Telekommunikációs központból palota

Vajon melyik mai telekommunikációs központ helyiségeiből fognak évtizedek múlva luxuslakásokat kialakítani? Most úgy nagy hirtelen nem jut eszembe. Pedig a múlt század elején épült telefonközpontjainkat ma minden túlzás nélkül kínálják Palace-nak keresztelve. Az Urbanista először a Teréz Távbeszélőközpontban járt, amelyik felújítása és benépesítése lassan a végéhez közelít.

A nevében még egy kis telekomos emléket őrző Merkúr Palace, kívülről (vagyis a Nagymezőre néző díszesebb és a Hajós utca felőli szerényebb homlokzata alapján) teljesen átlagos terézvárosi palotának tűnik. Belépve viszont már van pár figyelemfelkeltő dolog. Fél évszázada alighanem az udvarra épített betonbunker lehetett a legmellbevágóbb élmény a hívatlan betolakodóknak, mely most is ott áll jópofán a parkos szegélyben. Mai szemmel viszont a bejáratból üvegfallal leválasztott recepció falán díszlő márványtábla a legérdekesebb. Ez az építész nevét örökíti meg, igaz, apostoli királyunktól az épp aktuális posta-vezérigazgatóig hat másik előzi meg az övét.

Az épület udvari fala már teljesen kész, kivéve egy jó kétszobányi területet: ide húzódott vissza az egykori telefonközpont utódja. A falakon itt még bazi nagy hűtők dolgoznak, melyeket épp mostanában telepítenek fel a tetőre. Egész különös, hogy míg kívülről teljesen hétköznapi, eklektikus homlokzata van a háznak, belül sokkal lazábban szecessziós (a fő lépcsőházban meg egész kellemesen kutyulódik a kettő). Lehet hogy egy közintézménynek már akkor sem mertek formabontó homlokzatot csinálni, de belül már jobban elengedhette magát az építész?

Mivel eredetileg is irodai funkciója volt, túl nagy átalakítást nem is kellett véghezvinni rajta. A két beépített plusz lift gyakorlatilag észrevétlen marad. Az irodák jó része már lakott, aminek még új funkciót keresnek, azok a földszinti helyiségek. Éttermekben, kávézókban gondolkodnak a tulajdonosok, annál is inkább, mivel a Hajós utca hamarosan sétálóvá válik.

Az udvarról látszik legjobban az is, milyen furcsa szintbeosztása van az épületnek. A földszint, a galériának keresztelt magasföldszint és az első-második emelet teljesen normális belmagasságú – itt hajdanán is hivatalok működtek. A rákövetkező emelet viszont egész alacsony, könnyedén elérjük a mennyezetét. Ide nyúltak le a felette levő nagy teremben dolgozó gépek különböző elemei. Itt ma raktár van, a nagyterem viszont a maga nyolcméteres belmagasságával olyan mint egy templom - nem véletlenül nevezték el azóta joggal Díszteremnek. A legszebb amerikai típusú iroda, amit valaha láttam.

Mielőtt valaki hőzöngeni kezdene, hogy ezt a szép termet miért munkahelynek használják, jusson eszünkbe, hogy eredetileg is az volt, ráadásul tele gépekkel, amit csak a telefonos kisasszonyok bája oldhatott (egy korabeli „call-centeres head-setjét” az archív fotók közt meg is csodálhatjuk). Külön említést érdemel viszont a Díszterem erkélye, ahonnan Ferenc Jóska, miután elégedetten nyugtázta a földszinti márványtáblán a nevét, megnyitotta a létesítményt. Azóta sem sikerült új funkciót találni neki, leszámítva, hogy fotósok-újságírók néha felkéredzkednek. Viszont baromi jól néz ki.

Mi azonban feljebb is kéredzkedtünk. A palota padlásterében ugyanis nem irodák, hanem kiadó luxus lakások vannak havi 2-3 ezer eurós havidíjért. A belső terek követik a tető ki-be ugrásait, szóval elég érdekes szinteltolások, formák vannak benne. A legklasszabbak azok, amelyek a belvárosi tetőkre néznek – ilyen panorámából annyi téma adódik, hogy hetekig el lehetne városbloggerkedni belőle kimoccanás nélkül.

Mi pedig Hölgyeim és Uraim továbblibbenünk Budapest legfélelmetesebb és legbetmanesebb épületébe. Hamarosan a József Távbeszélőközpontból jelentkezünk!

A képeket nagyobb méretben is végig lehet böngészni (Fotók: nak).