Amikor a CIA véletlenül segített Iránnak atomfegyvert gyártani

James Risen hosszú éveken át foglalkozott az amerikai hírszerző szolgálatok szennyesének kiteregetésével. Még a New York Times újságírójaként 2006-ban – hét évvel Edward Snowden színre lépése előtt – Pulitzer-díjat nyert az NSA egy kiterjedt megfigyelési programját feltáró munkájáért. (Meg 2002-ben a Times csapatával közösen egy másikat a szeptember 11-i terrortámadás kezeléséért.) Szintén 2006-ban jelent meg a State of War (Hadiállapot) című könyve, amelyben főleg a CIA közel-keleti kémügyeiről számol be.

A könyvben Risen többek között olyasmikről ír, hogy 2004-ben egy CIA-ügynök hibája miatt az irániak gyakorlatilag az országban szolgáló összes amerikai ügynök kilétéről tudomást szereztek; vagy hogy a Bush-adminisztráció felelős azért, hogy Afganisztán heroin-nagyhatalommá vált. De a könyv talán leghajmeresztőbb állítása az volt, hogy

Nem egy atombiztos terv

 Az akció a Merlin művelet fedőnevet kapta. Még Bill Clinton hagyta jóvá, majd az őt követő George W. Bush is támogatta. A célja az volt, hogy szándékosan hibás tervrajzokkal szabotálják vagy késleltessék az iráni atomprogramot. Már 1996-ban elkezdték keresni a megfelelő személyt a tervek célba juttatására, és végül egy orosz disszidens tudóst szemeltek ki. Az ő fedőneve volt Merlin, amiről az egész művelet is a nevét kapta.

Maguk a tervrajzok az atombomba egy kritikus komponenséről, az orosz fejlesztésű TBA-480-ról szóltak, amely kulcsszerepet játszik a boma működéséhez szükséges láncreakció beindításában. A terv szerint az orosznak Bécsben kellett átadnia a dokumentumokat a helyi központú Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (az ENSZ atomenergia-szabályozó szerve) iráni képviselőjének. A CIA elképzelése szerint a tervekbe iktatott kritikus hibát az irániak nem szúrták volna ki egészen addig, amíg komoly idő- és pénzráfordítással meg nem építik a hibás szerkezetet, ezzel évekre visszavetve az iráni atomprogramot. Közben az amerikaiak láthatták volna, az iráni tudósok mit hoznak ki a tervrajzból, így pontosabb képet kaphattak volna arról, milyen szinten áll Irán nukleáris technológiája. Jól hangzik? Hát, a gyakorlatban kicsit másképp alakult a történet.

Az akció Risen forrásai szerint a visszájára sült el. Az orosz tudós rögtön kiszúrta a hibát a tervrajzokon, ami sokkolta a CIA ügynökeit – a művelet mégis folytatódott. Az orosz kezébe nyomtak egy lezárt borítékot azzal, hogy a megbeszéltek szerint kézbesítse, de még véletlenül se nyissa fel. A tudós viszont nemcsak felnyitotta, de bele is csempészett egy levelet arról, hogy a tervek hibásak, de ő tud segíteni a hiba azonosításában. 2000 tavaszán végül el is juttatta a tervrajzokat az irániaknak.

A művelet azért volt különösen felelőtlen Risen forrásai szerint, mert még a hiba felfedezése nélkül is fontos információkkal szolgálhatott az iráni atomtudósoknak. Pláne, hogy ők addigra már állítólag hozzájutottak egy másik tervrajzhoz egy pakisztáni kollégájuktól, így a kettőt egyszerűen össze tudták hasonlítani. Így ahelyett, hogy ellehetetlenítette volna az iráni atomprogramot, a CIA gyakorlatilag hasznos információval látta el Iránt, és végső soron még gyorsították is a folyamatot – szól a történet Risen könyvében.

Kuss, én így szoktam leszállni

A CIA ellenvetéseiről, mivel azok titkosított információkra vonatkoztak, sokáig semmi konkrétumot nem lehetett tudni. 2015-ben, feltételezett szivárogtató bírósági tárgyalása során azonban kiderültek olyan részletek, amelyek alapján a CIA narratívája is kibontakozott – és persze lényegesen eltérő képet mutatott.

