A Beach Boys egyik dalát Charles Manson írta

Emlékeznek még a Beach Boysra? A fantasztikus kaliforniai együttesre, akik térdig jártak az ártatlanságban, és a számaikból napsütés, vidámság és misztikus ünnepélyesség áradt? Ha nem, itt egy felzárkóztató, sokatmondó számcímekkel: Wouldn't It Be Nice; Good Vibrations; Keepin' The Summer Alive. Kész tündérmese.

Emlékeznek még Charles Mansonra? A velejéig rohadt sorozatgyilkosra, akinek a nevéhez minden idők egyik leghírhedtebb mészárlása fűződik? Aki horogkereszttel a homlokán pusztított Los Angelesben az őt követő szekta tagjaival? Kész horrorfilm.

A zenekar és a sorozatgyilkos ideológiája nem is állhatna távolabb egymástól. De akkor hogy van az, hogy a Beach Boys egyik dalát Charles Manson írta?

Dennis Wilson, a Beach Boys dobosa épp hazafelé tartott az autójával, amikor meglátott két stopos tinilányt az út mellett. Felvette a lányokat, majd meggyőzte őket, hogy ugyan ugorjanak már át hozzá a Sunset Boulevard-i házába. Ekkor 1968-at írtunk; Wilson akkor tért haza Indiából, ahol a Beatlesszel és a folkénekes Donovannel a spirituális megvilágosodást keresték, majd rengeteg LSD elfogyasztása után meg is találták. Ilyen emelkedett hangulatban hívta meg a házába Wilson a két lányt; felebaráti szeretet, tetszik érteni.

Wilson elmesélte a lányoknak, hogy milyen nagy hatással volt rá Maharisi, a transzcendentális meditációval foglalkozó indiai jógi. A lányok is érezték ezt a spiritualitás-témát, és elmesélték Wilsonnak, hogy nekik is van egy gurujuk, Charlie, aki most jött ki a sittről 12 év után. Egy 1968-as cikkből (minden idők legjobb címe: Dennis Wilson: I Live With 17 Girls) kiderül, hogy Wilson találkozott Charlie-val, aki tényleg belekeveredett valami bűnügybe, és egy kicsit buta is, de egész jó zenei ötletei vannak, és sokat tanult tőle.

Charlie vezetékneve Manson volt, de akkor még nem volt híres. Wilson viszont nem bánta volna, ha az lesz. Egészen magával ragadta Manson életstílusa, így összehozta a megfelelő emberekkel, hogy beteljesíthesse az álmát, és híres zenész legyen belőle. Bemutatta a lemezproducer Terry Melchernek; úgy nézett ki, lesz valami a dologból, de Manson úgy érezte, hogy Melcher nem veszi komolyan.

Wilson is a szárnyai alá vette Mansont. Bemutatta Charlie-t a bátyjainak, Briannek és Carlnak, akikkel együtt közösen írtak tíz számot egy debütáló albumra. Brian Wilson szerint a felvételek remek hangulatban zajlottak.

Aztán valami eltört Mansonban – átvitt és fizikai értelemben is. Van Dyke Parks, a Beach Boys régi munkatársa szerint Manson egy töltényt mutatott fel Wilsonnak, és azt mondta:

Azt akarom, hogy minden alkalommal, ha erre pillantasz, jusson eszedbe, milyen jó, hogy a gyerekeid biztonságban vannak.

Dennis Wilsonnak erről nem Maharisi, hanem Makarenkó jutott eszébe, úgyhogy a fejénél fogva beleverte Mansont a padlóba, és alaposan megverte. Az eset annyira felkavarta Wilsont, hogy otthagyta a házát, és nem is tért vissza. Később soha nem volt hajlandó erről az időszakról beszélni.

Manson csaknem százezer dollárral tartozott Dennisnek a lemezfelvételek után, amit soha nem fizetett ki. A Beach Boys ezért úgy döntött, hogy megtartják a szerzői jogokat, és felhasználták az egyik számát, a Ceased to Existet a 20/20 című albumukon. Mansont sehol sem tüntették föl közreműködőként.

A lemez 1969 elején jelent meg. Alig fél évvel később a Manson-család öt hét alatt négy különböző helyszínen kilenc embert gyilkolt meg. Az egyik áldozat a színésznő Sharon Tate, Roman Polanski felesége volt - kilenc hónapos terhesen gyilkolták meg. Az egész egy félreértésnek köszönhető, mivel Polanski és Tate Terry Melchertől vásárolták a házat. Manson azt hitte, hogy Melcher még mindig ott lakik: eredetileg rajta akart bosszút állni.

Egy Beach Boys-lemez, a Pet Sounds azóta bekerült az Amerikai Kongresszusi Könyvtárba, mint a poptörténelem egyik legnagyobb hatású albuma. A 82 éves Charles Manson még mindig a börtönben rohad, mint minden idők leghíresebb sorozatgyilkosa. A lemez halhatatlan klasszikus, Manson szerencsére nem az.