Nem tudom, hogy van-e megoldás a problémámra. A laptopok túl nagyok, az okostelefonok, pda-k túl kicsik. A hordozható gépek húzzák a vállamat, a funkciókkal telepakolt mobilokon viszont nem lehet gépelni, dolgozni. A tökéletes eszköz kicsi, könnyű, nagy a kijelzője, használható méretű a billentyűzete, gyors, és sokáig bírja az akkumulátora. A jelzők egyik fele kizárja a másikat, és amíg nem találnak fel valami forradalmit, a helyzet nem is változik. Nem változhat.

Lehetetlen

A Microsoft és az Intel azért megpróbálta. Nem volt világmegváltó az ötlet, fogjuk a szabványos, pc-s alkatrészeket, keressük meg belőlük az alacsonyfogyasztású verziót, zsúfoljuk az egészet egy apró házba, aztán nézzük meg mi lesz belőle. Megszületett az umpc, vagyis az ultra mobile pc, a tavalyi Cebiten mutatta be a Samsung az elsőt, azóta már kijött a második generáció, meg egy rakás gyártó hasonló terméke. Például az Asusé.

Az R2H nem új, mert az év első hónapjaiban jelent meg, de nyáron nyer különös aktualitást, most, amikor az elszánt nördök szeretnék bezsúfolni a teljes otthoni rendszert a sör meg a lángos közé, tölteléknek.

A cucc 87 deka, ami nem sok, de olyan kis területre jut ez a súly, hogy nehéznek tűnik. De ez csak illúzió, amikor a táskában utazik, nem húzza a vállunkat, egy hagyományos laptop legalább kétszer ekkora teher. Nem is túl nagy a gép, 23x13x3 centiméter, kategóriájából viszont kiemelkedik, a Samsung Q1 valamivel könnyebb is, kisebb is.

A kijelző 7 colos, és elég jó minőségű. A kép éles, a fényerő is rendben van, de persze napsütésben már nem látszik semmi. Felbontása 800x480 pixel, ami virtuálisan állítható, szóval elő lehet csalogatni belőle 800x600-at vagy 1024x600-at is, így könnyebben elférnek az ablakok a kijelzőn, viszont nehezebben olvashatók a szövegek, hiszen csak szoftveresen átalakított képarányról van szó.

Gyors, de lassú

A gépben 900 megahertzes alacsony fogyasztású Celeron processzor dolgozik, ami nem különösebben gyors, viszont lassú. Mondhatnám persze, hogy ekkora géphez elég, de nem mondom: az umpc-n hagyományos Windows XP fut (sőt: Vista Capable), pont ugyanazok a programok kerülnek rá, mint akármelyik asztali gépre, szóval a teljesítményelvárás is hasonló. Maximális órajelen még nincsenek is nagy gondok, végül is amire ezt a gépet egyáltalán használni lehet, ahhoz nagyjából elég: böngészéshez például. Nagyfelbontású filmet viszont már nem tud lejátszani a Celeron, pedig ez lenne a második számú célfeladata egy umpc-nek, a 640x480-as, vagy hagyományos DivX-mozikkal viszont megbirkózik a gép.

Bajba akkor kerülünk, ha spórolásból lejjebb vesszük a teljesítményt. Például amikor lemerülni készül az akkumulátor. Hogy nyerjek fél órát, minimálisra állítottam a fogyasztást, ekkor viszont a rendszer visszavette a gép órajelét 224 megahertzre, szóval olyan gyors lett, mint a tíz évvel ezelőtti első Pentium II-es. Szegény, emlékeimben hősként őriztem azt a csipet, aztán most kiderül, hogy a Windows XP simán két vállra fekteti, sőt, megalázza. A gép annyira lelassult ezen az órajelen, hogy hiába fogyasztott kevesebbet, lemerült az akksi, mire felállt a rendszer, szóval ez a beállítás semmire sem jó.

Egyre mégis, ilyenkor nem égeti szét a végtagjainkat a gép. Az Asus umpc sem melegebb, mint bármelyik modern laptop, viszont ezt a kezünkben fogjuk, az ölünkbe rakjuk, sokkal meghittebb viszonyt építünk ki a kis meleggel. Hiába, hogy alacsony fogyasztásúak az alkatrészek, ha ennyire kis helyre zsúfolják be őket, valahol távozni kell a hőnek.

De mire jó?