Eszerint a CIA terve végig az volt, hogy nyilvánvaló hibákat foglalnak a dokumentumokba. A művelet szerves része volt az is, hogy az orosz tudós tudott a hibákról, sőt az általa írt levél is jó előre egyeztetve volt az amerikaiakkal. A levelet valójában csalinak szánták, hogy az irániaknak világos legyen, hogy az általuk megszerzett információ nem teljes, így újra felvegyék a kapcsolatot Merlinnel. Az orosz át is adta Bécsben a csomagot, majd a CIA várt, hogy az irániak horogra akadjanak. A tárgyaláson vallomást tevő CIA-ügynök szerint ez Risen könyvének megjelenéséig nem történt meg, de eredetileg is úgy számoltak, hogy évekbe fog telni, mire az irániak odáig jutnak, hogy megpróbálják megépíteni a szerkezetet. A könyv megjelenése viszont keresztülhúzta a számításaikat, és az egészen addig aktív Merlin műveletet ezután egy csapásra beszántották.

Azért a CIA-nak sokáig nem kellett, hogy fájjon a feje a történtek miatt: a feltehetően amerikai-izraeli koprodukcióban készült Stuxnet kártevővel néhány évvel később sikeresen nyomorították meg az iráni atomprogramot, és nem mellesleg ezzel egyúttal megnyitották a kiberhadviselés korszakát.

Közben 2015-ben nehéz szüléssel, de megszülett az iráni atommegállapodás, amelynek ugyan vitatott a sikeressége, de azt ígéri, hogy békés mederben tartja az iráni atomprogramot. A hatalomra kerülése után Donald Trump többször is belengette, hogy felmondja az Obama-éra egyik legnagyobb külpolitikai sikerének tartott alkut, de végül idén januárban mégis haladékot adott neki.

Bosszú vagy meghurcoltatás?

Risen könyvének komoly következményei lettek, de nem a CIA-ra, hanem a Merlin művelettel kapcsolatos információk állítólagos kiszivárogtatójára nézve: a korábbi CIA-alkalmazottat, Jeffrey Alexander Sterlinget 2010 végén vették őrizetbe, és végül 2015 elején 3,5 év börtönbüntetésre ítélték kémkedésért. Sterling 1993-tól dolgozott a CIA-nál, 1995-től foglalkozott iráni ügyekkel, ő felügyelte a Merlin műveletet is. Azt viszont a mai napig tagadja, hogy titkosított információt adott volna át az újságírónak. Erre közvetlen bizonyíték egyébként nem is került elő, az ítélet olyan közvetett tényekre támaszkodott, mint hogy a két fél rendszeresen kommunikált valamiről.

Ez a valami a vád szerint nyilván a CIA titkos művelete volt, Sterling szerint viszont egy korábbi közös ügyük. Risen ugyanis 2002-ben már írt egy cikket Sterlingről: a fekete férfi 2000-ben panaszt tett a CIA-n belül az általa tapasztalt rasszista diszkrimináció miatt. Az ügy kapcsán először megvonták a szigorúan bizalmas hozzáférését, majd 2002-ben kirúgták. Közben már 2001-ben perre ment, de 2005-ben megszüntették az eljárást, mert a bíróság szerint titkosított információk nyilvánosságra hozatala nélkül nem lett volna lehetősége bizonyítania az igazát. Hat évvel később, a szivárogtatással kapcsolatos vád szerint éppen e korábbi ügye miatti neheztelésből, bosszúból tálalt ki az iráni program visszásságairól.

Maga Risen is jó pár évig járhatott a bíróságra az ügy miatt, és mivel nem volt hajlandó felfedni a forrásait, még a börtönbüntetés lehetőségével is komolyan szembe kellett néznie. Végül 2015 elején mentesült a vallomás alól. Később őt magát is érte kritika amiatt, hogy nem volt hajlandó a bíróságnak elmondani, Sterling volt-e a forrása, mert a Sterlinget ártatlannak tartók szerint ezzel megelőzhető lett volna, hogy az egykori CIA-ügynöknek börtönbe kelljen vonulnia. Az eljárás miatt a sajtószabadságért aggódók ugyanakkor győzelemnek tekintették, hogy az újságírónak sikerült megvédenie a forrásait.

Sterling elítélése volt az állami szivárogtatókat korábban nem látott vehemenciával üldöző Obama-adminisztráció legnagyobb trófeája. Míg a korábbi elnökök összesen háromszor indítottak eljárást szivárogtatók ellen, Obama nyolc éve alatt nyolc ilyen ügy indult.

Bocs, mégse 

A Merlin-ügy további érdekessége, hogy nemcsak az nem világos, sikeresnek tekinthető-e ez az iráni atomfegyverek elleni szabotázskísérlet, hanem az se, hogy egyáltalán voltak-e szabotálandó atomfegyverek. Több jel is arra utal ugyanis, hogy a művelethez szükséges politikai támogatás elnyerése érdekében a CIA nem bontotta ki az igazság minden részletét.

