Eladó Budapest leggyönyörűbb szecessziós villája
![](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/975/9759/97596/9759671_cf69b015596d004617c6294c3e841a76_wm.jpg)
Nagyon régóta készülök erre a posztra, és most nem igazán tudom, hogy örüljek, vagy szomorkodjam, hogy megírhatom. Évek óta várom ugyanis, hogy befejezzék az aprólékos felújítási munkákat Dozzi-villán, és én bemutathassam a világnak, milyen gyönyörűség rejtőzik itt a pesti kertvárosban.
Ám most felbukkant egy hirdetés, amely szerint eladó lett. Nem tudom, mi vitte rá a tulajdonost, hogy a szinte teljesen elkészült épülettől megváljon.
Hogy nem befektetési céllal vágott bele egykor, az szinte biztos: ilyen pepecs, éveken át tartó munkát csak szerelemből lehet csinálni. (Ha mégis, akkor szívből kívánom, hogy találja meg a számítását, és azon melegében kezdjen bele egy hasonló felújításba.)
Budapest talán legszebb villanegyede a mátyásföldi, melynek egykori életéről már többször írtunk. Ezen a nagypolgári nyaralótelepen épített magának és családjának egy nyári lakot a mai Koronafürt és Májusfa utca sarkán Dozzi József, a híres szalámigyáros.
A szalámi és az olasz bevándorlók
A ma már hungarikumnak mondott szalámi eredetileg olasz élelmiszer, mely a XIX. század végén honosodott meg hazánkban. Ekkoriban az épülő Budapest volt az ígéret földje, s vagy 15-20 ezer olasz munkás érkezett ide. Nekik mindennapi ételük volt a kenyér és a szalámi, melynek készítési módja eltért az itt divatos kolbászétól.
Egy Barba Nane nevű téglavető is így került Pestre, ahol azonban hamarosan otthagyta az építőipart és szalámigyártásba kezdett. Nemsokára társa is akadt, a szintén olasz bevándorló veje személyében. Ő volt Giuseppe Dozzi, vagyis Dozzi József.
Rákospalotai gyárában a fénykorban 150 munkás dolgozott, testvére, Dávid pedig a Herz-gyár igazgatója volt. Szóval eléggé menők voltak a szakmában: a Pick és a Herz mögött a Dozzi volt a harmadik legnagyobb márka a piacon. Aztán persze jöttek az oroszok, a kommunizmus, és olasz bevándorlóink visszamenekültek Olaszországba*.
(*Mint az egyik leszármazott felesége levélben és kommentben is felhívta a figyelmemet, a keretes végén linkelt cikkben található infók nem teljesen helytállók.Mint írja: "Dozzi József 1946. Március 20- án halt meg tüdőgyulladásban, felesége Frank Katalin pedig 1968-ban, mindketten Budapesten vannak eltemetve a családi sírhelyen gyermekeikkel. Unokáik, dédunokáik, ûkunokáik kôszōnik jól vannak itt, Budapesten. Dozzi Dávid, a testvér volt a Herznél igazgató, majd fúzionált a két gyár! Mátyásföldōn élnek a Dávid leszármazottai." )
A Dozzi-márka eltűnt, gyönyörű épületeik pedig (mint amilyen a háború után bőrgyárrá alakított rákospalotai üzem, vagy a szóban forgó mátyásföldi villa, amit egy időben állítólag lóistállónak használtak) évtizedeken keresztül pusztultak.
A családról és a Dozzi szalámiról itt olvashattok bővebben.
Gyerekkorom óta izgalmasnak találtam ezt az épületet. A furcsa áttört sisakot a tornyán és a rengeteg napraforgómintát. Napraforgós volt a gyönyörű kovácsoltvas kapu, a falakon a stukkók, de ami a legjobban tetszett, hogy a minták felkúsztak az üvegekre is.
Igaz, akkoriban már talán csak egy vagy két eredeti üveg maradt meg az épületből, viszont a romantikus külsőt a bozótos udvar még inkább azzá tette. Valahányszor erre jártam, elszomorodtam, hogy egy ilyen szépség csak úgy pusztul, s az lesz vége, mint számtalan hasonlóan gyönyörű épületnek a környéken: hagyják lerohadni addig, amíg el nem lehet bontani, s a helyén zuglóiasan felhúzni egy társasházat. (Két házzal odébb épp ez történik ugyanebben az utcában, elképesztő ízléstelenséggel.)