Igaz a kettőség az akkumulátorok kapacitására is: bár az egész gép annyi elektromossággal is beéri, amennyivel egy normál gépnek csak a processzora is éhen halna, kicsi a ház, így az akku sem lehet nagy rajta. A géphez két telepet adnak, maximális leterhelés mellett a kisebbik másfél órán keresztül bírja, a nagyobbik kevesebb, mint három óráig, átlagos munka mellett szerény négy óra érhető el a súlyosabb, és ezért kényelmetlenebb teleppel.

Bár arra a mai napig nem tudtam rájönni, hogy mi az átlagos használat. Böngészés, ez oké, bármikor elfogadnám ezt a gépet arra, hogy a kanapéból tudjak internetezni, és ne kelljen magammal cipelni a kétkilós laptopot, de 250 ezer forintot ez a mínusz egy kiló nem ér.

Említhetném a szövegszerkesztést, de akkor hazudnék. Alapból ugyanis csak ceruzával tudok bevinni szöveget a gépbe az érintésérzékeny kijelzőn, vagy megidézhetem a virtuális billentyűzetet, ami szintén a monitoron jelenik meg, viszont nem különösebben kényelmes: vagy túlságosan kicsik a gombok, vagy túl sokat takarnak ki az asztalból.

Ráadásul magyar ékezeteket sem sikerült elővarázsolni a DialKeys-ből, de ez az umpc-billentyűzetek közös baja. A géphez ugyanis adnak egy valódi, összehajtható tasztatúrát is, ami elsőre elképesztően ötletesnek tűnik, aztán kiderül, hogy hosszabb gépelésre nem kifejezetten alkalmas, ráadásul sehol a csodálatos é, ahogy hiába keresnék az elbűvölő á-t, vagy a magabiztos ű-t is. Be kell látnunk, az Asus egyszerűen nem akarja, hogy magyar szavakat írjunk a gépbe.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem az R2H-val van a baj, hanem a koncepcióval, az rossz. Mert a gyártó minden tőle telhetőt megtett: annyi mindent zsúfolt össze relatíve kis helyre, hogy arra gyanakszunk, odabent szingularitás van. Csak így sikerülhetett 900 köbcentibe belepréselni egy normál pc-s processzort, 768 megabájt memóriát, 60 gigabájt merevlemezt, érintésérzékey kijelzőt, egy rakás funkciógombot, ki- és bemeneti csatornát, gps-t, memóriakártya-olvasót, wifit, bluetooth-t, ujjlenyomat-olvasót, beépített, 1,3 megapixeles webkamerát, de olyan finomságok is járnak a gép mellé, mint a digitális tévétuner.

Okos, de furcsán

Ha jobban belegondolok, jóval többet tud az R2-es, mint a laptopom, mégis sokkal kevésbé használható. Filmeket ugyan lehet nézni rajta, de ha kétszer ekkora lenne a kijelzője, akkor is csak élvezhető lenne a mozizás, nem élmény. Netezni lehet vele, de hamar felforrósodik az ölünkben a gép, az akku nem bírja sokáig, ráadásul nehézkes a beírás az címsorba. Elvileg lehet dolgozni vele, de hogyan? Én például írni szerettem volna az umpc-vel egy sajtótájékoztatón, de annyira nem kompakt a gép, hogy állva, gyorsan lehessen gépelni vele, a billentyűzettel már gyorsabban menne a pötyögés (ha lenne rajta ékezetes karakter), a kiegészítővel viszont már nehézkesebb az R2-es, mint egy laptop: az ölembe nem rakhatom a két részegységet, mert felborul a gép, asztal vagy valami stabil felület kell neki.

Az R2-es nem azért rossz, mert elrontott valamit az Asus, hanem mert az umpc-kategória értelmezhetetlen, a mai technológiai lehetőségek mellett nem megvalósítható. Majd ha kirakok magam elé egy öngyújtót, ami elém vetít egy érintésérzékeny monitort, meg egy billentyűzetet (ilyen már van), akkor elhiszem, hogy érdemes lemenni a hagyományos laptop-formavilág, meg a 10 col alá, addig viszont csak egy szűk rétegnek merném ajánlani az R2-est, meg azoknak, akik szeretik, ha ismerősei, kollégái megbámulják a dolgait. Az Asus R2-es ugyanis jobban vonzza a tekinteteket, mint egy zoknival kitömött cicanadrág. Már ha valaki kocka férfiak tekintetét akarja begyűjteni. Máskülönben ott a cicanadrág, meg a zokni. Vagy inkább az a 189 dolláros laptop, szintén az Asustól.