nevezett mágikus képességgel született. Ez a különleges adottság azonban valahol átok is, hiszen a társadalom többsége fél tőle, így elutasítja az ezzel felvértezetteket. Kár is tagadni: ezen a ponton egyből a Witcher-univerzummal fognak sokan párhuzamot vonni, de tegyük hozzá, mostanra nem könnyű igazán egyedit mutatni a fantasy műfajában.
Imádkozhat a Sony és a Microsoft, egy pillanat alatt a feje tetejére állt a videójátékos piac
A PC-s játékpiacot uraló Valve egy évtizeddel az első, felemás fogadtatású próbálkozása után jövőre ismét megcélozza a konzolpiacot – a továbbfejlesztett és átgondoltabb Steam Machine egy 4K-s erőmű, amely mellé új kontroller és egy meglepő VR-headset is érkezik jövőre, ezzel egészpályás letámadást indítva a Sonyval és a Microsofttal szemben.
A napokban a Valve – a milliárdos felhasználói bázisú Steam platform üzemeltetője – hivatalosan is bejelentette, hogy visszatér a hardverpiacra egy új generációs Steam Machine konzollal. A cég nem titkolt célja, hogy alternatívát kínáljon a nappalikban uralkodó Nintendo, Xbox és PlayStation triumvirátussal szemben – mindezt pedig egy PC-konzol hibriddel tennék meg.
A bejelentés ráadásul teljesen a semmiből érkezett, a 2014-es próbálkozás után a legtöbben ugyanis úgy gondolták, hogy a Valve soha nem tér vissza erre a piacra, a Steam Machine azonban túlzások nélkül egy rendkívül erős kihívó lehet.
„Ez hatalmas botrány” – már a lengyel parlamentben is felszólaltak a GTA VI elhalasztása miatt
Korábban beszámoltunk arról, hogy második alkalommal is elhalasztották az évtized legjobban várt játékát: a Grand Theft Auto VI-ot. A Rockstar Games hivatalos közleménye szerint a játék legújabb globális megjelenési dátuma 2026. november 19-re módosul – írja az Euronews.
A halasztás híre nem csak a rajongókat, hanem egy lengyel parlamenti képviselőt is aggasztja, aki fel is szólalt az ügyben:
Parlamenti nyilatkozatom részeként szeretnék tájékoztatni önöket egy nagyon aggasztó ügyről. Egy órával ezelőtt a Rockstar Games bejelentette, hogy a GTA VI megjelenése jövő évre halasztódik. Ez hatalmas botrány. Őszintén szólva, ha az emberek nem vonulnak utcára egy ilyen esemény után, nem tudom, mi fog történni
– mondta Witold Tumanowicz, lengyel Szövetség a Szabadságért és a Függetlenségért egyik képviselője.
Már megint elhalasztották a GTA VI megjelenését
Újfent elhalasztották a játékipar egyik legjobban várt címét, a Grand Theft Auto VI-ot. A Rockstar Games hivatalos közleménye szerint a játék legújabb globális megjelenési dátuma 2026. november 19-re módosul.
„Sajnáljuk, hogy tovább húzzuk azt, amiről eddig is tudtuk, hogy már sokáig nyújtottuk, de ezek a pluszhónapok lehetővé teszik, hogy a játékot azon a kidolgozottsági szinten fejezzük be, amelyet a játékosok elvárnak tőlünk és megérdemelnek” – indokolta a döntést a Rockstar. A stúdió köszönetet mondott a játékosok türelméért, és kiemelte, hogy izgatottan várják, hogy a közönség felfedezhesse Leonida államot és a modern kori Vice Cityt.
Mint ismeretes, ez már a sokadik dátummódosítás a játék életében. A mostani, 2026. novemberi dátumot megelőzően a tervekben egy 2026. május 26-i megjelenés szerepelt, azt megelőzően pedig a fejlesztők egy általános 2025-ös megjelenési ablakot céloztak meg. A játék továbbra is PlayStation 5 és Xbox Series X / S platformokra van bejelentve, PC-re 2027-nél hamarabb biztosan nem érkezik meg.
Visszatért régi dicsőségéhez a Battlefield-széria
Nagy várakozás övezte az ősszel debütáló Battlefield 6-ot, hiszen a sorozat előző része, a Battlefield 2042 finoman szólva is vegyes fogadtatásban részesült. A fejlesztők, köztük a játékokat hosszú évek óta istápoló DICE, azt ígérték, hogy ezúttal visszatérnek a sorozat gyökereihez: vagyis újra a négy karakterosztály, a látványos környezeti pusztítás, valamint az új és visszatérő játékmódoké lesz a főszerep. A kérdés már csak az, sikerült-e beváltaniuk az ígéretüket.
