Az Iparművészeti Múzeum titkai

Pincétől a padlásig bejártuk a hamarosan évekre bezáró épületet

2017.08.18. 07:58
1 hozzászólás

Első és hosszú ideig utolsó alkalommal járta be az Urbanista pincétől a padlásig a szeptember 3-án több évre bezáró Iparművészeti Múzeumot, amely 25 milliárd forintos műemléki rekonstrukció és egy új szárny építése után, legkorábban 2021-ben nyílik meg ismét. Az Üllői úti épület nemcsak a múzeumot, hanem a Kinizsi utca felől a MOME műhelyeit is rejti. Az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Iskola évtizedek óta létezett már, amikor az Andrássy úti Régi Műcsarnok (ma a Képzőművészeti Egyetem épülete) eldugott zugaiból a fényes és e célra épített palotába költözött.

Fazekasstílus? Magyaros stílus? Úttörő architektúra vagy az építészet megcsúfolása? A magyar díszítőművészet több százéves hímzéseken, kazettás mennyezeteken megőrzött emlékeit és keleti hatásokat is felvonultató Iparműpalota megítélése születésétől fogva nagy viharokat kavart. Az ikonikus épület Lechner Ödön (1845-1914) és Pártos Gyula (1845-1916) tervei szerint készült 1893és 1896 között. Kihagyhatatlan Zsolnay Vilmos neve is, hiszen ő és Lechner „olyanok, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza. Mindketten dolgoztak másokkal is, de azért leginkább kettejüket együtt szeretjük.” A jellegzetes zománcos fényű pirogránittal, vagyis égetett agyaggal borított homlokzat és tető nemcsak a környező bérházak jellegzetes malter, kő, téglafalazat-kombójából ragyog ki.Gyertek velünk az Iparműpalotába, ahol tulipánból a legeldugottabb lépcsőházba és a madaraknak is jut!

  Érdekelnek Budapest legszebb épületei? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!