Kiskutyás linux: nem kell a vinyó

Kikoplalt arcú, kimágnesezett szemű kiberpunkok csapódnak egymáshoz a kapualj környékén. Az információ el akar olvadni - mondja az egyik. Lezeg a réc - válaszolja a másik titokzatosan. Ekkor kezet fognak, de közben az egyik egy flash-kártyát csúsztat a másik tenyerébe. Jól kalibrálj ám - köti a lelkére amannak emez. A szereplők ezután - kisvártatva - Depeche Mode Personal Jesus című számát dúdolva kétfelé el.

Barry Kauler szuperpirinyó Linux operációs rendszere, a Puppy azért érdekes, mert Kauler annak idején flopis disztribúciót is bevette a fejlesztési munkába. Azért még érdekesebb, mert a mester szoftvere kényelmesen indítható egy kisebb flash-kártyáról. De legérdekesebb, hogy mindez elvezetett a szintézishez: a CD-ről illetve CD-re futó oprendszerhez.

Kauler feligyelt arra, hogy ha az 50 megabájtot foglaló Puppyt CD-re írja, a lemezen marad még 600 mega szabad hely, a kedden kiadott 1.0-ás verzió ezért egy olyan operációs rendszer, amely az újraírható lemezen lakik.

Közelebbről: a Puppy futtatásához nem kell a számítógépbe merevlemez, elég ha memória elég tágas, mondjuk legalább 256 megbájt, és van benne CD-író. A rendszer a multi-session CD-t használja háttértárnak, onnan indul és oda ment mindent.

Az elővigyázatos lelkületű embereknek nem kell sokat elemezni, milyen előnyőkkel jár az, ha valaki komputere összes adattartalmát egy plexikorongon nadrágja oldalzsebébe helyezve hordhatja.

A közösség osztatlan lelkesedéssel fogadta a Kutyust. A fórumokon meggyőződésből marketingelik, így:

"Öreg, ez a Puppy nagyon kuol. Nem hiszem el, hogy ennyit tud, mérete ellenére."

És így:

"Tudatnám, hogy megmentett három öreg számítógépet az otthonomban... a Puppy felébresztette a felébreszthetetlent. Köszönöm. Most egy teljesen Bill Gates mentes háztartásban élünk és a gyerekeim büszkék rá..."

Mi is büszkék vagyunk.