Érdemes még az elején túlesni a kötelező körön, vagyis a BF6 egyjátékos kampányán, ami a kritikák ellenére messze nem lett annyira gyenge, mint sokan azt hangoztatják. Ugyanakkor sokatmondó, hogy amint kipörgetjük a 4-5 órás sztorit, az Electronic Artsnál úgy döntöttek, hogy felajánlják a fanoknak, hogy egy gombnyomással töröljék is azt a meghajtójukról. Ez a gesztus talán mindennél beszédesebb, azzal együtt, hogy teljesen érthető. Röviden a történet annyi, hogy 2027-ben járunk, amikor is a NATO meggyengül, és a fiktív Pax Armata nevű magánhadsereg igyekszik kihasználni a helyzetet Az alapos tutorialnak is felfogható, 9 küldetéses kampány egy nagy volumenű történetet kínál, mely során a Dagger 13 elit amerikai tengerészgyalogos különítmény tagjaiként veszünk részt a harcban. Csak a szokásos recept, de kezdőknek azért erősen ajánlott.
A laptop, ami mindennel megbirkózik: kipróbáltuk a Lenovo idei szörnyetegét
Az új tanév kezdetével szinte minden diák ugyanazt a kérdést teszi fel magának: vajon elég erős, elég megbízható és elég sokoldalú lesz-e a laptopom ahhoz, hogy végigkísérjen az előttem álló hónapokon? Az egyetemi élet ugyanis egyszerre jelent tanulást, kreatív önmegvalósítást és persze kikapcsolódást is, hiszen a nap végén a legtöbben szívesen merülnek el kedvenc játékaikban vagy streamjeikben. Ilyenkor jöhet képbe a Lenovo idei Legion-szériája, amelyek az NVIDIA legfrissebb GeForce RTX 50-es szériájú videókártyáival érkeznek, pontosan arra a sokrétű igényre választ adva, amire egy egyetemi diáknak szüksége lehet.
Az idei Lenovo Legion 5-ös laptopok igazi erőgépek. Olyan eszközökről van szó, amelyek GeForce RTX 50-es GPU-knak hála egyszerre képesek csúcskategóriás gamer gépként működni, megállják a helyüket egy kreatív stúdióban, és elég könnyűek, takarékosak és időtállók ahhoz, hogy egy diák mindennapjait is végigkísérjék. A szerkesztőségünkbe az idei Legion 5 15AKP10 szériaszámú modellje érkezett, amely a vártaknál is jobban teljesített.
A készülék a Legion modellektől már megszokott megjelenést viszi tovább – a gamer laptopokhoz képest letisztult és kompakt külsőt kapunk. A 15,6 hüvelykes, 2560 × 1600 képpontos, akár 165 hertzes képfrissítésre is képes OLED-kijelző képe zseniális, egyetlen hátránya, hogy felülete fényes, így a tükröződés elkerülhetetlen, a panel fényereje ugyanakkor elegendő ahhoz, hogy ez ne legyen zavaró még akkor sem, ha például háttal ülünk egy ablaknak. Ami pedig a teljesítményt illeti: NVIDIA GeForce RTX 5060-as videókártya, AMD Ryzen AI 7 350-es processzor, 32 gigabyte memória és egy terabyte PCIe SSD gondoskodik a zökkenőmentes felhasználói élményről.
Káosz még sosem volt ilyen szórakoztató, terítéken az új Borderlands
Nagyító alá vettük az őszi dömping megjelenés egyik zászlóshajóját, azaz a Borderlands 4-et, ami meglepetésünkre nemcsak egy számozott folytatás lett a közkedvelt looter-shooter sorozatban, hanem egyfajta újragondolása is annak, amit a Gearbox 2009 óta építget. Érdemes leszögezni, hogy a széria rendkívül hűséges rajongóbázissal rendelkezik, így a kérdés számukra adott volt: vajon ezúttal sikerült-e egyensúlyt találni az őrült játékmenet és a mai modern elvárások között? Nos, a válasz nem annyira egyértelmű.
Egy dologban biztosak lehetünk, a széria hűséges fanjai nemcsak hogy rengetegen vannak, de szeretik is hangoztatni a véleményüket. A Borderlands harmadik felvonása után sokan inkább fáradtnak és túlhúzottnak érezték a kedvencüket, főleg a harsány humora és a hosszabb távon ismétlődő elemei miatt. A negyedik rész egyértelműen igyekszik ebből tanulni, ám ahogy azt tapasztalhattuk, a tökéletes egyensúlyt eltalálni messze nem gyerekjáték. Abba, hogy ki mit talál viccesnek, nincs beleszólásunk, így akiket alapból kiráz a hideg a széria humorától, nagy eséllyel már korábban visszavonulót fújtak. De most ők is kaptak egy gesztust a kiadótól, ezért kivételesen érdemes lesz levenniük a szemellenzőt.
