Fantasztikus üvegpalota épül Kőbányán a Közlekedési Múzeumnak

A Diller Scofidio + Renfro üvegcsarnokot álmodott az Északi Járműjavítóba

D S + R 1
2019.02.28. 20:13 Módosítva: 2019.02.28. 22:31
17 hozzászólás

Sztárépítészek tervei alapján épül fel az új Közlekedési Múzeum Kőbányán, a Könyves Kálmán körúton. A stílusa azonban egyáltalán nem sztárépítészes lesz. Vagyis senki se valami hatalmas buborékra, meghökkentő formára vagy gigantikus építészeti jelre számítson. Ez a ház nem ettől lesz jó. Aki ismeri a New York-i High Line-t – vagyis az egykori magasvasút pályájából kialakított parkot és közterület-rendszert –, az nagyjából sejtheti, mire számíthat. A Közlekedési Múzeum pályázatán ugyanis ma hirdettek eredményt, a nyertes pedig ennek az egyik tervezőcsapata, a Diller Scofidio + Renfro építésziroda lett.

A feladat tulajdonképpen itt is hasonló, mint New Yorkban volt. Elavult vasúti infrastruktúrát kell élettel megtölteni mindkét helyszínen, hiszen a Közlekedési Múzeum az Északi Járműjavító egyik emblematikus épületébe költözik. A MÁV 1958–1962 között épített, ún. Dieselcsarnokába. Hogy hogyan került oda, milyen irodák indultak a pályázaton, és kik döntöttek a tervekről, arról már korábban szó esett az Urbanistán. Vitézy Dáviddal, a múzeum főigazgatójával pedig arról váltottunk pár szót, miért emellett a terv mellett döntöttek, és milyen is lesz az új Közlekedési.

A helyszín valóban különleges. A szomszédos épület, az Eiffel-csarnok átalakítása kapcsán (abba az Operaház Műhelyháza költözik) már végigvettük a telep történetét. Azt viszont csak most tudtam meg, hogy mindössze a válságnak köszönhető, hogy ez a része állami kézben maradt a MÁV kiköltözése után is, és nem lett belőle lakópark. Pedig már a szabályozási terv is megvolt rá. (Közben a kerületi főépítész, Mozsár Ágnes jelezte, hogy konkrét szabályozási terv nem volt erre, csak az azt előkészítő, több megoldást kínáló tanulmánytervben szerepelt a lakópark, mint lehetséges opció, ám azt már az előkészítés elején elvetették.)

A világ egyik legrégebbi közlekedési múzeuma a miénk, mely eredetileg csak egy ideiglenes pavilont kapott a Városligetben az 1896-os millenniumi ünnepségeken. Aztán a nép úgy megszerette, hogy maradt. A háborúban csúnyán megsérült a tornyos palota, húsz évre be is zárt a kiállítás, hogy aztán évtizedeken keresztül működjön az azóta elbontott épületcsonkban. Szerencsére nem az újraépülő – sok szempontból problémás – másolatban kap helyet az új Közlekedési Múzeum, hanem a nagyjából háromszor akkora kiállítótérrel rendelkező Dieselcsarnokban. Egykor itt javították a dízelmozdonyokat, de a hidegháború idején egy komoly bunker is épült hozzá.

A helyszín tökéletes választás. Közlekedési kapcsolatairól és városfejlesztési lehetőségeiről már az Eiffel Műhelyház kapcsán is írtam, ráadásul nincs igazán messzebb a városközponttól, mint a régi épület volt: ugyanúgy a Hungária-körgyűrű mentén fekszik. Ennél is izgalmasabb, hogy bár a századfordulós ipari ingatlanok megmentése ma már viszonylag bevett dolog (még akkor is, ha sokuk megy veszendőbe). Ugyanakkor az

ötvenes-hatvanas években épült, ilyen méretű csarnokok megmentésére és újrahasznosítására nem nagyon akad példa a világban.

A 2017-es kormánydöntés után 2018-ban készült el a mesterterv, majd kiírtak egy pályázatot, melynek a második körében 15 pályázat maradt benn. Ezek közül választották ki a New York-i Diller Scofidio + Renfro irodát, akik a magyar partnerükkel, a magyar M-Teampannonnal készítettek közös tervet.

