Fáradtan rosszabbul dolgozunk
Minden alvászavarban szenvedő ember tudja, hogy a kialvatlanság problémássá teszi a munkát a következő napon. A szakértők szerint mindennap nyolc órát érdemes aludni, mert ez jót tesz a produktivitásnak és a szervezetnek is, de vannak, akiknek a szervezete öt-hat órányi alvással is beéri. A kérdésre, hogy ez az alvásmennyiség az ő munkájukra is negatív hatással van-e, a Brigham and Women's Hospital kutatói keresték a választ; végül megállapították, hogy az alváshiány akkor is befolyásolja a teljesítményt, ha az illető nem érzi magát fáradtnak.
A csapat azt vizsgálta, hogy az alváshiány befolyásolja-e azok munkáját, akik összetett feladatokat látnak el, melyekhez a vizuális készségeiket is használniuk kell. Jeanne F. Duffy, a kutatással foglalkozó tanulmány vezető szerzője szerint elsősorban azért ezeket vizsgálták, mert számos, magas kockázattal járó tevékenységhez – légiforgalom-irányítás, csomagellenőrzés, erőművek felügyelete – leginkább ezekre a készségekre van szükség. Duffy szerint ezek a munkák repetitívek, nagyban építenek a vizuális információra, jó memóriát igényelnek, és gyors döntéshozatalt igényelnek.
Álmatlanságra ítélve
A kutatók tizenkét önkéntes résztvevőt vizsgáltak egy hónapon át. Az első héten a jelentkezők naponta tíz-tizenkét órát aludtak, hogy kellően kipihentek legyenek. A következő három hétben az önkéntesek minden éjjel 5,6 órát aludtak, alvási periódusaikat pedig egy huszonnyolc órás ciklushoz ütemezték, ami a krónikus jetlag tüneteit idézheti elő. A kutatócsoport eközben számítógépes teszteket végeztetett el az önkéntesekkel, ami főleg vizuális feladatokat tartalmazott. Arra voltak kíváncsiak, hogy a jelentkezők milyen gyorsan találják meg a megoldáshoz szükséges vizuális információt, és milyen gyorsan tudják azonosítani azt.
A kutatók megállapították, hogy minél tovább volt ébren egy-egy alany, annál lassabban teljesített a teszteken. Az önkéntesek ráadásul a biológiai éjszaka idején, éjféltől reggel hatig az átlagosnál jóval lassabban végezte a feladatokat, mint nappal. Mindez azt bizonyítja, hogy a szervezet belső órájának állása hatással van a teljesítőképességre; ezt az is bizonyítja, hogy a résztvevők az egyhetes kísérlet alatt soha nem tudták, hogy éppen hány óra van.
Duffy szerint a kutatási eredmények mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak értékes információt nyújthatnak; ezek után tisztában lehetnek vele, hogy a vizuális készségeket igénylő feladatok elvégzése éjszakai műszak idején bonyolultabb, lassúbb vagy pontatlanabb lehet, mint napközben. Noha a résztvevők munkavégzése nagyjából változatlan maradt a kísérlet során, egyre inkább nehezükre esett észlelni a releváns információkat, ahogy múltak a hetek. A második és harmadik héten nem sokkal érezték magukat fáradtabbnak, de a teljesítményük érezhetően gyengébb volt, mint az első héten. Duffy szerint mindez arra utal, hogy a fáradtságérzet és a munkabírás között nem mindig mutatható ki egyértelmű összefüggés.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon