Bemutatták a rekorderős csilipaprikát, de mit eszünk rajtuk, amikor fájnak?

Forrong a világ, háborúk, fenyegető válságok, erre most megérkezett a legújabb vegyi fegyver, amely lángba boríthatja a világot: a Pepper X. Már augusztusban végén rebesgették, hogy elkészült, de csak a napokban mutatták be a közönségnek. Ereje másfélszeresen múlja felül bombasztikus elődjét, a Carolina Reaperét, pedig már az is annyira pusztító volt, hogy 2013 óta nem akadt kihívója. Az a legkevesebb, hogy könnyeket fakaszt a szemekből, mivel olyan brutális tűzrobbanást okoz, hogy az ember úgy érzi, mintha eleven elégne. Nem csoda, hogy hosszú évek gyötrő kiképzése szükséges a védekezéshez, és csakis a legfelkészültebbek és legelszántabbak nézhetnek szembe a világbajnok csilipaprikával.

Már az 1990-es évektől elkezdődött a csilipaprikák fegyverkezési versenye, amely arról szól, ki tudja a legerősebb fajtát megalkotni. A célkeresztben az erősség érzéséért felelős kapszaicin nevű alkaloidavegyület fokozása áll. Rekordok sora született és dőlt meg az évek során, a most pályára lépő Pepper X azonban mindent visz, és letaszította az egykori legendát, Vörös Savinát (egy habanerofajtát) a legcsípősebb 10-ek ranglistájáról, pedig nem volt nála brutálisabb csili 1994 és 2006 között sehol a világon.

A Pepper X alkotója ugyanaz az amerikai csilinemesítő, Ed Currie, aki a Carolina Reaperrel is meglepetést okozott, azaz most saját magát előzte meg az élen. Már az eddigi világbajnoknak is irdatlan volt az ereje (1,6-2 millió Scoville-érték, részletek a keretes írásban), a trónra lépő azonban 2,7 millió Scoville-értékű erősségével olyan magasra tette a lécet, hogy úgy tűnik, jó ideig semmi sem fenyegeti a Guinness-rekordját. (9:48-tól a mester három profival együtt megkóstolja a méregzsákot. Mindenki egy-egy egész darabot. A hatás nem marad el.)

A kérdés csak az: mi végre ez a kíméletlen kapszaicinháború? Hiszen az égető dózis miatt önmagukban amúgy is fogyaszthatatlanok mind, és már a ranglista többi csilijét is csak talpig vegyvédelmi ruhában, légzőkészülékkel érdemes felnyitni. Nyilván a világ legerősebb paprikája cím dicsősége miatt, és persze azért is, mert hírnevükért a velük feltüzelt szószokat viszik, mint a cukrot.

Elhiteti velünk, hogy égünk

Egyáltalán nem kell azonban nehézsúlyú méregzsákokkal megküzdenünk azért, hogy könnybe lábadjon a szemünk, tragikus hirtelenséggel leizzadjunk, és elkezdjünk levegő után kapkodni. Elég hozzá egy darab cseresznyepaprika, hegyes erős vagy egy kanálnyi Erős Pista, máris a legtöbben garantáltan elvörösödünk, magunk elé meredünk, majd fölpattanunk, vadul köhögünk és csuklunk, kimeresztett szemekkel hebegünk-habogunk. Szervezetünk, különösen egy TRPV1 nevű fehérje szenzora ugyanis különösen érzékeny a kapszaicinra, és még ha csak megnyaljuk is a hegyes erős erét,

A TRPV1 fehérje az égés ellen véd minket, akkor fúj riadót, ha 43 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletet vagy forróságot észlel. Ilyenkor kalciumionokat indít a közeli neuronokba, amelyek azonnal felkeltik a jól ismert égető érzést. Pontosan ezt érezzük mi is a szánkban (hacsak nem dörzsöltük meg paprikás kézzel a szemünket, orrunkat, bőrünket, mert akkor valóságos máglyán érezhetjük magunkat), csakhogy szó sincs semmiféle veszélyről.

A kapszaicinnak azonban van egy sajátos turpissága: lecsökkenti a hő- és fájdalomérző receptorok ingerküszöbét,

Becsapja a szervezetet. Ezért aztán sokszor nem is tudjuk azonnal eldönteni, hogy méregerős vagy éppen csak forró az az étel.

Akkor miért kívánjuk ezeket a zöldségféléket? Jólesik artikulálatlan hangokat kiadva, izzadtan égetni magunkat az ünnepi asztal körül? A válasz az, hogy igen. A szervezetünk ugyanis tényleg azt hiszi, hogy ég, 

és kicsivel később pedig kellemes érzést, akár eufóriát okozzon. Ez a boldogsághormon termelődik szex közben, sportoláskor is, vagy bármilyen izgalmi állapotban. Innen már érthető a motiváltság.

Az a kérdés, mire nem jó?

Ősidők óta esznek csípőset az emberek, és nemcsak az íze és hangulatfokozó hatása miatt, de azért is, hogy az ételek ne romoljanak meg hamar. A kapszaicin ugyanis azzal is jót tesz, hogy megöli a penészgombákat. Ráadásul egész sor gyógyhatását ismerik régóta, és igazoltak újakat is. Például, hogy

• gyors fájdalomcsillapító, fejfájás vagy reumás fájdalmakra is jó, nem véletlen, hogy fájdalomcsillapító krémekben is ott az erőspaprika-kivonat.
• Csökkenti a koleszterinszintet és a vércukorszintet.
• Tele van antioxidánsokkal, bizonyítottan rákmegelőző hatású, és gátolja a tumorok növekedését.
• Az is kiderült, hogy nem igaz az évtizedekre berögzült elképzelés, hogy a kapszaicin kimarja a gyomrot, és fekélyt okoz. Kézenfekvő persze, hogy a fájdalmas fűszervegyület nemcsak a szájban, hanem a gyomorban is nagy hévvel éget. Ami igaz is, de a gyomorban jótékonyan teszi: azzal, hogy serkenti a gyomornyálkahártya véráramlását, segít a fekély megelőzésében és a gyógyulásában is.
• Remek szer bőrbetegségek, például a pikkelysömör kezelésére,
• és mivel csökkenti az étvágyat, fokozza viszont az anyagcserét, ezért fogyáshoz is kitűnő szer.

Mazochista cselekedet a kapszaicinmámor 

Mi is mondhatnánk: a kapszaicin a bioaktív vegyületek királya. De csak kis mennyiségben. Habár ha gyakran eszünk csípőset, akkor receptoraink egy idő múlva egyre kevéssé lesznek érzékenyek rá, és akár meg sem rezdülünk egy egész hegyes erőstől, a toplistás csilifajták azonban már tényleg vegyi fegyverek.

A csilievő versenyek nem csípős ételekről szólnak, hanem arról, hogy ki bírja tovább. Extrém sport, amelyet a fájdalom izgalma, az áramló adrenalin hajt, és mivel a kockázat minimális (de nem nulla), a pszichológia a „jóindulatú mazochizmusok” közé sorolja.

Azonnal szétáradó endorfin ide vagy oda, a hirtelen kitisztuló tudat és a testet elöntő nyugalom csak akkor érkezik, amikor az elviselhetetlenül égető fájdalom elmúlik. Addig is emlékezetesen kínzó tortúra tud lenni – egy amatőrnek – akár egy falatnyi cseresznyepaprika is.