További Hardver cikkek
Az Apple igazán tudta, mikor kell processzorgyártót váltani. Megtehették volna évekkel ezelőtt is, amikor az Intel csipjei még lassabbak voltak, mint az IBM G5-ösei. Na, az tényleg hülyeség lett volna. A kezdeti sokkot átvészelve aztán csigatempóban közelített volna az új gépek teljesítménye az elődökéhez, ami persze nem túl lelkesítő.
Hegyomlás az állóvíz mellett
Az elmúlt pár év ugyanis dögunalmas volt, már processzorilag. Az x86-os csipek az évezred eleje óta ugyanazt a statikus képet mutatták. Az AMD rendre ügyesebb volt az Intelnél, de nagy áttörések egyik cégnél sem történtek: mindig kijött egy aktuális csúcsmodell, ami ezer dollárért 3 százalékkal gyorsabb volt elődjénél, a szerencsétlen tesztelők meg napokig keresték azokat a programokat, amik kimutatták a különbséget.
Aztán tavaly megjelentek a kétmagos processzorok, de ezek meg végképp nem izgattak fel senkit: gyorsabb lett tőle a dúm, vagy nem? Nem, és bár a Doom még ma sem gyorsabb, azért már rengeteg olyan szoftvert találni, ami megmutat valamit az újdonságok erejéből.
Az Apple kivárta, amíg az Intelnek rendes processzorai lettek, ezek voltak a kétmagos mobilcsipek, a Core Duók. A két évvel ezelőtti helyzethez képest idén januárban már versenyképes volt az Intel az IBM-mel és az AMD-vel is, de talán még ennél is fontosabb, hogy az almás cég már a váltás előtt tudhatta: rövidesen generációváltás lesz az új partnernél, úgyhogy pár hónappal az első grafikonok után lehet újabbakat mutogatni.
És mutogatták is őket: a Core 2 Duók végre nem észrevehetetlen előrelépést jelentenek, van itt tartalék bőven, ami azért jó, mert az ember jobban felkapja a fejét, ha harminc százalékos gyorsulást emlegetnek, mintha hármat.
Tovább durvul
De hogy még ennél is szebb legyen a kép, ott vannak a négymagos Core 2 Quadrók: az első tesztek szerint az év végén érkező csipek megfelelő szoftver használata mellett 70-90 százalékkal fürgébbek, mint a Core 2 Duók, szóval megint lehet majd mutogatni a grafikonokat. Amikor meg elfogy a szusz, jöhetnek a nyolc, majd a tizenhat magos szörnyek, de az Intel két év múlva amúgy is bemutatja a Core 2-esek utódját, szóval grafikonokból Dunát lehet majd rekeszteni.
Ennek meg azért örül az Apple, mert Steve Jobs hagyományosan imád olyanokat mondani, hogy valahány százalékkal gyorsabb, meg hogy „twice as amazing“, miközben a háttérben grafikonok húzzák alá a despotikus vezér mondanivalóját.
Na, hogy végre rátérjünk: az új iMac átlagosan harminc százalékkal gyorsabb (1,3x as amazing), mint elődje, miközben kevesebbe kerül annál.
Kategóriák
Miután irgalmatlan erőfeszítések után kitörtünk Újpestről, szokás szerint bevetettük magunkat az XMS-kereskedésbe és elvégeztük a teszteket. Két gépet hasonlítottunk össze: a „régi“ 17 colosat, amiben 1,83 gigahertzes Core Duo processzor van, valamint ennek utódját, amibe 2 gigahertzes mobil Core 2 Duót raktak az Apple mérnökei.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van 1,83 gigahertzes Core 2 Duo iMac is, ez a gép viszont nem a korábbi alapmodell leszármazottja, hanem egy új kategória. Kivették belőle a dvd-írót, így már csak olvasni tudja ezeket a korongokat a legkisebb iMac, az egész használható Ati X1600-at meg lecserélték egy integrált Intel 950-es gpu-ra. A spártai új modellt 1000 dollárért adja az Apple, míg a korábbi iMacek 1300 dollárnál kezdődtek, szóval láthatóan új célközönséget akarnak megfogni a géppel.
