Számítógép a nappaliban

A ronda műanyagdobozba rejtett tévé a hozzácsatolt dvd lejátszóval, videóval, erősítővel, játékkonzollal, és az egymásra halmozott cd-tokok közül kiemelkedő szürke hifitorony bármilyen stílusosan berendezett lakás összképét jelentősen lerontja, ráadásul elég nagy pénz- és helypazarlás öt különböző elektronikai kütyüt fenntartani, ha egyetlen okos géppel is helyettesíthetőek.

Eredeti állapot Klikk a képre!

Persze a számítógép, a billentyűzet és a monitor szintén sok helyet igényel, ráadásul a házak többsége túlságosan nagy és ronda, ezért a számítógépes szórakoztató központ összeállítása egyáltalán nem egyszerű feladat. És nemcsak az a fontos, hogy jó nagy legyen a gép teljesítménye; kicsinek és csendesnek is kell lennie, hogy elférjen a tévészekrényen, és a ventilátor zaja ne zavarja a zenehallgatást.

Pici a PC

Szigorú feltételeim miatt nem választhattam hagyományos mini-, midi- vagy óriástornyot, de szerencsére már Magyarországon is többféle minigép kapható, úgynevezett barebone kiszerelésben. Ezek olyan kisméretű számítógépek, amelyek egyedi házat és alaplapot, valamint halk processzorhűtőt és tápegységet tartalmaznak. Egyetlen komoly hátrányuk, hogy általában csak egy-egy PCI-bővítőkártyát, AGP-videokártyát, merevlemezt és optikai meghajtót képesek befogadni, de kárpótlásul a gyártók az összes fontos kiegészítőt az alaplapra integrálják.

Az általam kiválasztott Biostar iDEQ 200A minigépen például integrált ATI 9100 videochip, optikai kimenettel is rendelkező hangkártya, egy hálózati, négy USB és két Firewire aljzat található. Így megspóroltam a videokártya árát, és a külső csatlakozók tömkelege miatt akkor sem jöttem zavarba, amikor nyomtatót, kamerát, tenyérszámítógépemet és mobiltelefont akartam egyszerre a géphez kötni. Az alapgépet egyébként DVD íróval, nyolcvan gigabájtos merevlemezzel, 2,6 gigahertzes Intel processzorral, 512 megabájt memóriával és Pinnacle PCTV Pro tévékártyával egészítettem ki.

Laposan jobb

Számítógépes megoldás

A tévé erőszakos eltávolítása miatt pótolni kellett a hiányt egy hasonló méretű monitorral, ami végül kompromisszumos megoldásra kényszerített: inkább választottam néhány centiméterrel kisebb átmérőjű és viszonylag drága folyadékkristályos (LCD) monitort, mintsem brutális méretű katódsugárcsövest (CRT), amely a tévénél is rondább. Valószínűleg jól döntöttem, ugyanis szakértő informátorom szerint a nagyméretű CRT monitoroknak vagy elképesztően rossz a képminőségük, vagy ugyanolyan drágák, mint az LCD-k.

A teszt során használt AGNeovo X-19AV monitor tökéletesen passzolt a nappaliba: robosztus külseje miatt kimondottan tévészerű, ráadásul közvetlenül ráköthettem a régi videómat, amit a csak kazettán kikölcsönözhető filmek miatt kénytelen voltam megtartani. (A régi audiokazetták problémája elméletileg megoldható.) Roppant szimpatikus megoldás, hogy a gyártó az LCD sérülékeny felülete elé kemény védőlapot szerelt, amely egyébként speciális fényszűrő réteget is tartalmaz.

Távoli hangok

Mélynyomóval felturbózott hangrendszer helyett a régi hifim hangládáit kötöttem a gépre, amivel ugyan nem sok helyet spóroltam meg, de a tévéadásokhoz és az mp3-ba tömörített gyűjteményem hallgatásához ez is bőven elegendő minőség, ráadásul a térhatásúnak mondott rendszerek hátsó hangszóróinak a kábelei miatt nem szívesen vésetném szét a nappalim falát. A földön kígyózó vezeték meg ciki. Különben is: a mélynyomók egészen röhejesen torzítják a hangokat, és a filmekben a földre eső apró tárgyak néha akkorát koppannak, mintha meteor csapódott volna a Földbe.

A szórakoztató központ fabatkát sem ér, ha nem lehet mindent vezeték nélkül irányítani. A Pinnacle a tévékártyához szerencsére távirányítót is mellékelt, amellyel a gép beindítása után a lejátszó összes funkciója elérhető. Szintén a távoli munkát segítette az igen olcsó rádiós Logitech Cordless Desktop Express, amelynek az optikai egere messziről is tökéletesen működött, viszont a billentyűzet már nehezebben kommunikált a számítógéppel, és gyakran elvesztett az éterben egy-két betűt. Talán túl széles a nappalim.

Játék, élmény

A konfiguráció megbízhatóan dolgozott, és egyszer sem tűnt fel, hogy a szobában számítógép dolgozik, a Biostar PC ugyanis igen halk. Ez egyrészt a minigép belső elrendezésének, másrészt a gyártó mellékelt szoftverének köszönhető, amelyben három felhasználási mód közül választhattam: normális, gyors és csendes (természetesen az utóbbinál is gyors volt a gép). A precíz kialakítású számítógép egyébként könnyen szerelhető, csak az első elcsúsztatható fedőlappal kellett óvatosan bánnom, nehogy zárt állapotában kinyissam a DVD írót.

Itt rend van

Filmnézés közben a gyorsan mozgó világos foltok néha elmosódtak, és hiába próbálkoztam mindenféle beállítással, a helyzet nem lett jobb. Elképzelhető, hogy a tévékártya okozta a problémát, mivel játék közben a hasonlóan gyorsan mozgó képek nem mosódtak el, és a monitor mindig élénk színeket és éles képet mutatott. A tévékártya azért is gyanús, mert az adás szemcséit csak a kontraszt csökkentésével és a fényerő növelésével tudtam eltüntetni.

Viszont hiába választottam a második legnagyobb méretű LCD-t az éppenhogy elérhető árkategóriában; a 19 inches kijelzőn a legkisebb választható felbontásnál (800x600) az ikonok, gombok és menük felirata körülbelül két-három méterről még valamennyire olvasható volt, a távoli kényelmes kanapéban ülve azonban már csak homályos foltokat láttam, tehát a médiaközpont nem igazán vált be munkaállomásként. Talán érdemes megvárni, amíg a 21 inches és nagyobb monitorokat is elfogadható áron dobják piacra, ami egy-két éven belül várhatóan bekövetkezik. Vagy közelebb kell ülni a monitorhoz.

Felhasznált termékek listája: körülbelüli bruttó ár Biostar iDEQ 200A 78 000 Intel Pentium 4 2,6 GHz 40 000 Kingmax DDR RAM 2x256 MB 30 000 Seagate 80 GB 7200 rpm 17 000 Gigabyte DVD író 25 000 Logitech Desktop Express 11 000 Pinnacle Studio PCTV Pro 23 000 Gép összesen 234 000 AGNeovo X-19AV 212 000