A tévék viszik a show-t a CES-en

A Las Vegas-i CES szórakoztató elektronikai kiállításon ennek megfelelően az összes gyártó kétségbeesett próbálkozásokat tesz, hogy új technológiákkal, és a még nagyobb, még szebb, még okosabb vonal erőltetésével új vásárlókat érjen el.

A méretbeli egymásra licitálás megállni látszik; persze látványos dolog a szoba fél falát beborító képernyő, de a gyakorlat azt mutatja, hogy 140 centis képátló felett nemigen vesznek az emberek tévét. A vetélkedés így inkább a pluszszolgáltatások felé fordult, és egyre több gyártó hirdeti azzal a készülékeit, hogy azok mennyire energiatakarékosak. Az árak viszont még mindig ijesztően magasak, minden újdonság több ezer dolláros árcédulával jár - igaz, ezen a területen jellemző a gyors áresés, az új modellek ára jellemzően a tizedére esik pár év alatt.

Az egyik legforróbb trend a háromdimenziós kép, amit ma már tényleg egészen élvezhető minőségben produkálnak a tévék. Az őrület Japánból indult, és a Panasonic most a CES-en tartotta meg a technológia első nyilvános amerikai bemutatóját. Akik látták, egyöntetűen el vannak ájulva az élménytől, bár a Los Angeles Times tudósítója szerint többen panaszkodtak szédülésre és a szemük megerőltetésére a tízperces demó után. Ráadásul a 3d-hatáshoz optimális körülmények kellenek: elsötétített szoba, nagy képernyő (a demó egy 260 centis plazmán ment), és a 3d képet átadó szemüveg, amivel a tévén kívül semmit nem lát az ember.

Az emberi szem másodpercenként 30-40 képkocka sebességtől látja a mozgást folyamatosnak. A tévék általában - az európai illetve amerikai szabvány szerint - 50 vagy 60 hertzes képfrissítéssel dolgoznak (vagyis másodpercenként ennyi képkockát tudnak megmutatni), de lehet 100 és 120 hertzeseket is kapni. A kétszeres képfrissítési frekvencia főleg a gyors kameramozgásoknál, pörgős akciójeleneteknél mutatkozik meg, ilyenkor sokkal kevésbé lesz elmosódott a kép, mert ugyanannyi mozgást kétszer annyi képkockában tud megmutatni. A CES-en elkezdődött a képfrissítési licit a gyártók között: a Sony kilenc modellt mutatott be 240 hertzes képfrissítéssel (a legolcsóbb 4000 dollár, vagyis 800 ezer forint lesz, amikor tavasszal a boltokba kerül), az LG pedig már bemutatta az első 480 hertzes tévét is, ami csodálatosan éles képet adott a demóban mutogatott Transformers-akciójelenetekben. Ami szép dolog, de a 240 és 480 hertzes tévék közti különbséget egyelőre a laikusok (akiknek jelentős rész a hd és a hagyományos kép között sem lát különbséget) alig-alig érzékelik.

Régóta tart már a licitálás a minél vékonyabb lcd-képernyők gyártásában is, Vegasban most a JVC hirdeti magát azzal, hogy a világ legvékonyabb lcd-tévéjének tulajdonosa: a legújabb rekorder mindössze hét milliméter vastag; és ebbe még az is belefért, hogy a hátoldalát mágneses réteggel vonják be, így a tévét (illetve ez alapvetően inkább monitor) simán feltapaszthatjuk a falra. Már ha abban a szerencsében van részünk, hogy otthon acélból van a szobánk fala.

Az ilyesfajta, falra akasztott tévéknél mindig gond a vezetékek kérdése: a dvd-lejátszóhoz, műholdvevőhöz, vagy a kábeltévé csatlakozójához futó kábelek elég randa látványt nyújtanak. Az ilyesmire érzékeny felhasználók eddig némi fúrás-faragás árán a falba rejtett vezetékekben bízhattak, de most a Panasonic bemutatta nekik a Z1-est, a világ első teljesen drótnélküli tévéjét, ahol az összes kábelt a készüléktől külön álló kontrollegységbe kell bedugni, amit el lehet rejteni a szekrény mélyén, és minden adatkommunikációt elintéz a tévével, vezeték nélküli kapcsolaton. Hogy konkrétan milyen ez a kapcsolat, mennyire kell a kontrollegységnek közel lenni a tévéhez, még nem árulták el, de ahhoz elég sávszélessége van, hogy hd-adást közvetítsen a tévé felé.

Az, hogy a tévét a netezéshez szükséges képességekkel ruházzák fel, már nem új dolog - az igazi újdonság a beépített bittorrent, amivel a tévé maga tölti le a netről a filmeket. A Netgear Internet TV Playere egy nagyjából távirányító méretű doboz, ami bármilyen tévét ilyen filmkalózcsodává változtat, nyártól lesz kapható 200 dolláros áron. Lehet vele YouTube-ot, online tévét, vagy usb-porton rámásolt videókat is nézni; elsődlegesen az Amerikán kívüli piacra szánják, ahol a felmérések szerint a sorozatok és filmek fájlcserélős letöltéseinek 90 százaléka történik.

Végül a Samsung és a Texas Instruments közös fejlesztése a mobiltévé eddig megoldhatatlannak tűnő problémáját, a borzasztóan kicsi képernyőt hidalja át: egyszerűen mini projektort építenek a telefonba, amivel aztán a megfelelő felületre (praktikusan a falra, de demózták egy notebook hátlapjára vetített képpel is) tudunk képet vetíteni. A beszámolók szerint a kép abszolút élvezhető, bár az nem derült ki, mennyire gyorsan zabálja fel a mobil akkumulátorát. Elvileg már csak hetek kérdése, hogy erre is választ kapjunk, február elején jelenik meg Koreában a Samsung első projektoros telefonja.