A nyertes építésziroda

Elizabeth Diller, Ricardo Scofidio és Charles Renfro építészirodája 1979-es alapítása óta sorra nyeri el a legjelentősebb észak-amerikai múzeumi és köztérfejlesztési projekteket. Munkásságukból kiemelkedik a bostoni Institute of Contemporary Art, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) több fázisból álló bővítése, a Lincoln Center felújítása, egyik leghíresebb alkotásuk pedig az elhagyott manhattani magasvasútból kialakított High Line közösségi park és kulturális tér, továbbá a Moszkva szívében 2017 őszén megnyílt 13 hektáros Zarjadje-park. Elizabeth Diller néhány hónappal ezelőtt egyedüli építészként szerepelt a világ 100 legbefolyásosabb emberének a Time magazin által összeállított listáján. Az építész egyúttal a világ egyik legrangosabb építészeti szervezete, a RIBA (Royal Institute of British Architects) meghatározó alakja. Diller és Scofidio 2019-ben elnyerte a brit Royal Academy of Art építészeti díját. (Sajtóközlemény)

Vitézy Dávid szerint a látványraktár elhelyezése okozta a legnagyobb gondot. Jelenleg összesen 619 nagyjármű van a múzeum állományában, amelyek tárolása és bemutatása már önmagában bonyolult feladat. A győztes terv nagy előnye, hogy nem helyezi külön épületekbe a raktárat és a bemutatóteret. A kortárs toldás olyan, mint egy múzeumi kartoték kihúzható fiókja, amely szinte megnyújtja a múzeumot a körgyűrű irányába. Nem egy távoli épület marad a csarnok, „amelyhez oda kell menni”, hanem pár lépéssel megközelíthető a villamosmegállókból. Vagyis kap egy új főbejáratot a komplexum, de az egykori javítóműhely sem silányul az új épület mellett egy muszájból megőrzött tehernek.

Nem egy új és grandiózus homlokzattal csalogat, hanem tulajdonképpen egy látványos kirakatot mutat fel. Szerencsére ez nem egy bélyegmúzeum. Egy mozdony, vagy egy vasúti szerelvény az üvegfalon át elég impozáns látványt nyújt már messziről is. A földbe süllyesztéssel ráadásul kap egy újabb dimenziót az izgalmas tér. Fölötte egy lebegő tető nyúlik el, amelyen további üvegelemek kaphatnak helyet, ahonnan remek kilátás nyílhat az egész parkra. A tető bevezet az egykori Dieselcsarnokba, melyben szinte átmenet nélkül, autentikus környezetben folytatódhat a kiállítás.

A nagy járműveket leghátul tárolják, és a tolópadot is megőrzik. A műemléki védettséget élvező, Kőbányai út felé néző irodaépületben kapnak helyet kutatóműhelyek, illetve itt lehet tárolni majd a múzeum papír alapú állományát: térképeket, nyomtatványokat.

A megközelítéshez egy új utat is kialakítanak a vasút felőli oldalon. Természetesen tartozik az épülethez mélygarázs is, de

már azzal is számolnak, hogy néhány évtized múlva, az önvezető autók korában erre nem lesz szükség.

Szóval ha minden jól meg, úgy építik meg, hogy idővel az is kiállítótérré alakítható. Emellett szeretnének egy átjárást nyitni a Népliget felé – ez alighanem kölcsönösen jót tenne a parknak és a múzeumnak is –, illetve egy vasúti megállót is terveznek. Ez sem lenne öncélú, az ingázók itt szállhatnának át az 1-es villamosra.

Természetesen holnap még nem indulnak meg a munkagépek. A pályázók mindegyike – így a győztes is – nagyjából öt évig tartó munkával számolt. Természetesen egy hasonló méretű új épület felépítése gyorsabb lenne. Az elkövetkező hetekben valószínűleg kiállítják majd a győztes pályaműveket, ha megoldható, akkor itt. Eközben megindul a munka a nyertessel: több ponton finomítják még az elképzeléseket.

Az új múzeum izgalmas helyszín szeretne lenni, ahogy Vitézy fogalmazott:

A 21. században nincs értelme kinyomtatni a falra a Wikipédiát.

A budapesti közlekedéssel foglalkozó múzeumok megmaradnak továbbra is – így természetesen az Aeropark és a Vasúttörténeti Park is, na meg a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeum is, ami kuriózum a maga nemében. Ugyanakkor a legszebb, leglátványosabb, legértékesebb járművek itt lesznek kiállítva. Ami biztos, hogy idén szeretnének már egy villamostörténeti kiállítást rendezni. Hogy az itt lesz vagy külső helyszínen, azt még nem tudni. 

Izgalmasan várom, hogyan folytatódik az Északi Járműjavító újjászületése, hiszen olyan nagy területről van szó, hogy a Közlekedési Múzeum és az Operaház mellett még mindig van egy új funkcióra váró hatalmas épület. Ha mindnek lesz új szerepe, az gyökeresen megváltoztathatja a környék képét és színvonalát.

Érdekel mi épül a városban? Kövess Facebookon, Twitteren, vagy Instagramon.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!