Levegőt venni sem mertünk: a japán horror esszenciája lett a Silent Hill f
A Silent Hill–széria előkelő helyet foglal el a horrorjátékok rajongóinak szívében, de valljuk be, az utóbbi években inkább a csend volt jellemző rá, mígnem tavaly megkaptuk a második rész remake-jét. A Silent Hill f viszont nem próbálja újra elővenni a klasszikus amerikai kisváros sablonját, helyette az 1960-as évek vidéki Japánjába kalauzol el bennünket egy gyönyörű, de hátborzongató faluba, ahol ismét mindent beborít a baljós köd. Ennek nyomán erőteljesen megújult a környezet és a motívumrendszer is, ami sokak számára üdítő lehet.
Ezúttal a játék Ebisugaokában játszódik, egy japán vidéki kisvárosban, ahol Hinako Shimizu, egy középiskolás lány komoly családi konfliktusokkal és a belső démonjaival küzd. Az eseményeket csepegtetve adagolják: kezdetben csak személyes feszültségek, vívódások, elfojtott érzelmek, majd fokozatosan a természetfölötti elemek törnek be a világba. A sztori lassan, de nagyon hatásosan építkezik, és erősen fókuszál a pszichológiai horrorra meg a japán folklórból táplálkozó groteszk képekre.
Ölünkbe költözött a legújabb Xbox, de megér ez majdnem 400 ezret?
Néhány évvel ezelőtt valami megváltozott, és a gyártók hirtelen egy elfeledett, de régen rendkívül népszerű kategória felé kezdtek el újra nyitni. Ez nem más, mint a kézikonzolok piaca, amit a Nintendo Switch elképesztő sikere fenekestül felfordított, így idővel más gyártók is ki szerették volna belőle venni a részüket. Elsőként a Valve alakított nagyot a Steam Deckkel, majd jött az Asus és a Lenovo a ROG Allyjal és a Legion Góval; ezeknek pedig idén októberben már a második generációja is befut. Elsőként az Asus továbbfejlesztett kézikonzolját néztük meg, amelynek legnagyobb ütőkártyája, hogy azt már a Microsofttal és az Xboxszal közösen készítették; a zöldek jellegzetességei pedig nemcsak a külsőben köszönnek vissza, hanem a belsőben is. Teszten a ROG Xbox Ally X, az Asus és az Xbox eddigi legerősebb kézikonzolja.
A dobozból kiemelve a ROG Xbox Ally X nem okoz meglepetést – pontosan úgy fest élőben, ahogy azt a nyár folyamán megjelent marketinganyagok alapján elképzelhettük. A készülék mellé jár egy 65 wattos hálózati adapter, illetve egy egyszerű, de nagyszerű, kartonból készült állvány, amivel kitámaszthatjuk az Xbox Ally X-et, ha éppen nem használjuk; vagy ha éppen néznénk rajta valamit. A kézikonzol egyébként két variánsban érhető el, a ROG Xbox Allyt és a ROG Xbox Ally X-et két fő dolog különbözteti meg egymástól: az Ally fehér, míg az Ally X fekete – emellett pedig utóbbiban az AMD Ryzen AI Z2 Extreme chip ketyeg, míg előbbiben „csak” az alap Z2-es variáns, kevesebb memória és tárhely társaságában. Nálunk a minden hájjal megkent ROG Xbox Ally X járt, elöljáróban pedig elmondhatjuk, hogy a 2023-as Asus ROG Allyhoz képest egészen nagy az előrelépés, a kézikonzolok gyerekbetegségeit viszont ez a készülék sem tudta levetkőzni. Egyelőre.
De kezdjük a pozitívumokkal. A ROG Xbox Ally X egy rendkívül ergonomikus készülék lett, amit leginkább úgy lehet elképzelni, mintha az Asus kettészelt volna egy Xbox kontrollert, a két rész közé pedig egy héthüvelykes kijelzőt pakoltak volna. Tulajdonképpen ez is történt. A kialakítás pont annyiban változott, hogy jól felismerhető legyen, hogy ez bizony már a Microsofttal közösen készített kiadás, az alapokhoz viszont nem nyúlt a gyártó. A joystickek körül továbbra is RGB-világítást találunk – illetve azok elrendezése is maradt aszimmetrikus –, emellett pedig a dizájn is maradt ízig-vérig gamer; jelentsen ez bármit is manapság.
