Mekkora területen betonoztuk le a Földet?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van, és éktelen lármát csapnak
Az első városok csak hatezer évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Addig tízezer éveken keresztül csak két foglalkozás közül választhattunk: vadász és gyűjtögető. Az utolsó eljegesedés után (10 ezer éve) azonban szokatlanul enyhévé és kiegyensúlyozottá vált az éghajlat. Egyes helyeken, például a Termékeny Félhold területén néhány törzs letelepedett, és növényt kezdett termeszteni, állatokat háziasítani.
Megalakultak az első települések, köztük a legnagyobbakban akár háromezer ember is tolongott. Annyian éltek egy helyen, mint ma az óbudai „faluházban”,
az ország legnagyobb tízemeletes paneljében.
Habár az emberiség létszáma azóta nőttön nőtt, méghozzá exponenciálisan, a városlakók aránya a XIX. század elejéig elhanyagolható volt. Ekkor vette kezdetét az ipari forradalom, amely egy helyre koncentrálta az embereket, és akárhogy is nézzük, de növekvő jólétet hozott. Ez pedig minden korábbinál nagyobb népességrobbanást vont maga után.
Az elmúlt kétszáz évben néhány százalékról mára ötven százalék fölé emelkedett a városlakók aránya a Földön. Európában a legtöbb, Belgiumot például nevezhetnénk akár egy egybefüggő városnak is, hiszen a belgák 98 százaléka városlakó. Japánok 93 százalékának kell vidékre utazni, ha látni szeretné a cseresznyefa-virágzást. Tíz magyarból pedig hét nem ébred kakaskukorékolásra.
A belendült urbanizáció intenzív építkezésekkel és betonozásokkal járt és jár együtt.
Jogosan merül fel a kérdés:
A szárazföld mekkora területét betonoztuk le eddig?
A válasz: egy líbiányi területet. Azaz a szárazföld egy százalékát.
Hogy ez sok-e, vagy ennél többre számítottunk, attól függ, mit gondolunk az emberi civilizációról.
Ha az anyatermészet megrontójaként tekintünk az emberre, akit kapzsiság és kielégíthetetlen terjeszkedési vágy űz, akkor már ennyi beton is túl van minden határon. Ha a páratlan technikai fejlődést és a soha nem látott életszínvonal-emelkedést üdvözöljük, akkor csodálkozhatunk, hogy miért csak ennyi területet építettünk eddig be.
A térképre pillantva meglepőbb lehet ennél, hogy egész amerikányi (észak és dél együtt) területet használunk állattenyésztésre. Legelőkhöz, takarmányok termesztéséhez. Annyit, mint amennyi erdő még fedi a bolygónkat (afrikányi + közel-keletnyi + indiányi terület). Olyan ez, mintha a Föld egy nagy lucerna- és, marharépaföldekkel tarkított hatalmas rónaság (pampa, préri, sztyeppe) lenne.
Egyötöde pedig akkora használhatatlan meddő térség, mint egész Európa és Oroszország.
(Ne feledjük, a térkép nem feltétlenül a pontos földrajzi elhelyezkedést, csak a méreteket mutatja.)
Rovataink a Facebookon