Az összehasonlításhoz így aztán jobb alany a második legkisebb iMac, a szintén 17 colos, viszont az elődhöz hasonlóan dvd-írós, Ati gpu-s 1200 dolláros modell. Kevesebb pénzért tehát újgenerációs, magasabb órajelen üzemelő processzort ad az Apple, meg egy gigabájt memóriát a fél helyett. Hogy igazságosak legyünk, a teszt során mindkét gépben egy gigát használtunk.
Mindig jobb
Akkor a számok: amikor két Quicktime videót konvertáltunk egyszerre, 42 százalékkal volt gyorsabb az új rendszer. A Cinebench 17 százalékkal ítélte gyorsabbnak az új processzort (rendering multi), miközben a grafikus teljesítmény a program szerint 38 százalékkal nőtt. Amikor zip-tömörítéssel próbálkoztunk, megint 42 százalékos volt a gyorsulás.
Mivel a Cinebench komoly grafikus gyorsulást mutatott, arra gondoltam, hogy talán javítottak valamit az Ati Radeonon, hiszen az előző modellbe egy butított változat került: a grafikus mag és a memória is alacsonyabb órajelen üzemelt, mint hagyományos mobility X1600-asokban.
Megpróbáltuk mindenféle tesztprogramokkal kideríteni, hogy mi a helyzet az új iMacnél, de a legtöbb csődöt mondott: többnyire 0 megahertzet mutattak, bármire is voltunk kíváncsiak. Végül az ingyenesen letölthető Everest választ adott a kérdésünkre, de ez meg 340/360 megahertzet mondott, tehát még a korábbi iMaces értékeknél (400/400) is kevesebbet. Ez viszont már komoly visszafogást jelent, hiszen eredetileg 475 megahertzen kellene működnie mindkét csipnek, így most már 35 százalékos butításról beszélhetünk a korábbi 18 százalékossal szemben. Persze kit érdekel, ha közben gyorsabb lett a gép? Aztán egy olvasónak hála kiderült az is, hogy miért lehetséges ez: a korábban feljegyzett 400/400-as értékek a 20-as iMacre vonatkoztak, a régi 17-esben 300/310-as órajelek voltak, ahhoz képest meg már a mostani 340/360 is előrelépés.
Olcsóbb, mint a sarkon
Amióta az Apple belülről pont ugyanolyan, mint bármelyik pc, adódik a pontos összehasonlítás lehetősége is. Hogy tudniillik mennyiből tudok én egy ilyen gépet összegányolni valamelyik sarki kereskedésben. Nem azt akartuk megvizsgálni, hogy kevesebb pénzből lehet-e gyorsabb gépet építeni (persze, Merom helyett Core 2 Duo, mobil Radeon helyett hagyományos, mobil memória helyett asztali), hanem hogy ugyanezeket az alkatrészeket mennyiért tudom boltban megvásárolni.
Az amerikai Pricewatch.com és Froogle.com oldalakról elég könnyen megszerezhetjük az alkatrészek árait, és ha mindent összegyűjtünk, kiderül, hogy legalább 1135 dollárt kell fizetni egy hasonlóan erős gépért, csak ahhoz még nincsenek perifériák, sem webkamera. Ha ezeket az Apple-től vásároljuk meg, máris 1365 dollárral kell számolni, ami 165 dollárral több, mint amennyibe az iMac kerül.
|
Itthon is elvégeztük ugyanezt a számítást (azzal a különbséggel, hogy Magyarországon nem kapható Merom processzor, de a Core 2 Duo E6600 például pont ugyanannyiba kerül, hasonló egyszerűsítésre kényszerültem a mobility Radeonnál is), végül 400 ezer forint jött ki.
Ez pedig nem kevés, ahhoz képest, hogy a tesztelt iMac itthon 340 ezer forintba kerül. Közben az összegányolt konfigurációhoz távirányító még mindig nincs, ráadásul a gép nem bújik meg némán a monitor mögött, mint az iMac esetében. Helyette a lábunknál zúg, és olyan ronda, hogy terítőkkel kell letakarni, mint némelyik csúnyább rokont.
Az új iMac gyorsabb és olcsóbb lett elődjénél, miközben ugyanolyan szép. Ráadásul kevesebbe kerül, mintha Habib rakná össze, valahol a Bond streeten. Illene kritizálni, de most sajnos nem megy. Ugyhogy ha valaki nagy szívességet szeretne kérni tőlem, tudja mi az ára.