Egy hónapig hordtam egy pólót mosás nélkül

Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi médiaegyüttműködés részeként készült. Az együttműködés keretében az egész világon több mint 250 újság kiemelten foglalkozik a klímaváltozás témájával.

Amikor szóba került a kísérlet a szerkesztőségben, azonnal jelentkeztem. Amikor megtudtam, mi is a téma, először nevettem, aztán kicsit undorodtam, ami végül perverz kíváncsiságba fordult át. A feladat ugyanis nem volt más, mint

Először a Fast Company cikkében olvastam a nem büdösödő csodaruhákról, és enyhén szólva szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. Mint valószínűleg mindenkivel, velem is előfordult már, hogy lustaságból vagy kényszerből több nap egymás után ugyanazt a pólót vagy inget vettem fel, és persze túléltem – na de ugyanezt hetekig? Egyrészt féltem, hogy milyen gáz, ha nem működik, másrészt a szagon kívül azért más jelei is vannak ennek a trehányságnak: az embereknek feltűnhet, hogy folyton ugyanaz a póló van rajtam (bár ez Steve Jobs és Mark Zuckerberg divatikonná válása óta azért kevésbé para), ami ráadásul pár nap után biztosan ronda gyűrött és összeesett lesz. Gondoltam én legalábbis.

Az Unbound Merino azt ígéri, hogy ezeket a problémákat mind kiküszöbölte. Kivéve azt, hogy mindennap ugyanolyan színű a póló, a gondolatra színváltós pólóknál még nem tartanak. Rendeltünk egy pólót – alig találtunk L-est, majdnem minden színből kifogyott, szóval úgy tűnik, kereslet van –, ami július végén meg is érkezett. Reményteli aggodalommal augusztus 3-án reggel felvettem a pólót, amit aztán négy hétig hordtam minden áldott nap. 

Első nap

Végre, eljött az idő. Eddig a fiókomban lapult, nehogy valami baja essen, de most elkezdem a kísérletet. Mi is lehetne alaposabb teszt, mint egy kis BKV-s, MÁV-os kiruccanás a város másik végébe? Felvettem a pólót, és az első dolog, amit észrevettem, az volt, hogy mennyire könnyű. Elindultam, nyár, meleg, tömeg, légkondi nincs. Oké, most már bőven szeptember van, de emlékeznek még, milyen meleg volt augusztusban? Segítek: indokolatlanul, borzasztóan, kibírhatatlanul, elviselhetetlenül, rémületesen, pusztítóan meleg volt (és pár napig ehhez még orrfacsaró bűz is társult, esküszöm, semmi közöm hozzá, bár akkor már legalább egy hete nem cseréltem pólót).

Útközben azt vettem észre, hogy ugyan izzadok, de sokkal gyorsabban száradok is. Ez jó kezdés volt, úgyhogy délután besegítettem egy ismerősömnek költözni, és szekrényt cipeltem egy panel hetedik emeletére. Itt már a veríték átütött a pólón, így hazaérve kiraktam száradni a használati utasításnak megfelelően. Innentől kezdve a póló minden este vállfán aludt.

Az Unbound Merino egyik nagy ígérete, hogy a termékeik nem büdösödnek. De mitől lehet hetekig hordani egy pólót? Ahhoz, hogy megértsük, érdemes tudni, úgy általában mitől büdösödnek a ruhák. A normál helyzetben színtelen, szagtalan, sós izzadság szagos lehet különböző ételektől és italoktól (például sok alkohol), de akár vitaminoktól is (B-, C-vitaminok). A gyakran előforduló testszagot viszont nem önmagában a verejték, hanem az izzadságon és elhullott bőrsejtjeinken (500 millió naponta!) megtelepülő baktériumok okozzák.

A tesztben szereplő ruhák anyaga azonban – a gyártó állítása szerint – esélyt sem ad a baktériumoknak, hogy beköltözzenek. A merinógyapjú, amiből a ruhák készülnek szuperjó nedvességelvezető. Elvonja a viselő testéről az izzadságot, és az könnyen el is párolog, így nem tudnak megtelepedni a baktériumok. Ezenkívül a gyapjú hőszabályozása is kitűnő: a melegben elvezeti az izzadságot, és remekül szellőzik, ami hűt minket, a hidegben pedig szigetel, és bent tartja a hőt. Ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy a bárányok mennyi viszontagságot képesek kibírni. A nedvesség ellen a gyapjú felületén egy viaszos anyag, lanolin alakul ki, aminek egy kis része megmarad a feldolgozáskor is, és ez szintén segít, hogy a ruhák ne legyenek penészszagúak, ne nedvesedjenek.

