A meteorészlelő amatőrcsillagászok rendszerint derült ég alatt, fényszennyezéstől mentes helyen figyelik a meteorokat. A technikai fejlődésnek hála azonban ma már a Holdon is megfigyelhetnek becsapódó kis égitesteket. Ehhez csupán közepes-nagyobb távcsövekre, és rövid idő alatt sok felvétel készítésére alkalmas kamerákra van szükség. A Hold árnyékos oldalára irányítva a műszert rövid felvillanásokként látszanak a meteoridok becsapódásai.
Két amerikai műkedvelő csillagász pontosan így tett a Perseida meteorraj augusztusi megfigyelésekor. Egyikük George Varros, a NASA számitógépes szakembere, aki a február 21-i teljes holdfogyatkozás alatt több holdi meteorbecsapódás fényét rögzítette, majd augusztus 9-én, a Felhők Tengere elnevezésű területen egy körülbelül 7 magnitúdós felvillanást rögzített. Tőle függetlenül végzett megfigyeléseket Robert Spellman, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum szakembere, aki szabad idejében a nevezetes Griffith Obszervatórium éjszakai bemutatóinak közreműködője. Ő szintén augusztusban a Viharok Óceánja síkságján észlelt egy jelenséget.
A NASA Marshall Űrközpontja által működtetett, a holdi meteorbecsapódásokat megfigyelő hivatalos észlelőhálózat szerint ezek a megfigyelések remekül dokumentálták a holdi jelenségeket. Idén a Perseidák már augusztus elején megérkeztek, gyakorisági maximumuk pedig augusztus 13-án következett be. Ennek megfigyelését azonban a teli Hold fénye meglehetősen zavarta.
A felvételek alaposabb vizsgálata alapján sikerült megerősíteni az észleléseket. Mivel a két villanás a felvételsorozatok több szomszédos képkockáján is megtalálhatóak, a jelenségek fényessége pedig a kockákon időben változik, a műszereffektusok által okozott műtermékek lehetősége kizárható. Mindkét észlelő gyakorlott amatőrcsillagász, jelentős digitális képrögzítési tapasztalatokkal, ami szintén megerősíti az észlelt felvillanások realitását.