A művelet célja eredetileg az volt, hogy az Egyesült Államok információhoz jusson az iráni atomprogramról. Arról, hogy Irán atomfegyverek fejlesztésén dolgozna, a CIA-nak valójában nem volt bizonyítéka. De az azóta megismert belső jelentések tanúsága szerint 1997 tavaszán megváltozott a fókusz, és a CIA már nem atomprogramról, hanem atomfegyverekről kezdett beszélni. Ennek a váltásnak az lehetett az oka, hogy igazolniuk kellett az elnök előtt a művelet szükségességét, amihez erősebb érv volt a tömegpusztító fegyverek elleni fellépés. Egy a kongresszusnak 2000-ben megküldött CIA jelentésből is az tűnik ki, hogy a hírszerzés nem tudta biztosan, hogy Irán atombombát építene. Ezután készült egy újabb, már sarkosabban fogalmazó jelentés, amely szerint többé nem zárható ki, hogy Irán atomfegyvereket akar gyártani. Ez már elég volt a művelet elnöki szentesítéséhez.

A céljainak ellentmondó hírszerzési információkat pedig a CIA egyszerűen elfojtotta. Az ügynökség egy megbecsült munkatársa 2001-ben jelentést tett egy tudomására jutott kulcsfontosságú új információról. Ez az információ azonban soha nem jutott el az illetékesekhez. Az éppen előléptetésére váró munkatársat viszont visszarendelték Iránból, majd 2005-ben indoklás nélkül el is köszöntek tőle. Ekkor bírósághoz fordult, de a beadványában titkosították az ügy kulcsfontosságú információját. Csak egészen frissen derült ki az ügyvédje elmondásából, hogy a titkosított információ egy különösen értékes és megbízható iráni kémtől származott, és arról szólt, hogy

Egy évvel azután, hogy az elnök szentesítette a Merlin műveletet, ennek a fejleménynek a napvilágra kerülése finoman szólva nem jött volna jól a Merlin-műveletet megálmodó CIA-vezetőknek. Az ügynökség még abban az évben, 2001-ben adta ki az iráni atomprogramról szóló helyzetértékelését, amely kimondta, hogy Irán atomfegyveren dolgozik. Erről a CIA szakértői között is vita alakult ki, amelynek az eldöntéséhez jól jött volna az egyetlen közvetlen hírszerzési információ a témáról, de a jelentés összeállítóihoz ez az információ nem juthatott el.

További érdekesség, hogy 2004-ben a német hírszerzés hozzájutott egy halom dokumentumhoz, amelyek állítólag az atomfegyverekhez kapcsolódó iráni kutatásokat taglalták, és a Bush-adminisztráció állítása szerint egy iráni kutató laptopjáról származnak. Egy akkori német hírszerző ugyanakkor tíz évvel később, a nevét is vállalva azt állította, hogy az egész történet koholmány volt, mert a dokumentumok valójában egy olyan iráni ellenzéki csoporttól származtak, amelyről már korábbról tudható, hogy előszeretettel hangoztat az izraeli titkosszolgálattól származó Iránellenes információkat.

Persze nem ez az első példa arra, hogy a hírszerző szolgálatok nem arra használják az eszközeiket, hogy előkészítsék a döntéseket, hanem hogy jobban el tudják azokat adni a közvéleménynek. Elég csak az iraki tömegpusztító fegyverek ügyére gondolni, pláne hogy az is nagyjából ugyanebben az időszakban történt: 2002-ben indult az iraki háború. Két évvel később derült ki, hogy a hírszerzési jelentés, amely alapján a kongresszus támogatta a háború megindítását, megalapozatlanul állította, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. A visszásságokat feltáró jelentés megjelenése előtt egy hónappal a CIA akkori igazgatója és – a Merlin műveletet megálmodó – helyettese is lemondott, “személyes okokból”.

Hasonló példa az utóbbi évekből a titokzatos Horászán-csoport, amely a kezdeti hírszerzési jelentések alapján az Iszlám Államnál is veszélyesebb volt, mert közvetlenül az Egyesült Államokban tervezett terrorakciókat, viszont miután jó legitimációs indoknak bizonyultak a beavatkozásra, a szíriai légicsapások után felszívódtak, és kiderült, hogy úgy istenigazából soha nem is léteztek.

A Merlin művelet története tehát nagyjából így foglalható össze: egy megkérdőjelezhető sikerű, megkérdőjelezhető szükségességű titkos akció kiszivárogtatása miatt ítéltek el megkérdőjelezhető módon egy embert, akinek a bűnössége megkérdőjelezhető. A történet egyetlen megkérdőjelezhetetlen eleme, hogy Jeffrey Sterling börtönbe került, ahonnan 2,5 év letöltése után 2018 januárjában szabadult, jelenleg épp a büntetése hátralevő részét tölti egy áttmeneti otthonban.