A merinó juhokat valamikor a 12. században kezdték el tenyészteni az Ibériai-félszigeten, és a gyapjukra kivetett monopólium nagyban hozzájárult a terület gazdasági fellendüléséhez a 15–16. században. Az 1700-as évekig a juhokat csak fejvesztés terhe mellett lehetett exportálni, de a 18. század második felében lazítottak a szabályokon, és megkezdődött a merinódiplomácia (1775-ben még mi is kaptunk pár bárányt a királyi nyájból!). A napóleoni háborúk során a spanyol merinótenyésztés szinte teljesen összeomlott, a legtöbb nyájat elhajtották vagy lemészárolták. A 19. század közepére a merinótermelés központja áthelyeződött Németországba, az USA-ba, aztán Ausztráliába és Új-Zélandra, ott tovább nemesítették a jószágokat, és így jutunk el a mai merinópiacig.

Az Unbound Merino ausztrál gyapjút használ, és erről talán be is ugorhat az a 2010 körüli botrány, amikor a PETA hadjáratot indított az ausztrál gyapjúipar ellen, mivel sok farmon használták és ma is használják a mulesing-technikát. Ennek a lényege az, hogy húsdarabokat vágnak vagy rohasztanak le a birkák fenekéről, hogy paraziták ne tudjanak beköltözni a hús alá. Ha attól tart valaki, hogy egy póló vásárlásával ezt támogatja, nyugodjon meg: a tesztelt póló gyártója csak olyan farmokról szerzi be a gyapjút, ahol nem alkalmazzák ezt a technikát, ahol szabadon legelnek a juhok, és évente nyírják őket, hogy ne roskadjanak össze.

Negyedik nap

Még mindig nem büdös. Csak annyira vigyázok a pólóra, hogy ne legyen koszos, amúgy edzek benne, és mindenhova ezt veszem fel. Viszont ha nem lesz büdös, akkor mosni se kell.

A mosószerreklámokból kiindulva azt gondolhatnánk, hogy a rendes emberek (főleg az igazi, jó háziasszonyok) naponta legalább három adagot mosnak, hogy minden friss, vadvirágillatú legyen körülöttük. Ha ez így nem is igaz, az biztos, hogy sokat mosunk, a kutatások szerint jóval többet annál, mint a ruháink igényelnék. Ha valamit sokáig tudunk hordani, akkor ugye kevesebb ruha kell, ritkábban kell újat venni, kevesebbet mosunk, alacsonyabb a rezsi (egy átlagos mosógép nagyjából 80 liter vizet használ egy mosáshoz, a mosás átlagosan egy háztartás vízfogyasztásának 17 százalékát teszi ki!). A ruháink ökolábnyoma is csökken, mivel annak negyede a tisztításból ered. Ez hosszú távon a pénztárcánknak és a környezetnek is kedvező, szóval nem csoda, ha komoly zöld trend lett a mosásmentes ruhákból. A Guardian cikke szerint ha átlagosan kétnaponta mosunk és szárítunk, az évente nagyjából 440 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár, ami majdnem ugyanannyi, mintha Budapestről Münchenbe repülnénk, és vissza, plusz 50 kilométer taxizás.

Az Unbound Merinóhoz hasonló startupok, mint például a szintén merinógyapjúból készült ingeket és pólókat gyártó Wool&Prince vagy a Pangaia, mind a fenntarthatóságot és a kényelmet hirdetik. A weboldalaikon mind kiemelik, hogy a divat a gyors elévülésen alapul (mind anyagminőségben, mind stílusban), így olyan ruhákat akarnak gyártani, amik tartósak, és nem mennek ki a divatból. Nincs teljes testet fedő logó, ha használnak egyáltalán műszálat, akkor is a minimumra törekszenek, így a termékeikkel hosszú távra lehet tervezni.

Szóval valóban elég nagy dolog lenne az olyan ruha, amit tényleg nem kell mosni. Persze a merinógyapjú ruhát is elő kell állítani valamiből, és ugye az állatok esznek és böfögnek. Egy 2016-os kutatás szerint egy kiló gyapjú előállítása 24,85 kilogramm szén-dioxid termelődésével jár, és egy bárány akár 30 liter metánt is kibocsáthat egy nap. Ennek ellenére a gyapjú még mindig környezetbarátabb, mint a műszálas ruhadarabok, ráadásul az anyag a műanyaggal ellentétben hulladékként pár év alatt lebomlik.

