Mi vagyunk a kultúrgettó

A könnyűzene, és vele együtt a zeneipar az internet, a letöltések elterjedésével a teljes szórakoztatói szektor legnagyobb anyagi vesztese. Nemcsak itthon, hanem külföldön is, ez tény. Ennek ellenére 2014-ben Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy 30-40 éve befutott karierrel rendelkező, megélhetésüket kizárólag a zenélésre alapozó előadók is százezres, sokszor milliós támogatásokért tartják a markukat a NKA-nak. Lehet, hogy beteg a rendszer, ami ezt lehetővé teszi, de semmivel sem egészségesebb az, aki ezt módszeresen kihasználja.

A legújabb NKA-s támogatási lista semmivel sem kirívóbb, mint a korábbiak, csak a szokásos kismagyar valóságot mutatja be. Még azok is állami pénzekből akarják bebiztosítani a saját megélhetésüket, akiknek kereskedelmileg és egzisztenciálisan zéró indokuk van erre. Csak egy-két példa arra, hogy kik azok az előadók, akik annyira értéktelennek érzik a szakmai egzisztenciájukat, hogy az adófizetők pénzét kérik a a saját önmegvalósításukhoz.

• Benkő László: 1 millió forint
• Bródy János: 500 ezer forint
• Geszti Péter: 800 ezer forint
• Pataky Attila: 1 millió forint + 600 ezer forint
• Rakonczai Viktor: 500 ezer forint
• Szikora Róbert: 500 ezer forint
• Quimby: 600 ezer forint + 800 ezer forint
• Depresszió: 300 ezer forint
• Radics Gigi: 500 ezer forint
• Király Viktor: 300 ezer forint
• Pély Barna: 500 ezer forint + 300 forint
• Czutor Zoltán: 700 ezer forint + 500 ezer forint + 400 ezer forint
• Pierrot: 500 ezer forint
• Ganxsta Zolee: 400 ezer forint
• Müller Péter: 800 ezer forint

Egészen meghökkentő nevek és indokok tűnnek fel, hogy miért is van szüksége állami pénzre a zenészeknek. Ha virágzik a pénzfa, akkor a szemfüles veteránok már rutinosan mennek a haverokkal leszedni a termést. 

Az előbb felsorolt előadók mind ismert arcok, a magyar könnyűzene és popkultúra meghatározó figurái. Szinte kivétel nélkül zenélésből, vagy a zenélésből szerzett hírnevük hasznosításából élnek. Ennek ellenére Geszti Péter neve ott szerepel az NKA támogatási listáján:

ALKOTÓI TÁMOGATÁS A PÁL UTCAI FIÚK REGÉNY ALAPJÁN KÉSZÜLŐ MUSICAL DALSZÖVEGEINEK MEGÍRÁSÁRA ÉS A GRINGO STAR EGYÜTTES ÚJ LEMEZE DALSZÖVEGEINEK MEGÍRÁSÁRA - 800 EZER FORINT

Magyarországon tényleg baromi nehéz a zenészek helyzete: kiszolgáltatott, hálátlan szakma ez, ahol tíz év után sem biztos, hogy megtérül a befektetett energia. Nem véletlen, hogy - a többek között a Nagy-szín-pad kezdeményezéssel is erősen támogatott - újgenerációs magyar zenekarok fiatalabb tagjainak túlnyomó többsége még nem is főállású zenész, az állandó munka biztosít megfelelő keresetet a drága hobbihoz. A feltörekvő zenekaroknak az ilyen NKA-s pályázatok éppen hogy a továbblépési lehetőséget biztosítják, hiszen nekik tényleg nincsen pénzük lemezfelvételre vagy klipforgatásra. 

ALKOTÓI TÁMOGATÁS AZ EDDA MŰVEK 32. NAGYLEMEZÉHEZ DALSZÖVEGEK MEGÍRÁSÁRA - 1 MILLIÓ FORINT

De mégis mit gondoljon az elsőlemezes magyar zenekar, amikor a kereskedelmi tévékben majomkodó, vagyis feltehetően jobb anyagi és egzisztenciális helyzettel rendelkező zenészek visszatérő vendégei az NKA szokásos pénzosztásának? Sírjon vagy nevessen a kezdő dalszerző, amikor az 50 felé közelítő Czutor Zoltán három különböző indokkal szakít le 1,6 millió forintot a közösből? Milyen útat képzeljen el magának mondjuk egy pécsi zenekar, amikor az egész országban elsőszámúnak számító Quimby is rá van szorulva a turnéját támogató adópénzekre? Vagy csak addig fosztogatják a magyar zeneipar rendszerváltás óta oszló hulláját, ameddig van róla még mit leszedni?  

A kiemelt nevek esetében kereskedelmileg sikeres produkciókról, de legalábbis népszerű személyekről van szó, akik a saját teljesítményüket alacsonyítják le azzal, hogy bulvármegjelenéseik és a nem kevés szerzői jogdíjuk mellett képesek még az államtól is pénzt kunyerálni. Ezzel saját maguk vallják be, hogy a nem létező magyar könnyűzenei piac voltaképpen miattuk olyan, amilyen, mert nemcsak prioritást élveznek a fiatalabb, feltörekvő előadókkal szemben minden fesztiválon vagy koncerten, de még a kicsiknek szükséges anyagi lökést megadó szervezetre is rátelepednek a művészetükkel, aminek persze ára van, fizesse meg szépen a magyar adófizető, miután kiszámláztam a TV2-nek az előző tehetségkutató-szezon zsűrizését.

ALKOTÓI TÁMOGATÁS A HARMADIK STÚDIÓALBUM ZENEI ANYAGÁNAK ELKÉSZÍTÉSÉRE - 300 EZER FORINT

- erre konkrétan Király Viktor pályázott, aki testvérével hosszú évek óta kivakarhatatlan a kereskedelmi popzenélésből, a rendszeres tévés szereplések mellett még arra is jutott idő és anyagi háttér, hogy a világhírű Run-D.M.C. raptrió egyik tagjával is kollaboráljon egy közös dalban és klipet forgasson. És mégis kér 300 ezer forintot a következő lemezére, miközben szerződésben áll a Magneoton lemezkiadóval, aminek pontosan az ilyen költségeket kellene állnia.

Szükség van a támogatásra. Egy ennyire fejletlen, évtizedekkel visszamaradt zenei kultúrájú országot nem lehet kizárólag piaci alapon működtetni, mert akkor még a mostaninál is siralmasabb lenne a helyzet. Csak itthon az az attitűd, hogy az a pár ember, akiknek sikerült piaci alapon prosperáló könnyűzenei vállalkozást felépítenie (vagy a személyét rendszeres médiaszerepléssel pénzzé tenni), túlhízott disznóként tolakszik oda az éhező süldők elé a vájúhoz pénzosztásnál. Az első lemezére készülő progesszív folkpopot játszó tinédzserek meg inkább elmennek orvosnak, ügyvédnek vagy bárminek. 

(Kiegészítés: a most kiosztott NKA-támogatások anyagi alapját az Artisjustól elvont üreshordozó díjakból befolyt bevétel képezte, amit átirányítottak az NKA-hoz. Az üreshordozó díjról itt írtunk bővebben.)