Olivér
4 °C
8 °C

Túl a Google-ön

2007.11.22. 01:32
A Google egy jó keresőalgoritmussal egy kollégiumi szobából indulva lett tíz év alatt az internet meghatározó cége. Több száz kereső próbálja megismételni a sikertörténetet; kik ők, és milyen esélyük van erre?

Ha keresés, akkor Google - ez lassan "cipőt a cibőboltból" szintű evidencia lesz a internethasználók között. A szó a keresés szinonímájává vált, a "to google" ige 2006. júniusa óta benne van a nagy Oxford English Dictionaryben, azt jelenti, keresni az interneten, naná (és nekünk ugyan hidegrázásunk támad tőle, de a magyar szlengbe is beette magát a "guglizni" kifejezés). A felmérések rendszeresen azt mutatják, hogy minden második netes keresést a Google intéz, minden negyedik-ötödiket a Yahoo, 10-15 százalék körüli az MSN részesedése, úgy-ahogy elvegetálgat még az AOL saját keresője, aztán mintha elvágták volna, a többi keresőmotor alig mutat életjeleket. Pedig léteznek, több száz van belőlük, és mindegyik másképp próbálja lepipálni a Google-t. Összeállításunkban annak jártunk utána, ki taszíthatja le a trónról a nagy G-t, és mi lehet a trükk ehhez.

Specializálódjunk!

A legegyszerűbben úgy lehet szembemenni az árral, hogy az egyre inkább univerzálissá váló Google-lal szemben specializáljuk a sajátunkat valamilyen tartalom keresésére. Ugyan miért használna az ember külön keresőket, ha a Google-lal úgyis mindent megtalál? - jön a kérdés reflexből, de ha belegondol az ember, a YouTube vagy az IMDB keresőit is használjuk, ha egy videoklipre vagy egy film stáblistájára vagyunk kíváncsiak, nem is beszélve a Wikipedia keresőjéről. Témára specializálódott keresőkre tehát igenis szükség van, és rengetegen játszanak is erre a neten. Van, ami a saját területén standarddá vált (mint a SimplyHired álláskereső oldal, vagy a blogkereső Technorati), van, ami azzá válhatna, de még nem elég ismert hozzá, mint a zenére és podcastokra specializált Odeo vagy a Picsearch képkereső. De ide sorolhatjuk akár a fájlcseréhez nélkülözhetetlen torrentkeresőket is.

A tálalás a lényeg

Egy másik módszer, ha a találatok tálalását próbáljuk meg felhasználóbarátabbá, átláthatóbbá tenni. A Girafa például thumbnail formában mutatja meg a találati oldalakat, míg a Mooter vagy a Clusty a találatokat értelmezi, és csoportosítja nekünk (például a "labrador" kifejezésre külön csomagban kapjuk a kutyafajtával, és külön a kanadai félszigettel kapcsolatos eredményeket).

Labradorok a Mooteren

Csak tiszta forrásból

Érdekes irány az is a keresés hatékonyabbá tételében, ha szűkítjük azt a területet, ahol keresünk, és csak a megbízható(nak tartott) oldalakról származó találatokat és információkat közöljük a felhasználóval. Így működik például az emberekre kereső Spock (ami közösségi oldalakat használ forrásként), vagy a Factbites, ami nem csak linkeket ad eredményként, hanem egy külön oldalra összegyűjtögeti a forrásairól a fontosnak tartott információkat. Ide sorolható még a Dogpile, ami a keresőkifejezéseket egyszerűen továbbítja egy rakás másik keresőhöz (az Abouttól a Yahoo-ig), majd az onnan kapott eredményeket súlyozza, rendszerezi, és adja vissza a felhasználónak.

Angelina Jolie a Spockon

Értelmes kérdések

Megint csak a fejlődés egy iránya lehet a természetes nyelvi feldolgozás, amikor a kulcsszavak helyett szépen megfogalmazott kérdő mondatokat értelmez a kereső. Ezt az ask.com kezdte el erőltetni pár éve, ma pedig a Haika számít a technika élharcosának. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a kötőszavakat, létigéket, amik fölött a Google elegánsan átsiklik (lévén a világ összes weboldalán megtalálná őket) is megpróbálja értelmezni. Működik is: a tesztkérdésünkre ("What is the meaning of life?", vagyis mi az élet értelme) szépen csoportosítva tárta elénk az általános, tudományos, vallási és filozófiai magyarázatokat, bónuszként pedig a Monty Python témába vágó filmjét.

Az élet értelme a Haika szerint

A közösség ereje

Végül érdemes megemlíteni a közösségi keresést, ahol a keresés eredményét nem algoritmusok, hanem az algoritmusokat használó közösség adja, magyarán a felhasználók válogatják ki a találatok közül azokat, amik valóban a témába vágnak. A legextrémebb példája ennek a ChaCha, ahol emberi operátorok értelmezik a felhasználó kérdését, keresnek rá - vélhetőleg a Google-ön -, majd adják vissza a releváns találatokat.

Mi hiányzik?

Ötletekből, újító szándékból tehát láthatóan nincs hiány, a feltörekvő alternatív keresőket mégsem ismeri és használja szinte senki. Ez főként azért van, mert a Google (és a Yahoo és az MSN) már annyira beépült a köztudatba, meg a böngészők és weboldalak keresőmezőibe, hogy a felhasználók megszokásból azt használják, és eszükbe sem jutna új kereső után nézni, még ha az esetleg jobb, hatékonyabb is lenne a nagy keresőknél.

Csak persze nem jobbak; ahhoz kellene a nagyok mögött álló adatbázis, hardver és évekig finomított keresőalgoritmus is az innovatív ötletek mellett. Hiába áll elméletileg a Spock mögött százmillió személy adatait tartalmazó adatbázis, ha a legegyszerűbb teszten (rákerestünk a saját nevünkre) nulla talátatoz ad - ugyanerre a Google 643 oldalt dobott ki. Hiába értelmezi a Haika a bonyolult kérdéseket, ha a legkönnyebb gyakorlati példa (hány méter egy yard?) kifekteti - miközben a Yahoo vidáman átirányít a Yahoo Shortcuts aloldalra, és átváltja nekünk oda-vissza a mértékegységeket. Hiába látványosak a találataikat thumbnailekkel illusztráló oldalak (említsük meg az eddigiek mellett a Snap.com-ot), ha szörnyű lassúak cserébe.

Akkor ki lesz az új Google?

Hogy a Google-nek a maga idején csak szerencséje volt, vagy a PageRank algoritmus és a cég vezetőinek stratégiája tette őket a net királyává, talán nem is fontos. A lehetőség ma is megvan egy jó ötlettel a semmiből a csillagos égig nőni (lásd YouTube, Facebook, Skype, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük), de vajon lesz-e a közeljövőben forradalom a keresők között is? Valószínűleg inkább az ötletek fognak kisebb-nagyobb summákért cserébe a Google meg a többiek rendszerébe átvándorolni, mint hogy a trónkövetelők mögött nőne ki a semmiből az infrastruktúra. Mi mindenképpen jól járunk, ha hatékonyabb keresőket kapunk végeredményül.

A sötét web

Kutatások szerint a keresők az interneten fellelhető adatmennyiségnek csupán az egy századát látják - a maradék 99 százalék a deep web: a dinamikusan frissülő tartalmak, azok az oldalak, ahová nem mutat link, privát adatbázisok, jelszóval védett területek. Van tehát még hová fejlődni a keresőknek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?