Sötét jövő előtt az Xbox, szinte biztos, hogy nem készül már új konzol
Egy megbízhatónak tartott forrás szerint a Microsoft radikális stratégiaváltásra készülhet, amelynek értelmében a jövőben nem gyártana több konzolt, és kizárólag szoftverkiadóként működne tovább. A pletykák egybeesnek a Game Pass körüli – sokak szerint botrányos – változásokkal, amelyek minden eddiginél jobban megrémítették a felhasználókat, így az értesülés egyáltalán nem tűnik légből kapottnak. Főleg annak tudatában, hogy a Microsoft már hosszú ideje a szolgáltatásokban látja a jövőt.
Mozgalmas és feszültségekkel teli hét áll az Xbox-rajongók mögött. Ahogyan arról az Indexen is írtunk, a Game Pass előfizetési szintek átalakítása és a reklámokkal támogatott játékstreaming bejelentése rendesen felkavarta az állóvizet. A redmondiak a Game Pass Ultimate esetében külföldön 50 százalékos áremelésről beszéltek, idehaza viszont ez 100 százalékosra duzzadt. Novembertől 5490 forint helyett 10 890 forint lesz a havidíj, míg a PC-s Game Pass is 5990 forintra drágul az eddigi 3590-ról. A Game Pass egyéb változatai, a Core és a Standard ugyanakkor nem drágulnak, csak nevet változtatnak, Essential és Premium néven kell majd őket keresni. Ezzel azonban nem ért véget a rajongókat kiakasztó hírek sorozata.
A NeoGaf fórumon SneakersSO néven ismert, korábbi pontos szivárogtatásairól elhíresült belsős forrás szerint a Microsoft komolyan fontolgatja, hogy végleg felhagy a konzolgyártással. A kiszivárgott információk alapján az Xbox jövője „a szoftverkiadás lesz, jelentősen megerősített fókusszal a jövedelmező szellemi tulajdonokra, azaz az IP-kre”.
Vigyázzon a pénzére, ismét lenyúlná az embereket a Microsoft
Az Xbox Game Pass nevű szolgáltatását sokan a videójáték-ipar legjobb ajánlatának tartották eddig. Nem is véletlenül, egészen olcsón, havonta nagyjából ötezer forintért férhettek hozzá a gamerek több száz játékhoz, és havi jelleggel olyan újdonságok kerültek fel ide, pusztán az előfizetés áráért cserébe, mint a DOOM: The Dark Ages, az Oblivion Remake-je, a Hollow Knight Silksong, a sokak szerint év játéka esélyes Expedition 33, és még megannyi tripla A-s, nagy büdzséből összerakott alkotás.
A jó világnak most vége, hiába erősködött a Microsoft, hogy a Game Pass megéri nekik, mert rengeteg az előfizető és egyre több kiadóval szerződnek le együttműködésre, októbertől mégis iszonyú mértékben megemelik a szolgáltatás árait.
Az áremelésben a legsokkolóbb, hogy nem kis összegű drágulásról van szó, az eddig talán legnépszerűbb Game Pass-verzió, a legtöbb újdonságot és videójátékot kínáló Game Pass Ultimate árát egészen konkrétan megduplázzák, 5490 Ft helyett már 10 890 Ft-ba fog fájni, és a PC-s Game Pass is 5990 Ft lesz az eddigi 3590 helyett. A Game Pass egyéb változatai, a Core és a Standard nem drágulnak, csak nevet változtatnak, Essential és Premium néven kell majd őket keresni.
Tiltott önkényuralmi jelkép került véletlenül a gyerekek kedvenc videójátékába
Az, hogy a battle royale-műfaj mind a mai napig népszerűnek számít, legfőképpen a Fortnite érdeme, melyet az Epic Games fejlesztett és adott ki még 2017-ben. A játék berobbanásában számos tényező játszott közre: többek között Drake, a rapper és a Ninja nevű streamer közös közvetítése, amelyet 600 ezren néztek egyszerre, rekordot döntve a Twitch-en, de a különböző Fortnite-táncok mémmé válása, a gyerekek folytonos lelkesedése, és hogy a szüleiktől V-Bucksot kértek karácsonyra, húsvétra, és a születésnapjukra, se ártott.
Mindemellett a Fortnite egy dolgot csinált az elmúlt években rettenetesen jól, különböző együttműködéseknek köszönhetően ismert karakterek is bekerültek az online játékba. Ennek hála akár lövöldözhetünk mostanra Elevennel a Stranger Thingsből, John Wickkel, Darth Vaderrel, Supermannel az új Superman-filmből, és olyan jól elsült eseményeknek is örülhettek már a gamerek, mint amikor Pókemberként lehetett hintázni a Fortnite-ban. A hálóhintát egyébiránt az Epic Games jobban megcsinálta, mint a mostanra csúnyán megbukott Avengers-játékban megoldották. Az erőfeszítéseket illetően nem érheti tehát szó a ház elejét.
