Hálózat a hálózatban

Ian Clarke ragaszkodik a totális információs szabadság eszméjéhez

Az idei informatikai botrányok között a soha véget nem érő Microsoft-per mellett a klasszikusan értelmezett szerzői jogok megtépázása a sláger. Legdrasztikusabban a zeneipar találkozott azzal az érzéssel, amikor köpni nem, csak nyelni tud, de azt sokat. Az MP3.com merész próbálkozása az online zenei adatbázis létrehozására végül drága pénzért valósulhat meg, a Napster azonban még hónapokon keresztül tarthatja gőzben a multikat, és bezárásával sem hozhatók vissza a boldog békeidők, amikor a másolhatatlan bakelittel kaszálták magukat betegre a kiadók.

Tolvaj banda

A Napster központi szerverein keresztül juttatja el egyik felhasználójától a másikig a legális vagy illegális fájlokat. Ezt megfelelő ráhatással (jogi úton, ukrán terroristákkal) be lehet szüntetni, a szervereket bezárják és vége a gyereknapnak. Az internetezők közvetlen összekapcsolása jelentősen megnehezíti a jogvédők dolgát, hiszen például a teljesen decentralizált, központi szerverekre nem támaszkodó Gnutella-hálózaton maximum egyesével kapcsolhatók le a júzerek. Arra pedig még a Metallica véresszájú kiadója sem vállalkozott, hogy a Napsteren befogott 300 ezer jogsértőt egyesével skalpolja meg a bíróságon.

De tegyük fel, hogy beperelné őket. A 23 éves Ian Clarke hálózatán keresztül csereberélő internetezőknek még ettől sem kell tartaniuk: sem a fájlok típusa, sem feladójuk nem nyomozható le. A Freenet ugyanis az interneten a felhasználók gépeit azonosító IP-címeket és a fájlokat is titkosítja.

Semmi hatalmat senkinek

A Freenet a névtelenül egymáshoz kapcsolódó gépek hálózatából jön létre. A rendszer önkényes törvényeivel leginkább egy anarchista multiplexhez hasonlítható. Mindenki annyit tesz a közösbe, amennyi erejéből és sávszélességéből telik, de megfelelő irányú keresgéléssel szinte mindent meg lehet (majd) találni benne.

A Freenet a névtelenül egymáshoz kapcsolódó gépek hálózatából jön létre

A Napster és a Gnutella úgy működik, hogy az internetezők megosztják az egész világgal a gépükön található fájlokat. A Freenet rendszerébe a fájlokat be kell küldeni, amiket a Freenet különböző szervereken helyez el. A hálózat szervereit a felhasználói adják, akik azonban nem tudják, éppen milyen fájlok tárolására szolgál számítógépük.

A hálózat kiértékeli, melyik információt hol keresik többen, és aszerint rendszerezi azokat. Ha például egy fájlt/információt sokan keresnek Magyarországon, a Freenet magyar gépekre másolja azt, ha pedig tovább növekszik a kereslet iránta, a rendszer több másolatot készít belőle, tükrözi azt.

A rendszer a felhasználók és a küldött fájlok teljes anonimitása mellett gyakorlatilag azt is megakadályozza, hogy a hálózatba került fájlt eltávolítsák onnan. A Freenet apró darabokra szedi szét a mozgásban lévő, kódolt adathalmazokat, ráadásul ezek az adattöredékek egyszerre több szerveren is megjelennek előre nem meghatározható módon.

A négyesre értékelt dolgozat

A mesterséges intelligenciákat tanulmányozó Ian Clarke csecsszopó kora óta makacsul ragaszkodott a totális információs szabadság eszméjéhez, az internethez hasonló félmegoldások ("ezt szabad, de amazt már nem") nem lágyították meg házikuglófon edzett szívét. Hozzá hasonló aktivisták szoktak tényfeltáró dokumentumfilmeket készíteni rejtett videokamerával a hentesüzletben, Clarke azonban ravaszabb terveket dédelgetett. Másik kedvence a hangyabolyszerű komplex rendszerek modellezése volt, s a két ötlet keresztezéséből létrejött a Freenet.

Clarke tavaly júliusra lett készen dolgozata elméleti részével, amit professzorai egy szolíd négyessel jutalmaztak. Megvalósításához a neten kérte programozók segítségét, és idén márciusra elkészült az első működő változat. Azóta egyre többen egyre gyorsabban fejlesztik a hálózatot, s bár a késznek nevezhető 1.0-ás verzió még messze jár, az alapvető és legfontosabb funkciók már életképesek.

A hálózathoz csatlakozáshoz nem kell többet tenni, mint letölteni a szerverszoftvert és elindítani egy internetre kötött gépen. A szoftver telepítése napjainkban szándékosan nem túl felhasználóbarát: első körben a szakértői elit építő jellegű véleményére kíváncsiak a készítők, a kész program kezelése állítólag a Napsternél is egyszerűbb lesz.

Szerzői jogi lavina

Idén júliusban a hálózatról naponta 1500 fájlt szedtek le az emberek, március óta összesen talán 100 ezer letöltés történt. A félkész rendszerben egyelőre keresni nem lehet, csak a pontos fájlnév ismeretében lehet azt megszerezni. Gyenge pontja még, hogy a felhasználók szerverként is funkcionáló gépein nem lehet frissíteni a rendszerbe kerülő fájlok adatait. Ezekre néhány hónap múlva ígérnek megoldást a programozók, azután viszont elszabadul a pokol.

A Freenet szoftvere akár a World Wide Webet is leválthatja

A jogvédők már ma sem tehetnek semmit a rendszer ellen, mivel a Freenetet nyílt forráskódon kezdték fejleszteni, vagyis nagy véráldozatra lenne szükség ahhoz, hogy ne kerüljön közelébe és ne folytassa fejlesztését épkézláb programozó. Ráadásul eddig csak a lemezkiadók figyeltek fel a jelenségre, amelyek inkább a konkrét fenyegetést jelentő Napstert igyekeznek lenyomni.

Az internet leállításán kívül egyedül a sávszélesség erőteljes korlátozása szabhatna gátat a korlátlan fájlcserének. Ennek viszont pont a technológia rohamos fejlesztéséből remélt bevételek tesznek be. Fejlettebb civilizációkban egyre többen interneteznek kábelen vagy digitális telefonvonalon, jövőre talán itthon is elérhetővé válnak ezek a szolgáltatások széles körben, emberi árakon.

Szép új világ

Clarke úgy véli, Freenet szoftvere optimális esetben, hosszú évek fejlesztése után akár a World Wide Webet is leválthatja. A hálózat szülőatyja nem egy cyberpunk-rajongó, valahol mélyen bízik benne, hogy bekövetkezhet a totális információs szabadság, amikor az emberek nem Rupert Murdoch médiamogul ajánlása alapján, hanem önnálóan lesznek kénytelenek különbséget tenni jó és rossz között.

Ha ez nem is következik be, de a rendszer népszerűsége meghaladná a Napster 20 milliós felhasználói táborát, könnyedén lehet egy új üzleti stratégia alapja. Clarke az Upriser nevű céggel közösen dolgozik hálózata kereskedelmi célú használhatóságán. A Freenetet használó új üzleti modellen kereszül az előadók véglegesen megkerülhetnék az őket lenyúló kiadókat és jogvédő szervezeteket.