Meglepően jó a DJ Hero

A BSC hardverforgalmazó testvércégével, a HRP Kft-vel közösen rendezte meg az első Dealer Dayt, aminek ugyanaz volt a célja, mint a Ubidaysnek meg a többi iparági privát expónak: bemutatni az újdonságokat, smúzolni partnerekkel és a sajtóval. A smúzolásban mi is részt vettünk, mivel az egyik legfontosabb játékkiadó, az Activision hazai képviselője a BSC. Az Activision pedig többek között a Guitar Hero sorozatról ismert, amiből most az ötödik részt volt alkalmunk kipróbálni, illetve a DJ Herót, amitől kicsit tartottunk, pedig nem kellett volna.

Guitar Hero ötödször

A ritmusjátéknak és zenészjátéknak is nevezett zsáner az utóbbi évtized nagy sikerműfaja: csak a Guitar Hero széria tagjaiból összesen 25 milliót adtak el eddig, pedig az átlagos játékoknál drágább termékekről van szó, hiszen egy speciális, gitárkontrollert (esetleg dob- és mikrofonkontrollert is) meg kell venni hozzá (persze a kontrollert elég egyszer megvenni, működik a későbbi folytatásokkal).

A széria legutóbbi nagy dobása (ha az utána következő borzalmas besztof-játékot nem számítjuk) a Guitar Hero Metallica volt, és már ennél érezni lehetett kicsit a műfaj kifulladását. A hardver már kellően kiforrott, a dalok csodálatosak voltak, de játéktechnikailag nem történt sok újítás a tavalyi Guitar Hero 4-hez képest. A Guitar Hero 5 sem hozott forradalmat: a játékmenet egyetlen újítása egy igen kényelmes rugalmassági funkció: szám közben bármikor ki- és beszállhatunk, és egy hangszerből akár több is szerepelhet. Tehát akár egyszerre négy dobos vagy négy énekes is tolhatja ugyanazt a számot, bár ez utóbbira senkit nem bátorítanánk.

A dallista egyébként – kritikus pont, ezen hasalt el a besztofnak szánt Guitar Hero Smash Hits – az ötödik részben kimondottan jó: Végre Bob Dylan, Rammstein és a Dire Straits is tiszteletüket teszik a szériában, a Rolling Stonestól pedig ezúttal a Sympathy for the Devilt játszhatjuk el. A kortárs igényes rockzene kedvelőinek pedig van Arctic Monkeys, The Killers, Kings of Leon és Eagles of Death Metal. Egyébként ez a játék a BSC egyik korai fecskéje a karácsonyi piacon: a napokban megjelenik, pénteken lesz a hivatalos bemutató a nagyközönségnek a Westendben.

Érezd a ritmust, vedd át az ütemet

A zenészjátékok említett kifulladását több módon próbálják elodázni a kiadók, például ismert zenekaroknak dedikálnak egy játékot (GH Metallica, Rock Band Beatles) vagy megpróbálják poénra venni az egészet (Lego Rock Band), de technikailag kétségtelenül a DJ Hero a legmerészebb próbálkozás. Annyira, hogy amikor először hallottunk róla, techrovatilag megtanácskoztuk, hogy ez minden bizonnyal borzalmas játék lesz: elektronikuszene-szimulátor a hozzá való kontrollerrel – vadabbul hangzott, mint egy Speak-album visszafelé játszva.

A nyílt napon aztán ezt is kipróbálhattuk, és őszintén megmondom, meglepően jól szórakoztam. Ugyan a DJ Hero biztosan nem lesz az én játékom, de csak azért, mert az elektronikus zene kevés ponton találkozik az ízlésemmel. Technikailag ugyanis profi a program: pofás kis djpult-kontrollerrel lehet irányítani, bal kézre esik a hangsávváltó és az effektgombok, jobb kézre pedig egy bakelitlemezt formázó korong, amit lehet forgatni, és három színes gomb is található rajta. Érezni a kontrolleren a gondos tervezést, szépen összehozták vele a ritmusjátékok „nyomd a képernyőn megjelenő színes bigyók ütemére a kontroller színes gombjait” játékmenetét az elektronikus zenével.

A képernyőn három csíkban jönnek a három gomb színének megfelelő jelek, ezekre a megfelelő színű gombot le kell nyomni a korongot, vagy a gombot nyomva tartva az egész lemezt meg kell rángatni kicsit a kontrolleren, előidézve az obligát tyufi-tyufi hangeffektet (scratching - a szerk.). Közben a három csíkban néha egy-egy törés jelentkezik, ekkor kell a hangsávváltó kart húzogatni jobbra-balra, és ha rááll a kezünk, további effektekkel is trükközhetünk. A zenészjátékokban az a lényeg, hogy a játékos megkapja az illúziót, hogy ő irányítja a zenét a kontrollerrel, és ez a DJ Heróban szépen megvalósul. Ráadásul a számlista lenyűgöző, már csak kilóra is. Legalább száz dal lesz a végleges verzióban, a legtöbb két híres dal mixe, megtudhatjuk például, mire jut egymással Grandmaster Flash és Gary Numan vagy a Gorillaz és Marvin Gaye. A játék október végén jelenik meg.

Falfékes kanyarok

A harmadik bemutatott Activision-termék a Blur című autós játék volt, amit nem neveznénk szimulátornak, annak ellenére, hogy a fejlesztő Bizarre Creations készített már néhány ilyet (mindenekelőtt a Project Gotham Racing sorozatot). A Blurben kevésbé kell a vezetésre koncentrálni, mint az autós szimulátorokban, és ha nekimegyünk a falnak, a program rögtön visszarak a pályára. Cserében viszont meg kell küzdeni a versenyek többi résztvevőjével – szó szerint, mert a pályákon felvehető fegyverekkel lőhetjük és hátráltathatjuk őket, miközben persze ők is használnak ilyen fegyvereket ellenünk.

A játékról nekem rögtön a Death Track című klasszikus ugrott be, ami posztapokaliptikus környezetben tudta ugyanezt, de a Blurben létező kocsikat választhatunk, és a pályáknak nincs sci-fi hangulata. Ettől kicsit furcsán is hat, amikor VW-bogarunkkal lövünk egy plazmasugarat az előttünk haladó Ford furgonra, de ez belefér a programot körüllengő popcornjáték hangulatba. A november elején megjelenő Blur nyilvánvalóan nem a komoly szimulátorokkal akar versenyezni, és megkockáztatom azt is, hogy a kritikusok helyett a közönséget célozta meg, de a szórakoztató középmezőnyben biztosan lesz helye, mert ahhoz elég szórakoztató (multiban is).

Végül egy kakukktojást is találtunk a BSC épületében: a Microsoft két kormányos-pedálos gépen demózta az október végén érkező Forza Motorsport 3-at. Ez már igazi autóverseny-szimulátornak ígérkezik gondosan modellezett autókkal, pályákkal és törésmodellel, és egy igen kellemes funkcióval, a visszatekeréssel. Ezt a hozzám hasonló kocaversenyzők kedvéért találták ki: egy falfékkel vett kanyar után visszapörgethető az utóbbi néhány másodperc (és még tovább, akár egészen a verseny elejéig), és a bénázáson lehet javítani, egy alternatív jelenben tökéletesen véve a kanyart.