Poros processzorok, egészséges erotika

Klasszikus olajzöld R-150 D típusú szovjet katonai rádió, originál csomagolású Geiger-Müller számláló, egy kosár alaplap, egy láda ventillátor, egy torony számítógép, fél marék céltudatos vásárló, egy csontváz és egy élő kutya fészkelte be magát a VIII. kerületi Krúdy Gyula utcába, a saját hülyeségéből brandet építő Mogyoro.hu budapesti főhadiszállására.

"Működik?"- mutatok egy a polcon porosodó fekete Sanyo őslaptopra, amely legalább akkora, mint egy mai asztali gép.

"Zúg" - cizellál Aradi László, a tulajdonos, aki egy taxistól szerezte a fekete csodát. "Legyen annak élmény, aki megveszi." Közelről már látszik a laptopon címke, rajta a műszaki leírás: "386 laptop - Kép nincs, de egyébként működik.... - Baró, műkincs :)" Az 5900 forintos laptop és a leselejtezett, de még működő pc-k, Macintoshok, Commodore-ok, Amigák és egyéb "őrült, elmeroppant dolgok" mellett a talpalatnyi bolt elsősorban alkatrészeket árul - processzort, alaplapot, videokártyát dobozból, a legtöbbet olcsón és ömlesztve.

Bármi bármennyiért

"Bármit eladunk, amit el lehet adni, és bármit megveszünk, amit el lehet adni" - vázolja a cégfilozófiát a huszonhét éves Aradi, aki piros inghez harántcsíkos nyakkendőt hord a fekete bőrdzsekije alatt, halkan beszél, és mintha egyáltalán nem venné magát komolyan.

"Négy éve kezdtük, hülyéskedtünk, aztán nem tudtuk levakarni magunkról. Most már elvárják, hogy hülyék legyünk." A céges szájtján a szmájlit promóciós eszközzé emelő Mogyoro.hu pc-bontóként határozná meg magát, ha a kifejezést nem találta volna ki már valaki más. Mostanra Kaposváron, Miskolcon és Pécsett is van a Mogyoró lánchoz tartozó "PC és Elektro bolt" - a hálózat franchise rendszerben üzemel. Az árukészlet darabjai (így a "Zsír új - Baró design átlátszó DVI átalakító :)" vagy a " Microsoft ősegér, vmi. fura csatlakozóval... gondolom kártya kellene hozzá ;)" közös alkatrész-adatbátzisba kerülnek, és vándorolnak a boltok között.

"Kétféle vásárló van" - elemez Aradi. "Az egyik az, akinek tényleg gép kell, a másik, aki bejön, és hülyeséget vesz." Az utóbbi történhetett az egyik budapesti kórházzal, amely 486-os gépparkját nemrég hatvan darab Pentium 2-esre cserélte a Mogyoró közreműködésével.

"Akarsz beteg lenni?" - kérdi a tulajdonos. "Én nem szeretnék."

Aranybányák

Aradiék a múltkor szereztek 350 darab Pentium 2-es processzort. Új korában, mondjuk 1997-ben egy a csúcstechnikát képviselő P2-es több mint 150 000 forintba került, most az ötszázadáért, 299 forintért adják. "Elviszik", mondja Aradi. "Ha másnak nem, kulcstartónak vagy hajfésűnek".

Ami végképp nem kell senkinek, az dobozba gyűlik a Mogyoró raktárában. A halálra ítélt alaplapok és kártyák Csepelen kötnek ki, ahol bedarálják őket, és kivonják belőlük az aranyat. A daráló kilónként négyszáz forintot fizet az ömlesztett áruért, az aranymentes gépházak a MÉH-telepen tizenöt forintot érnek kilónként. De ez csak a mellékes. "Eladunk havonta húsz gépet, és abból meg lehet élni" - mondja Aradi. "Persze nem ebből lesz jachtom az Adrián"

A piaci térnyerés érdekében a Mogyoró mindenbe beleártja magát, amiben fejlődési lehetőséget lát: a netrádió, az eredeti fősodor most is megvan még, de közben újabb elemmel bővült a portfólió. A Mogyoro.hu szexrovatában a "Leszbi" és a "Punci" alrovatok között "Pult mögött" címmel szerepelnek azok a lányok, akik vállalták, hogy segítenek fülledten erotikus pózokkal oldani a boltbeli rozsdaszagot.

A realisztikus közegben (a Mogyoró-szaküzletben, illetve a raktárban) processzorokkal pózoló lányokhoz realisztikus háttértörténet is jár: "A pénztárgép egy igazi rejtély számunkra. Muszáj felvennünk egy nőt, aki képes kezelni, különben nem fogunk tudni blokkot adni senkinek. Az első jelentkező Móni volt, aki nem tétlenkedett. Átöltözött a kényelmes Éva-kosztümjébe és nekifeküdt a témának. De mintha egy kicsit elkalandozott volna..., nem?"

Az árukapcsolásról Aradi szűkszavúan annyit mond: a szex "olyan torta a netes piacon, amiből nem akarok kimaradni."

Egy csomó alkatrész

"Van egy húszas vinyóm. Kell nektek?" - kérdi egy az utcáról beforduló kliens, aki felül baseballsapkát, alul gumicsizmányi piros sportcipót, a kettő között meg valami susogót visel, és nyilván nem először jár erre. "A múltkor négyért vettétek, tudod, amikor lefikáztad az alaplapomat" - mondja kissé sértődötten Aradinak, aki hajthatatlan: a "húszas vinyót" most három félért veszik, és kész.

Míg a baseballsapkás alkudozik, egy tíz év körüli kissrác tíz méter madzaggal és két zsebrádiónyi hangszóróval (Hi-Fi system) távozik, de valamiért annyira zavarba jön, hogy a hangszórót ott felejti; utána kell vele szaladni. Közben a sapkás megsimogatja a boltba épített kutyát, majd megkérdi, hol moshatna kezet. Kicsit gyanús - mintha csak ürügyet keresne arra, hogy bekukkanthasson a pult mögé.

"Mikor lesz legközelebb forgatás?" - kérdi Araditól, aki csak hümmög: több hoszteszügynökséggel is kapcsolatban áll, de sajnos nehéz vállalkozó kedvű nőt találni. A pult mögött semmi nő, cask egy langaléta, hallgatag de hozzáértő kiszolgáló.

A nők amúgy érdekesek: a polc legtetején majdnem tizenöt éves, 386-os pc figyel. Nem lehet otthagyni. Minimum tíz kiló, van benne egy 130 megás SCSI vinyó, nem is beszélve a Turbo gombról. Újkorában minimum kétszáz rugót ért, ha nem többet. Kétezer-kilencért szinte lopás. Aradi elismerően bólogat a választás láttán: "Ebben egy csomó alkatrész van".