Két hét

A póló minden este vállfára kerül, és minden reggel olyan, mintha frissen lenne vasalva. Sajnos valamikor az első héten ismeretlen okokból kifolyólag megjelent egy sötét folt a hasánál, de ezenkívül mindennap olyan, mintha egy új pólót vennék fel – persze az öblítő illata nélkül. Az anyagának alapvetően van egy jellegzetes szaga, de elég semleges, és nagyon bele kell szippantani, hogy érezni lehessen. Egyre büszkébb vagyok a szürke pólómra, és egyre jobban megdöbbenek: kibírta a Szigetet (pedig szerintem valamivel le is öntöttek), kibírt bringázást, edzést, pakolást és mindennapos hordást.

Egy klasszikus gyapjúpulcsitól nem ezt várná az ember. Az én fejemben eddig ez egy vastag, sprőd ruhadarabot jelentett, ami igaz is, ha a sima, hétköznapi gyapjúra gondolunk. A merinógyapjú ezzel szemben sokkal vékonyabb és könnyebb, mint az átlag gyapjú. Összehasonlításként: az emberi haj átmérője átlagosan 50 mikron (0,050 mm), az úgynevezett superfine merinógyapjúé, amiből a pólóm is van, 15-18,5 mikron. Ahhoz, hogy egy gyapjút ruhakészítéshez használjanak, maximum 25 mikron vastag lehet.

A póló azért tűnik minden reggel vasaltnak, mert a szálak szerkezete olyan, mintha rugós lenne, így könnyen kisimul. A gyártó szerint ha szimplán csak begyűrjük a hátizsákba, akkor se fog másnap látszani a ruhán.

A hasi folton kívül csak abban látszik a gyakori használat, hogy a táskám pántjától kiszöszösödött a póló mellkasa. Erre azt a megoldást találtam, hogy a legelső négy hordás után érdemes kimosni a ruhát, hogy ne szöszösödjön, lehetőleg farmerrel együtt (felhúzott cipzárral).

Ezen a ponton kontrollcsoportként bekapcsolódott a kísérletbe Hanula Zsolt kollégám egy másik merinógyapjú pólóval, és megnyugtatóan hasonló tapasztalatokról számolt be. „Nyilván nem hittem el elsőre, hogy ilyen létezik, aztán úgy másfél hét után kezdett megváltozni a véleményem. A döntő érv az volt, amikor egy hétvégén két kerti grillezés füstjét szellőzte ki egy-egy éjszaka alatt röhögve. Az egyetlen gond az vele, hogy a konkrét koszt azért nem tudja ledobni magáról, de egyébként bármit lehet csinálni vele, reggelre olyan lesz, mintha frissen mosva-szárítva venné elő az ember" – mesélte.

Négy hét

Még véget sem ért a teszt, de felbátorodtam, és szintet léptem: hogy ne csak egyféle terméket teszteljünk, egy másik, hasonló cégtől, a Wool&Prince-től beszereztem két, szintén merinógyapjúból készült inget. Most azokat hordom két hete, felváltva.

Az első, amit észrevettem az volt, hogy sokkal nehezebbek, mint az Unbound pólója, vagy akár egy átlagos ing, a második pedig az, hogy egy kicsit kemény az anyaguk. A hivatalos útmutató szerint nem szabad forró vízben mosni őket, sőt, ha lehet, semmit ne csináljunk velük, hagyjuk, hogy a gyapjú tegye a dolgát, és tisztuljon. Ha muszáj, akkor vagy vegytisztítsuk (ami nem túl zöld), vagy langyos vízben, kézzel mossuk ki.

Hosszas szellőztetés után a krízis elhárult, az ingek is gyorsan megszáradtak, és két hete teljesen szagtalanok. Az anyag ugyan alig puhult a mosástól, de ahogy hordom, egyre kényelmesebbek. Ugyan nem rúgják ki magukat olyan szépen éjszaka, mint a póló, de a betűrés nyomai eltűnnek, és ha nem is nevezném őket frissen vasaltnak, gyűröttnek se mondhatóak. Az én tűréshatáromon belül vannak, simán felveszem őket utcára.