Sosem volt még szebb a virtuális kosárlabda
Ahogy minden ősz, úgy 2025 szeptembere is meghozta a Visual Concepts fejlesztőcsapatának legújabb kosaras nagy dobását, ugyanis befutott az NBA 2K26, a világ legnépszerűbb NBA-játékának vadonatúj felvonása. A kérdés szokás szerint adott: vajon ez lesz-e az a rész, amire évek óta oly sokan vártunk? Nos, az NBA 2K26 borítóján szereplő kanadai sztár, Shai Gilgeous-Alexander igazán méltó választás lett: egy olyan MVP, aki a pálya szinte minden területén kimagaslóan teljesít. Ez a sokoldalúság pedig jól tükröződik magában a játékban is, amely számos apró részletében fejlődött a tavalyi kiadáshoz képest – épp ez az egyik legnagyobb erőssége az idei epizódnak.
Az új ProPLAY mozgásmotor szemmel látható javulást hozott: a játékosok mozgása jóval élethűbb és dinamikusabb lett, mint korábban. A betörések, a labdamozgás és a testcselek is természetesebben hatnak, miközben a lábmunkák animációi – legyen szó védekezésről vagy támadásról – sokkal közelebb állnak a valósághoz. Persze ez sem lehet tökéletes, néha azért a karakterek mintha korcsolyával a lábukon mozognának, amikor védekezésnél lekövetik az emberüket, de ennek ellenére bőven van pozitívum, amit meg lehet még említeni.
Eljött a nap, amikor Mario a saját pályáján maradt alul
Fékcsikorgásnak még csak nyomát sem tapasztaltuk, helyette teljes gázzal robogott be a Sonic Racing: CrossWorlds, ami már most sokak szerint a franchise egyik, ha nem a legjobb darabja. Erős kijelentésekben persze sosincs hiány, végső soron majd rajongók hoznak felette ítéletet, de kétségtelen: ezúttal valamire nagyon ráéreztek a Sega háza táján.
Bizony, az alig pár hónapja megjelenő nagy rivális, a Mario Kart World nagyon úgy tűnik, komoly kihívóra akadt, noha eladások terén aligha fogják őt valaha is felülmúlni. Az új Sonic ezúttal mindent bedob és egyesíti a korábbi részek legjobb elemeit: járgányok hada, dinamikusan változó pályák, izgalmas karakterek, testre szabható alkatrészek és a mozifilmekhez hasonló portálokon keresztül átszelhető univerzumok színesítik. Más szóval a Sonic autóversenyzős videójátéka mostantól új korszakba lép, és arra készül, hogy a konkurencia csak az utána maradó porfelhőt láthassa.
Kurosawa legvéresebb szamurájfilmjeit idézi meg a PlayStation új játéka
A Sucker Punch csapata óriási fityiszt mutatott még 2020-ban, amikor tető alá hozták a Ghost of Tsushimát. Azt a játékot, amely tulajdonképpen egy Assassin's Creed-felvonásnak is beillett volna, és az Ubisoftnak könyörögtek is a rajongók, hogy hozzon nekik végre egy feudális Japánban játszódó orvgyilkosos sztorit a francia cég. Ám az Ubisoft egészen az idei év tavaszáig váratta a közönségét, amikor a felemás fogadtatású Assassin's Creed Shadowst kiadták. Azt a Shadowst, amely hiába jött ki öt évvel később, simán eltörpült a Ghost of Tsushima mellett, nem csupán a játékmenetet, de a grafikát, történetbeli körítést és úgy összességében a játékipari jelentőségét tekintve is.
A Ghost of Tsushima, a bosszúálló szamuráj, Jin Sakai hányattatásait és a mongolokkal való véres csatáit elmesélő akció-kalandjáték akkorát ütött anno, hogy sokan a PlayStation 4-generáció legjobbjának kiáltották ki, pedig olyan versenytársai voltak, mint a God of War és a Marvel's Spider-Man. Sokan, mi is tűkön ülve vártuk tehát az október 2-án a polcokra kerülő kvázi folytatást, a Ghost of Yoteit, mely picit több, mint három évszázaddal a Ghost of Tsushima után játszódik, új főhőssel, új főgonoszokkal és régi-új konfliktusokkal. Olyan stílusban, amely előtt a legnagyobb szamurájfilm-rajongók is megemelhetik a szalmakalapjukat, főleg azok, akik odáig vannak a műfaj legrégebbi klasszikusaiért, mondjuk Akira Kurosawáért.
A PlayStation nagyon bízott a Ghost of Yoteiben, az újságíróknak szinte példátlan módon már egy hónappal a megjelenés előtt odaadták a játékot, és mi éjt nappallá téve, a fő sztorira koncentrálva 30 órát pakoltunk bele, mire elértünk a vége főcímig.
