Indul a Mémeskút, az Index mémblogja

Hogy mi az a mém? A definíciók az interneten terjedő hülyeségtől Richard Dawkins evolúciós pszichológiai eszmefuttatásaiig terjednek. Az mindenesetre biztos, hogy az internetes mémeket termelő online underground mára a népművészet új műfajává nőtte ki magát, ami villámgyorsan, viccesen, és néha kegyetlenül reagál a világ történéseire. Vagy éppen minden különösebb mondanivaló nélkül, önmaga szórakoztatására gyártja a tartalmat. Az online mém az új pesti vicc, Trollface az új Móricka, a facebookos mémposztolgatás az új viccmesélés, a 9gag nézegetése az új kabaréba járás. Az Index mémügyi melléklete, a Mémeskút pedig ennek a jelenségnek a krónikája, a különösen emlékezetes, magyar kötődésű, csodálatosan értelmetlen online mémek gyűjtőhelye. Vagy azoké, amelyek éppen tetszenek nekünk.

Dawkins és a haverok

A mém szót Richard Dawkins brit etológus, evolúciókutató írta le először 1976-os könyvében, Az önző génben, ott is csak az utolsó fejezetben, egy mellékes gondolatkísérletként. A mém Dawkins szerint olyasmi, mint a gén, csak nem fizikai örökítőanyagot hordoz, hanem gondolatokat, kulturális kódokat. Egyfajta gondolatvírus, ami emberi agyakat fertőz, kommunikáció útján terjed, és más mémekkel küzd meg a kollektív emlékezetben való megmaradásért – és ahogy a géneknél, az erősebb, az életrevalóbb, az alkalmazkodásra képesebb marad meg, és válik az egyetemes kultúra részévé, a gyenge pedig elhullik, elfelejtjük.

Mém egy vicc, egy sláger dallama, a divat, de mémként viselkedik a különféle mesterségek apáról fiúra szálló fogásai, eszmék, vallások, a pletyka. Dawkins elmélete óriási vihart kavart, ami persze nem csoda egy olyan erős kijelentés után, hogy „Isten létezik, ha másképp nem is, olyan mém formájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetben nagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van”. És mivel ez a mondat 36 éve fennmaradt, és milliók tudják idézni többé-kevésbé pontosan, valójában ez is egy mém.

Mémjárvány

Tekerjünk előre harminc évet a történetben: időközben a memetika komoly, bár állandó támadások kereszttüzében álló tudományággá nőtte ki magát, és Magyarországon is széles körben ismertté vált (leginkább Mérő László könyvének, a Mindenki másképp egyformának köszönhetően). És széles körben elterjedt, a mindennapi élet részévé vált az internet, az emberi kommunikáció valaha létezett leghatékonyabb formája. A mémek terjedése, mutálódása korábban elképzelhetetlen sebességre gyorsult, az online mém fogalma átalakult, és ezernyi alműfaja jött létre a vírusvideóktól és gerillamarketingtől a rage comicson át az image makróig. Ma online mémnek leginkább olyan, vicces (vagy annak szánt) képeket, videókat nevezünk, amelyek vírusszerűen terjednek az interneten, és eközben mutációik jönnek létre, variációk, remixek az alaptémára, esetleg kereszteződnek más mémekkel.

A mémek keletkezése kicsit olyan, mint a vicceké: a legritkább esetben tudjuk, ki találta ki őket, de az eredeti forrás nem is érdekes igazából. Az online mémek leggyakoribb születési helyei aránylag kicsi fórumok, közösségi oldalak, blogok, netes szubkultúrák: a 4chan, a Reddit, a Something Awful, a Tumblr. Itt pattan ki a szikra, itt találkozik a kreativitás a kellő mennyiségű szabadidővel és inspiráló környezettel, és innen szivárognak át aztán a mémek a 9gagre, a Cheezburger networkre és végül a Facebookra, hogy sok milliós közönségre találjanak.

Hogy miből lesz mém, megmagyarázhatatlan rejtély, épp ez adja a dolog varázsának jó részét. Miért vicces a Nyan Cat? Miért éppen Yao Ming és Neil deGrasse Tsyon grimaszai válnak halhatatlanná, egy másik kosárlabdázó vagy tudós helyett? Miért lesz sztár Scumbag Steve és Good Guy Greg, amikor ugyanolyan átlagemberek, mint mi többiek, hétmilliárdan? Amíg Dawkins és tudós kollégái nem mondanak valami okosat, maradjunk annyiban, hogy az evolúcióban is jelentős szerepet játszó vak véletlen lehet a dolog hátterében. Nem is beszélve a macskákról, amik láthatóan egyfajta szent állatként jelennek meg a mémgyárosok közüs tudatában.

Kivéve, amikor nem. A mémek jellemző tulajdonsága, hogy a viccekhez hasonlóan reagálnak a világ történéseire. Ha egy kijelentés elég erős, egy hír elég bizarr, egy kép elég látványos, ha olyan meghökkentőt látunk a tévében, amire azt mondjuk, hogy ebből holnapra szalagcím vagy címlapkép lesz az újságokban, biztosak lehetünk benne, hogy egy mém születésének vagyunk tanúi. A téma lényegtelen, lehet bulvár (emlékszünk rá, amikor amikor év elején beszakadt két Hummer a Balatonba?), sport (Balotelli gólöröme a foci Eb-ről megvan?), politika (a Schmitt Pál plágiumbotránya körüli mémáradatot nem lehet elfelejteni). Utóbbi kategória talán a legizgalmasabb, hiszen az ilyen mém nagyjából a politikai viccel egyenértékű, és ugyanúgy közéleti jelenség, a társadalmi feszültségek legjobb indikátora. Húsz éve Hofi viccein röhögtünk, ma felugrunk a memegeneratorra, és magunk ütünk össze valami vicces variációt a napi aktuális témára.