![A gyönyörű toronysisak. Látszik, mennyire finoman és körültekintően végezték a tetőtér beépítését is.](https://kep.index.hu/1/0/975/9759/97597/9759745_9ff90f2d9e4a5a0cb2ae128429b2e825_wm.jpg)
Szerencsére nem így lett. Csabai Flóra gyönyörű felújítási–átalakítási terveivel már vagy tíz éve találkoztam. Az összes fontos apró részlet megőrzése mellett szinte megháromszorozta a csöpp villa méretét: az épület tetőtér-beépítést és egy mélygarázst kapott, amit diszkréten hátulról lehet megközelíteni.
A megindult munkáknál különösen tetszett, hogy a nagy fákat meghagyták. (A régi villanegyedek és öreg kertvárosok kincsei a nagy fák. Elvileg ezeket lenne a legkönnyebb pótolni, hiszen azok maguktól nagyra nőnek, azonban ha egy-egy ilyen eltűnik, az új tulajdonos a legritkább esetben pótolja azt hasonlóan nagyra növő fajjal/fajtával.)
A Google Mapson megőrzött képen már elkezdték a munkát: kiirtották a bozótot és lecserélték az elkorhadt léckerítést is egy dróthálóra. Apropó kerítés! Meglepő, hogy a nagypolgári, fényűző villáknak, a díszes kapu mellett gyakran egészen egyszerű léckerítése volt. Kíváncsi vagyok, hogyan csinálják majd meg, hogy a XXI. századi elvárásoknak is megfeleljen, s ne rontsa el az épület összképét. A napraforgófejes oszlopok mindenesetre biztatóak.
Na de lássuk az épületet!
Tudom, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot ez a habos torta. Hogy túl sok a stukkó, az inda, nincs egyetlen szabályos alakú ablak se rajta és még az ereszcsatornát tartó támasz is egy kis kovácsoltvas remek.
Lehet. De én szeretem a szecessziót. Nézzétek meg ezt a részletet. Mintha nem is épület lenne, hanem egy Ady-verseskötet borítója:
![Mint egy Ady-kötet borítója](https://kep.index.hu/1/0/975/9759/97597/9759775_1cad3518589d791ff227ca84b525aa62_wm.jpg)
A különleges toronysisak (melynek helyreállításáról külön is megemlékeztünk) vagy a két utcára rendezett két egyenrangú homlokzat épp oly nagyvonalú "pazarlás", mint a "díszteraszok", ahova soha nem mehet ki senki. Ez a nagyvonalúság hiányzik ma a régit utánozni próbáló épületekből, és le a kalappal a felújító előtt, hogy erről a nagyvonalúságról nem mondott le.
Na és a hirdetés?
Hogy egy ennyire egyértelműen beazonosítható épületet miért kell a szomszédos utcába címezni, annak csak az ingatlanosok istene a megmondhatója, lendüljünk is túl rajta. A közel 700 milliós ár elég húzós (gyakorlatilag duplája az eladó mátyásföldi villákat bemutató listánk legdrágábbikának).
Egy ennyire egyedi kialakítású, ilyen nívós épületnél elég nehéz megmondani, hogy reális-e ez az ár. Hogy ráköltöttek ennyit, azt könnyen el tudom képzelni. Hogy el fog menni ennyiért, azt nehezebben. És a parkosítás még hátra van, persze annak a költsége elenyésző a vételárhoz képest.
![Az egyik hátsó terasz](https://kep.index.hu/1/0/975/9759/97597/9759777_b3bf9e045bdc4950bd6ea371e8c4701c_wm.jpg)
Bár azt tegyük hozzá, hogy tíz szoba van benne kialakítva, 569 négyzetméteren, amit kívülről soha nem gondoltam volna. Érdemes végigkattintgatni a hirdetés képeit, mert van benne pár belülről készült fotó, meg számos keresztmetszeti rajz. (A posztban a saját bénaságaim vannak.)
Ráadásul az egyik képen még látszanak a színminták: egymás mellé felfestett árnyalatok, melyek közül végül kiválasztották a véglegeset.
Nagyon drukkolok, hogy hamarosan új gazdára leljen, aki a parkot is rendbe rakja, bár nekem már az is hatalmas öröm, hogy megmenekült gyermekkorom egyik kedvenc épülete.
Rovataink a Facebookon