Ez talán jól jelzi, hogy még azoknak is, akik szeretnek rohanni az ehhez hasonló nyílt világú játékokban, akad a fő szálban bőven tartalom, hogy visszahozza az egyre horribilisabb videójátékos árakat. De jobban elmélyedünk benne rögtön, hogy milyen élményeket adott személy szerint nekem a Ghost of Yotei.
Próbáltam anno a Red Dead Redemption 2-t, a The Witcher 3-at, az Elden Ringet, a Skyrimot, de megvallom, a legismertebb nyílt világú játékoknak egyiknek sem értem a legvégére. Annyit kell ebben a műfajban ugyanis grindolni, fejlesztgetni magunkat, a sztori előrehaladásában olyan sokszor akasztanak meg direkt az alkotók csak azért, hogy a játékidőt felduzzasszák, hogy az én lelkesedésemet ez a húzás nagyrészt lelohasztja. Egyetlen kivétel volt talán, a Marvel's Spider-Man, de azt meg nem számolom igazi nyílt világú játéknak. Valahogy így történhetett meg tehát, hogy a Ghost of Yotei lett az első olyan sandbox videójáték, amit sikerült tokkal-vonóval befejeznem. A sztori, a dráma, Atsu meséje valahogy húzott magával, és nem bírtam letenni a Sucker Punch újdonságát.
Csak gazdagoknak készült ez az új videójáték
Ha van közkedvelt „looter shooter” videójáték a világon, akkor a Borderlands-széria az élbolyba tartozik. A rajongók ráadásul már 2019 óta ki voltak éhezve, hogy a politikailag korrektnek picit sem nevezhető humort és intergalaktikus vérengzéseket villogtató sci-fi franchise végre visszatérjen. Az első előzetesek fel is korbácsolták a várakozásokat, a szeptember 12-én végre polcokra került Borderlands 4-gyel kapcsolatos éltető kritikusi hangok pedig még inkább a fellegekbe emelték a hype-ot.
Csak aztán jött a feketeleves. Kiderült, hogy napjaink videójáték-iparának legnagyobb rákfenéje, azaz hogy félkész, rosszul optimalizált alkotásokat vetnek oda elénk, a Borderlandset is utolérte. Cikkünk írásának pillanatában a Steamen már 18 ezernél is több vélemény érkezett a Borderlands 4-hez, és ezek alapján a fogadtatás nagy jóindulattal is csak vegyesnek nevezhető.
A felhasználók elmondásuk alapján hiába rendelkeznek olyan kombókkal, mint a csúcskategóriásnak számító AMD Ryzen 9 9800X3D és a GeForce RTX 5090, amelyeket csillagászati összegekért lehet csak beszerezni. A Borderlands 4-élmény így is egészen gyatrának mondható: fagyásokkal, újraindulásokkal, 60 FPS-sel.
Titkos bevetésre indultunk a szovjet dzsungel mélyére
Bejelentése óta nagy várakozás előzte meg a Metal Gear Solid 3: Snake Eater remake-jét, amely arra lett hivatott, hogy megújult köntösben mutassa be az eredetileg 2004-ben megjelent PS2-es klasszikust. Több mint húsz éve már annak, hogy Hideo Kojima fejéből kipattant az MGS-széria, ami teljesen új szintre emelte a videójátékok eszközkészletét, így nem is csoda, hogy a japán fejlesztő mostanra kultikus státuszra tett szert a műfaj művészi oldalának egyik úttörőjeként.
Kojima elhivatottsága a filmszerű előadásmód és a hosszú, sorozatokhoz hasonló átvezetők iránt példa nélküli volt anno, ezek azóta iparági sztenderdek lettek – talán ezért nem is meglepő, hogy sokan inkább filmrendezőnek tartják a mestert, aki köztudottan rajong a mozifilmekért.
Önmagában mindez talán nem lett volna elegendő a sikerhez, ám a japán szakember a csapatával egy olyan, vad ötletekkel megpakolt, mégis kifinomult lopakodó játékmenetet alkotott meg, amiért bolondultak a gamerek. Meglepetésként is ért mindenkit, amikor a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty szűk, katonai bázisos folyosóit a folytatásban kukázták, ehelyett pedig áttették a sztorit egy dzsungelbe, túlélőjátékot csinálva belőle.
Ezt a fajta gerilla-hadviselést olyannyira komolyan vették a fejlesztők, hogy az MGS3 készültekor túlélőszakértőt vettek fel, majd Yakushima és Amami Oshima szigetére is ellátogattak inspirációt gyűjteni. Később a projektek növekvő kiadásai is szerepet játszhattak abban, hogy Kojima és a címeket kiadó Konami között komoly feszültség alakult ki, és elváltak az útjaik.
