A robbanóanyagok begyújtásához használt gyutacsok lángra, hőre, ütésre, elektromos szikrára vagy dörzsölésre robbannak, és viszonylag kevés kell belőlük. A mérgező higany-fulminát gyutacsként 1683 óta ismert, és csak 1907-ben sikerült ólomtartalmú vegyületre cserélni.
A Los Alamos-i laboratóriumban szintetikus robbanószer-kutató részlegét 30 éve vezető Michael Coburn szerint a hadseregben a robbanóanyagok minősítése és rendszeresítése ugyan évekig tartó aprólékos eljárás, de előbb-utóbb elterjednek majd az új, környezetbarát gyutacsok is.
A nagyenergiájú anyagokkal foglalkozó kutatók régóta próbálkoznak a mérgező higany és ólom kiváltásával, mert környezetszennyező és az embereknek is árt. A bányászok és a lőtéri dolgozók vérében az átlagosnál magasabb az ólomtartalom, ami nem csoda, hisz az amerikai hadsereg gyutacsként évi fél tonna ólmot puffogtat el. Az új anyagok nem tartalmaznak ólmot, hanem negatív töltésű fémrészecskékből vizes oldatban előállított komplex vegyületek.
Hosszú ideig tárolható
Jó gyutacsot nem könnyű készíteni. Nem lehet fényérzékeny. Robbanástól be kell gyulladnia, de ki kell bírnia a kezelést és a szállítást, a 200 °C-os hőmérsékletet és a hosszú ideig tartó tárolást. Környezetvédelmi szempontok miatt nem tartalmazhat mérgeket, mint az ólom, higany, ezüst, bárium, antimon, vagy a pajzsmirigy problémákat okozó perklorát.
Az ólomtartalmú gyutacsokkal ellentétben az új szervetlen gyutacsok por, kristályok vagy vegyület formában egyaránt biztonságosan gyárthatók. Megfelelnek az ütési, dörzsölési és szikrateszteknek, azaz csak meghatározott erősségű láng, hőmérséklet, ütés, elektromos szikra vagy dörzsölés hatására robbannak, és csak víz, só és egyéb ártalmatlan anyag marad utánuk.