Tekla
8 °C
20 °C

Az ördög Prada telefont visel

2007.02.15. 14:07
Kenőanyagra is szükség lesz az LG Prada érintésérzékeny kezelőfelületének használatához, az LG Shine görgője pedig komoly kézügyességet igényel.

Az elmúlt hónapokban elég nagy lett a felhajtás az átlagnál kicsit divatosabb mobiltelefonok körül, emiatt a barcelonai 3GSM kiállításon háromszor kellett visszakanyarodnom az LG standjához, mire a kezembe vehettem a Pradát, akkora volt a tülekedés. Húsz percen át tartó ügyes manőverezéssel sikerült a mobil közelébe férkőznöm, de kiderült, hogy ennek nem lehet csak úgy nekiesni, a divat világában még a mobiltelefonnak is kijár egy kis sminkelés.

Az elegáns ruhába öltözött hoszteszlány lágy mozdulattal elővette a mobilhoz járó puha törlőrongyot, finoman letörölte a kijelzőről a mások kezéről ráragadt piszkot, belehelyezte a készüléket az exkluzív bőrtokba, és így adta a kezembe. Én meg jól lerángattam róla a tokot, és vadul elkezdtem böködni, a fene ér rá ilyen nevetséges finomkodásra, ha telefonálásról van szó.


Törlés előtt

Jól tették a dizájnerek, hogy az egész menürendszert meghagyták fekete-fehérnek, mert nagyon elegáns, és a kijelző aligha lehetne ennél kontrasztosabb. Szépek az ikonok, és viszonylag gyorsan megtanultam, hogy melyik funkciót hol kell keresnem. Hibák azonban ebben a készülékben is vannak. Mivel az érintésérzékeny felület kemény, nem nyomódik be úgy, mint például a korábbi érintőkijelzős tenyérszámítógépeknél, így egyáltalán nincs visszajelzés arról, hogy sikerült benyomnom az adott virtuális gombot. Ez igencsak megnehezítette az üzenetírást, elég sokszor hibáztam. Erre egyébként van megoldás, csak éppen más gyártónál. A japán DoCoMo mobilszolgáltató standján kiállított érintőkijelzős készülék - megjegyezhetetlen márkanévvel - minden egyes gombnyomásnál kicsit rezgett, ezzel jelezve, hogy sikerült odaböknöm.

Az LG-n akkor is nehézségekbe ütköztem, amikor egy hosszabb menüben próbáltam lefelé görgetni, hogy az alsó ikonokat is lássam. Egyrészt elég nehéz volt ujjal eltalálni a vékony gördítősávot, másrészt pedig nagyjából a kijelző közepénél megakadt az ujjam, talán túl száraz volt a bőröm. Fokhagymás olajban megsütött garnéla csócsálása közben nyilván nem lett volna ilyen problémám, de a zsíros kéz meg a hatszáz eurós luxusmobil nem kompatibilis egymással.

Nem jó játék

A mobil felszereltségére büszke lehet az LG, hiszen a készülékben van ppt, doc, xls, pdf és txt formátumokat támogató dokumentumolvasó, lejátssza az mp3, aac, wma és ra formátumú zenéket, két megapixeles a kamerája és 400x240 pixeles videókat tud rögzíteni. A belső memóriája nem túl nagy, microSD kártyával kell bővíteni, amelyből most két gigabájtos a legnagyobb. A szoftverekre azonban érdemes lett volna jobban odafigyelni, mert olyan elképesztően ócska kinézetű és bugyuta beépített játékot találtam benne, hogy az általa kiváltott hangos a felszisszenésemre még a közelemben ólálkodó termékmenedzser is felfigyelt. Gyorsan odabökött, kilépett, elindított egy másik, sokkal szebb játékot, és innentől minden mozdulatomat figyelte.

Ragyogás

Akkor bezzeg már senki sem figyelt rám, amikor már a jóval olcsóbb, de a Pradához hasonlóan főleg dizájnban jelesedő LG Shine modellel próbálkoztam. A szétcsúsztatható Shine tükröződő kijelzője alatt van egy vékony fémhenger, amelyet egyszerűen lehetetlen jól használni. A hengert arra találták ki, hogy az ikonok közt görgetve lehessen lépkedni, de lehet jobbra-balra nyomkodni is. A furcsa kombináció pedig azt eredményezte, hogy mindig rossz menübe kerültem, mert minden egyes mozdulatomnál egyszerre görgött és nyomódott a henger.