Megérkezett a kézikonzolok következő generációja
A 2025-ös berlini IFA-n a Lenovo hivatalosan is bemutatta új kézikonzolját, a Legion Go 2-t, amely az elődjéhez képest több fejlesztést hoz, ugyanakkor jelentősen drágábban kerül a piacra. Az indulóár Észak-Amerikában 1100 dollár, ami mintegy 400 dollárral haladja meg az első generációs modell árát.
Az új eszköz valamivel nagyobb és nehezebb, de több ponton módosítottak rajta a felhasználói visszajelzések alapján. A készülék 8,8 hüvelykes OLED-kijelzőt kapott, amely 30–144 Hz közötti változtatható képfrissítést biztosít, így a gyengébben futó játékok is folyamatosabb játékélményt nyújthatnak. A felbontás ugyanakkor az előd 2560 × 1600 képpontjáról 1920 × 1200-ra csökkent, hogy a hardver könnyebben biztosíthassa a megfelelő sebességet.
Ahogy az várható volt, a Legion Go 2-ben az AMD új Ryzen Z2 és Z2 Extreme processzorok kaptak helyet, amelyek ugyan nem jelentenek jelentős előrelépést a korábbi chipekhez képest, de a Lenovo szerint így is jobb teljesítményt kínálhatnak. Az akkumulátor kapacitása 50 százalékkal nőtt, a tárhely alapból egy terabyte, míg a csúcskonfiguráció két terabyte-ot kínál.
Végre egy videójáték, amelyben élvezet meghalni
Elég öregnek kell lenni ahhoz, hogy valaki emlékezzen a videójátékok őskorára, márpedig ennek a korszaknak, egészen pontosan a 80-as évek végének az egyik nagy hozománya volt az első Prince of Persia-játék. Ez Jordan Mechner alkotása volt, akit többek között az Indiana Jones inspirált. Az oldalnézetes videójáték hősének mozgását Mechner rotoszkópos technikát alkalmazva a saját testvéréről mintázta, így akár azt is mondhatnánk, hogy a Prince of Persia igazi családi projektként vette kezdetét, azóta pedig jócskán kinőtte magát.
Jöttek az újabb generációk, akiknek a herceget már a The Sands of Time-mal megkezdett új játéksorozat jelentette, idővisszaforgatással, elképesztően akrobatikus mozdulatokkal és misztikusabb hangulattal. Az Ubisoftnál jelenleg is vért izzadnak, hogy a The Sands of Time remake-jét tető alá hozzák, már 2020-ban bejelentették a játék modernizált, megszépített, átdolgozott verzióját, ám a kiadó egyelőre küszködik a feladattal. Fejlesztőt cseréltek, 2026-ra tolták a megjelenést, ám nem kell varázsgömb ahhoz, hogy megjósoljuk, lehet, hogy nem lesz az egészből semmi.
Épp ezért jó hír, hogy új irányt vett az Ubisoft, és ráfeküdtek, hogy hozzanak nekünk egy old school élményt a Prince of Persiával kapcsolatban. Az első lépés ebben az irányban a Prince of Persia: The Lost Crown volt tavaly, amely visszavitte a sorozatot az oldalnézetes zsánerbe, némi metroidvaniával megspékelve. Az Ubisoft Montpellier játéka 2024-ben még kapta a savat azért, mert csak egy sima harcost állított a középpontjába, és nagyon mobiljátékos kinézete, hangulata volt a végeredménynek.
Ezt sem úsztuk meg, a Call of Dutyból is filmet akarnak
Ahhoz képest, hogy a Call of Duty című játéksorozat már 2003-ban bemutatkozott, és azóta is töretlen sikernek örvend, hiszen a legnépszerűbb szórakoztatóipari termékek között van, egészen meglepő, hogy Hollywood nem tette még rá a mancsait. Ami az adaptációkat illeti, egészen extrém irányokból is közelíthettek volna a videójátékos franchise-hoz, tekintve, hogy az első három CoD a második világháborúba kalauzolt, majd a modern hadviselést követően belekóstolhattunk a Black Ops működésébe. Sőt, a visszás fogadtatást kapott Infinity Warfare-rel még erősen science fictionbe is hajlott a lövöldözős móka.
500 milliós eladott példányszám, 100 milliónál több fős aktív játékosbázis havonta és 30 milliárd dolláros összbevétel írja körül, hogy mekkora a Call of Duty-őrület világszerte.
Ha pontosabb akarok lenni, hozzáteszem, hogy a filmipar már megpróbálkozott azzal, hogy a CoD-ot nagyvászonra adaptálja. Még 2015-ben jelentette be az Activision Blizzard Studios, hogy filmes univerzumot terveznek a játék köré, melyet a Sicario 2. – A zsoldos rendezője, Stefano Sollima jegyzett volna, a főszereplők között pedig Tom Hardy és Chris Pine nevét is rebesgették.
