Harminc éve üresen pusztuló iskolát festett át 12 építésziroda

A veszprémi Petőfi Színház épülete Medgyaszay István fő alkotása, mely a tervek szerint 2020-ra teljesen megújul. Ennek egyik fontos lépése, hogy megszabadítják a toldásoktól-foldásoktól, és egy csomó funkcióját pedig (raktár, irodák stb.) az utca túloldalán álló házba költöztetik. Ez utóbbi a századfordulón épült, harminc éve teljesen üresen álló egykori Iparostanoda.

Úgy döntöttek a város vezetői, hogy ha már az átalakítás miatt úgyis hozzá kell nyúlni az épülethez, előtte egy alkalomra megnyitják egy kiállásra a nagyközönség előtt. Eredetileg az iskola történetét szerették volna bemutatni a termekben, de azt végül elvetették. Ebben a témában nem volt annyi, hogy megtöltsék vele az épületet, helyette kitaláltak valami sokkal jobbat.

A Paradigma Ariadné (Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid - ezúttal Csóka Helénával kiegészülve), akikkel legutóbb a Frankfurti Könyvvásáron találkozhattunk, egy merész ötlettel állt elő. Mi lenne, ha fiatal, de már valamennyire ismert építészirodákat kérnének fel arra, hogy díszítsenek ki egy-egy falat. Az elgondolás utal a szemben álló házra is, hiszen Medgyaszay az ornamentika mestere volt. A huszadik század későbbi évtizedeiben viszont teljesen száműzték ezt a fajta díszítést, eljött a modern korszaka. Az utóbbi időben azonban ismét divatba jött, ami remek alkalmat jelent egy használaton kívüli épület felületeinek újragondolására.

Szóval vették a tantermeket és nekik estek. Mármint nem maguk az építészek. A kivitelezést a városi falfestményeiről ismert Neopaint végezte: teljesen kézműves módszerekkel vitték fel a digitálisan leadott terveket, amelyek nem egyszer a világ másik feléről érkeztek.

Így született meg a 12 fal – Építészet és kortárs ornamentika című kiállítás, ahol négy magyar és nyolc külföldi iroda, illetve építész mutathatta meg, mit tud kezdeni egy szabálytalan felülettel. Voltak, akik belefogalmazták tervükbe a meglevő elemeket, voltak akik egy bárhova feltolható mintát küldtek.

A két szintes, üres épület önmagában is nagyon látványos, de a falfestményekkel egészen izgalmassá válik. Néhol olyan érzése van az embernek, ahogy a fapadlón jár a deszkafödémek alatt a díszes falak között, mintha egy reneszánsz kastély termeiben bolyongana. Pedig aztán itt tényleg a jelen van jelen.

Persze elsőre nem olyan mellbevágó az élmény. Az, ami az építészet számára felfedezésre váró terület, az más összefüggésben egészen hétköznapi díszítőeljárás, elég csak mondjuk a szórakozóhelyek vagy a tűzfalak falfestményeire gondolni. Persze az itt látható képek mindegyikében van valami csavar, valami, amivel továbbgondolták az egyszerű képet.

A spanyol Enorme Studio például (utalva Veszprém múltjára) Szent István és Boldog Gizella monogramjaiból csinált egy olyan mintát, amelyik luxusmárkaként is megállná a helyét. De díszítőfestésnek is kifejezetten tetszetős.

A szervező Paradigma Ariadné egy dór oszlopot bontott ki síkba, a New York-i TREES viszont egy korinthoszi oszlopfő két elemét nagyította fel 3D-ben. Apró gegként egy kurzort is "ottfelejtettek" a kép sarkában, utalva a digitális tervezésre. Ez utóbbi különösen vicces itt a blogposztban, monitoron nézve.

Az odessai MNPL Workshop viszont másként követte a klasszikus hagyományokat. Ahogy a korinthoszi oszlopfőre azért kerültek annak idején az akantuszlevelek, mert az egykori mesterek a környezetükből merítettek ihletet, ők is azt vették mintának, ami a jelenlegi környezetük. Az ő gyönyörű, régi formákat idéző ornamentikájuk valójában csupa világmárka logójából áll össze.

Egészen csavaros megoldást dolgozott ki a magyar Very Good Office, akik előszeretettel játszanak a RGB színekkel. Az itteni alkotásuk első ránézésre nem túl különleges, de ha valaki veszi a fáradtságot, és megfejti a színkódot a mellékelt ábécével, akkor egyből másként tekint rá.

A londoni Adam Nathaniel Furman alkotása ugyan nem ennyire fifikás, de egyértelműen a leglátványosabb, szóval nem mehetünk el mellette szó nélkül. Főleg, hogy hatásvadász módon szelfipontot is kijelölt a padlón (annyira hatásvadász módon, hogy én sem tudtam neki ellenállni, meg láthatóan más sem).

A kiállítás a Design Hétre nyílt meg, de szervesen kapcsolódik abba a programba is, amellyel Veszprém pályázik az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésére. Ebben elsősorban nem új épületek emelése szerepel, hanem a meglevők jobb kihasználása és újragondolása. Persze egy ilyen nemzetközi projekt is szépen passzol a sorba.

A kiállítás november végéig látogatható az Óvári Ferenc út 1 szám alatt. Hogy utána mi lesz a falfestmények sorsa, azt nem tudni, de akár az sem kizárt, hogy némelyikük túléli az épület funkcióváltását. Drukkolok neki, hogy így legyen.