Kéthétnyi hordás után az ingek hasonlóan jól szuperálnak, mint a póló: nem büdös, nem gyűrődik, tök jól néz ki. Ha valaki szeretné, akár tokától bokáig merinóba öltözhet, hiszen gyártanak ingeket, pólókat, zoknikat, és boxeralsókat, szinte mindent.

Persze míg az Adidas vagy a C&A olcsón árulhatja a hamarabb tönkremenő termékeit, addig a merinós startupok kénytelenek magasabb árat szabni, már csak az alapanyagaik miatt is. Egy ing 40-50 ezer forint körül van, egy póló 20-25 ezer. Ha valaki tényleg csak merinóba öltözne, 100-150 ezer forintot simán elkölthet, plusz szállítás. Ez persze igen borsosnak tűnhet, de nézhetjük úgy is, hogy elméletben két szett elég a mindennapi viselethez, és ezt megúszhatjuk 200 ezer forint körül. Egy 2016-os EU-s felmérés szerint az átlag magyar évi 200 eurót költ ruhára, ami 66 ezer forintot jelent. Vagyis háromévi ruhaköltségből szerezhetünk be két merinószettet, amiket felváltva hordhatunk (persze ha nem gond az, hogy mindig ugyanazt vesszük fel), és nincs is gondunk többé ruhára.

A női vásárlók nem ilyen szerencsések. Az Unbound csak pólókat árul hölgyeknek, a Wool&Prince pedig ingeket és ujjatlan pólókat, bár van egy direkt női ruhákra szakosodott oldaluk is, a Wool&, közepesen nagy választékkal. Ennek az egyik oka az, hogy nem mindig könnyű azzal reklámozni egy ruhát, hogy nem kell mosni. Pláne lelkesítő marketinges üzenetet faragni abból, hogy mindennap ugyanazt hordhatod, és ez mennyire csodálatos dolog. A Wool&Prince alapítója korábban az Unilever marketingosztályán dolgozott, és tartott attól, hogy miután a nőket a reklámok évtizedek óta arra kondicionálják, hogy mosni, mosni, mosni, nem feltétlenül lesznek fogékonyak egy olyan reklámkampányra, ami azon alapul, hogy egy ruhát sose kell kimosni. Emiatt a nőket célzó kampányának a középpontjában a környezettudatosság és az időtlenség áll.

Hat hét

Másfél hónappal még elég távol vagyok a nagypályás merinóviselőktől. A Wool&Prince alapítója saját bevallása szerint száz napig hordott egy inget, és ki is írt egy akciót, hogy aki ezt utána csinálja a cég női ruháival, az ajándékba kap egy másikat. Olyan sokan ugrottak a kihívásra, hogy ötven ingyenruhánál a cég meghúzta a határt. Az Unbound Merino pólóját 46 napig hordták a tesztelők, beutazták vele Ázsiát, és még szaunáztak is benne. A Redditen többen is írják, hogy havonta váltanak egyik merinópólóról a másikra. 

Tizenhat éve választom ki magamnak az aznapi ruhámat, és ha lehetőségem volt rá, igyekeztem követni a belém nevelt szabályokat: mindennap tiszta fehérnemű, tiszta póló/ing, pulcsit lehet többször hordani, de max. egy-két hétig, a farmer pedig tiszta, míg az ellenkezőjét minden kétséget kizáróan bizonyítani nem lehet. Ezt a berögződést alapjaiban rengette meg az elmúlt másfél hónap, és bár a második hét közepén már kicsit zavart, hogy mindennap ugyanazt veszem fel, most, a hatodik héten már reflexszerűen akasztom le a vállfáról a három felső egyikét. A legjobb pedig az utazás: két rövidebb külföldi útra jöttek velem a merinógyapjú ruháim, azóta mindenkinek teljes szívből ajánlom a kézipoggyászos pehelysúlyú utazást.

Az még odébb van, hogy bízzak a merinó alsónadrágokban, de az biztos, hogy egyelőre nem forgatom vissza a többi ingemet mindennapi használatra. Nem ez fogja megváltani a világot, nem ez a válasz a globális válságokra. Nyilván a Föld népességének elenyésző része tudja megengedni magának, hogy egyben kicsengessen 50 ezer forintot egy ingért, de ha valaki megteheti, hogy free-range biouborkát és fair trade Kopi Luwak kávét vegyen, azoknak ez egy remek termék, amivel kicsit hozzájárulhatnak a környezetük fennmaradásához.