Aztán az egészet kukázták. Lehet, hogy jobban is jártunk így, mert ha a DOOM-hoz hasonlóan félresikerült feldolgozást kapott volna a Call of Duty, biztosan karóba húzzák az Activisiont a vérmes rajongók.
Bemocskoltuk a kezünket, de cserébe keblére ölelt minket a szicíliai család
Idén nyáron nem lehetett okunk panaszra játékmegjelenések terén, mégis sokan nem győzték kivárni, hogy a 2K kiadó végre piacra dobja a Mafia-franchise legújabb epizódját. Bár a nagy múltra visszatekintő szériát a harmadik résztől már a Hangar 13 vette át 2016-ban, azóta csak egyetlen remake-et kaptunk a stúdiótól, jó érzékkel az eredeti 2002-es Mafiát alkották újra az alapoktól. Tommy Angelo felemelkedéstörténete talán mindmáig a széria legkedveltebb darabjának számít, hiszen a szervezett bűnözés világába véletlenül belecsöppenő taxis karakterét piszkosul eltalálták.
Puszta ráncfelvarrás helyett így a kaliforniai fejlesztőcég biztosra ment, és 2020-ban kiadták a Mafia: Definitive Editiont, amely a rajongói igények kiszolgálásában egy igen magas fokának számított, ám Lost Heaven gyönyörű városa, és a szereplők csodás arcanimációi mellett azért akadtak technikai gondok. Ezeket persze amilyen gyorsan csak tudták, orvosolták a készítők, de így is adódtak olyan részei a játéknak, amelyek nem voltak annyira kiforrva. Utóbbi állítás kivétel nélkül az összes eddigi címre igaz: mindig rendkívül korrekt végeredményt kaptunk, viszont sosem próbált újító lenni semmilyen téren a széria. Kíváncsiak voltunk, idén erre a megállapításra rácáfol-e a sorozat eredettörténetét felvonultató darab.
Annak ismeretében, hogy a sztoriban ezúttal teljesen visszautazunk a 19. század végéhez, a legjobbnak láttunk bármiféle trailert vagy promóanyagot messziről elkerülni. Mivel a sorozatról szinte közmegegyezés, hogy mindig a történet a legjobb, így nem láttuk szükségét előzetes ismeretnek, ami utólag talán bátrabb húzás volt a kelleténél. A fejezetekre osztott történetmesélés eszközével a Mafia: The Old Country is élt, így kölcsönözve még filmesebb hatást, viszont hamar kirajzolódott, hogy ez bizony a Mafia 3-mal ellentétben nem egy hagyományosan nyílt világú kaland. Azért is tartjuk ezt fontosnak kihangsúlyozni, mivel utólag kiderült, hogy a fejlesztők kommunikációja ezen a téren igen lelkiismeretes volt: egy percig sem akarták elhitetni a rajongókkal, hogy nem egy vezetett sztorivonalról lesz szó. Ugyanúgy, mint az első Mafia-remake-nél,
a világ itt is egy nagy gonddal elkészített vászon, ahol a cselekmény kibontakozhat, de nem vetekszik egy open world összetettségével.
Történetünk főhőse ezúttal Enzo Favara lesz, aki a barátjával együtt már fiatalon egy kénbányában robotol – így törlesztve szüleik adósságát, – ám közben arról álmodoznak, hogy egyszer egy Amerikába tartó hajóra szállnak, maguk mögött hagyva a sokévnyi szenvedést. A gond akkor kezdődik, amikor egy olyan helyzet adódik, amelynek következtében ellenszegülnek „gazdáiknak”, és azonnal menekülőre kell fogniuk. Sajnos a társa nem lesz olyan szerencsés, mint Enzo, akit egészen egy szomszédos földbirtokra kergetnek a rosszarcúak, majd mikor azt hihetné, hogy csapdába került, a birtok felfegyverzett családja védelmébe veszi.
Rekordszámú online harcos vonult csatába a Battlefield 6 bétájában
Elképesztő nagy várakozás előzte meg a Battlefield 6 mindenki számára elérhető online bétatesztjét, ahol végre leleplezték a hosszabb pihenőre vonult franchise legújabb számozott részét. Természetesen mi sem tudtuk türtőztetni a kíváncsiságunkat, és szintén nagy erőkkel felvonultunk a többjátékos harcszintére, csak hogy első kézből tudjunk beszámolni a tapasztalatinkról. Elsősorban azt szerettük volna megtudni, hogy mi lehet az oka annak, hogy ekkora felhajtás övezi az aktuális felvonást, hiszen a világháborús részek után a Battlefield 2042-vel a széria már visszatért a modern harcászat világába – meglehet, utóbbi nem annyira nyerte el a rajongók tetszését.
Rovataink a Facebookon