Gelencsér Ferenc: Mao vagy Dao?

A XXI. század fontos sorskérdése lesz, hogy a politikusok a decentralizált alternatívák mellett teszik-e le a voksukat, ami demokratikusabb, átláthatóbb, ezzel együtt politikailag önkorlátozó működést jelent, vagy centralizált működésű államokká alakítják országaikat.

Az Indexen megjelent interjúmban beszéltem arról, hogy a XXI. század egyik legfontosabb kérdése a Dao vagy Mao, azaz a totális „nagy állam” vagy az „éjjeliőr állam” gondolata lehet. Az általam Maónak, vagyis a centralizáltan működő, az állam által szinte teljesen kontrollált és irányított modellt aligha kell bemutatni. Ez egyrészt a névadó Mao Ce-tung kínai kommunista diktátornak köszönhető, aki totális állami kontrollt vezetett be Kínában, másrészt Magyarországon a sok területen kommunista politikát folytató Fidesznek, amely egyre erősebben az állami-autokratikus korporatizmus modellje felé tolja hazánkat.

A Daót viszont annál inkább be kell mutatnom. A DAO a Decentralized Autonomous Organization angol kifejezés rövidítése, ami önmagában egy nem központosított, önműködő szervezetet jelent. Ennek legkézzelfoghatóbb politikai példája az önkormányzatiság, hiszen a modell lényege a kis közösségek önkormányzása.

Mindez egyelőre inkább csak elmélet, de az már most jól látható, hogy kibontakozóban van egy államszervezési konfliktus a világban, a döntéshozók pedig – meglátásom szerint – ezen két elgondolás köré fognak csoportosulni. A két vízió mögötti felsorakozás ismét tömbökbe rendezi majd a világunkat. Decentralizált és centralizált országok fognak egymással versenyezni a XXI. században. Négy meghatározó területet azonosítottam, ahol ez a konfliktus egészen biztosan megjelenik majd, és ami mentén alakulni fog életünk. Az általam kiválasztott négy elem: a demokratikus működés, az oktatás és innováció, valamint a technológia és természetesen a gazdaság.

Demokratikus működés

Az elmúlt néhány év választásai bemutatták, hogy a sokszor kezdetben defektes demokráciának és hibrid rezsimnek nevezett rendszerek hogyan válnak egyre keményebbé, egyirányúvá, és miként tolódnak az általam „Mao”-típusúnak nevezett modell felé, abban az esetben, ha a fennálló hatalmi modell megkérdőjeleződik, miközben a hatalmi elit mindenáron megpróbálja fenntartani az uralmát. Így vált egyre kegyetlenebbé Putyin Oroszországa is.

A putyini vezetés a 2021-es parlamenti választásokon már nyílt csalásokhoz is folyamodott, hogy ne inoghasson meg a vezető korlátlan hatalma. Putyin 2022 februárjában az Ukrajna ellen indított háborúval pedig a Rubicont is átlépte. A 2014-ben kezdődött és 2022-ben teljes invázióvá szélesített véres háború nem másnak, mint a centralizált vezetésnek, a racionalitását veszített politizálásnak a következménye. 

Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a választástechnikai mechanizmusokba, elég, ha a török centralizált gazdaság helyzetére utalok. A Heritage Foundation nevű konzervatív tudásközpont elemzése szerint a török gazdaság szabadságindexe 56,9. Ezzel pedig a 184 vizsgált ország közül a 104. helyen áll. Az élelmiszer-infláció áprilisban 53,92 százalék volt, míg az általános infláció 43,68 százalék. Ilyen mértékű gazdasági kisiklás esetén kizárólag az állami propaganda és az államilag centralizált működés az, ami hatalomban tarthat egy vezetőt.

Így történt, hogy Törökországban néhány évvel ezelőtt különös körülmények között kiterjesztették az államfői jogköröket, miközben a miniszterelnöki tisztség megszűnt. Erdoğan 2023-ban is bizonyíthatóan közel háromszor annyit költött kampányra, mint ellenfele, ráadásul a 85 millió lakosú országból 11 millió az Erdoğan vezette AKP, azaz Igazság és Fejlődés Párt tagja. Olyan sokkoló számok ezek, amelyek erősen árnyalják a szoros török választási végeredményt.

Nem hagyhatjuk ki Kínát sem, ahol tovább zsugorodnak a demokrácia keretei a centralizáltan működő állam irányítása alatt. Az Economist Intelligence szerint Kína az általuk vizsgált 167 állam közül a 156. helyen végzett 2022-ben a demokráciaindex „versenyében”. Hszi Csin-ping 2022 végén ráadásul – még a kínai autokrata hagyományokkal is szembemenve – harmadik ciklusát kezdte meg a Kínai Népköztársaság élén, ami a hatalom feletti teljes kontrollt jelenti.

Ezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Magyarországon vannak olyan napok, amikor Orbán Viktor a török elnök beiktatásáról hazaérkezve azonnal fogadja az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank kínai elnökét, valamint a Roszatom vezetőjét. 

A XXI. század fontos sorskérdése lesz, hogy a politikusok a decentralizált alternatívák mellett teszik-e le a voksukat, ami demokratikusabb, átláthatóbb, ezzel együtt politikailag önkorlátozó működést jelent, vagy centralizált működésű államokká alakítják országaikat. Az előremutató, decentralizált alternatívák megtalálásában segíthet a technológia általános fejlődése, az oktatás középpontba állítása vagy az orvostudomány támogatása is, amely területek egyértelműen nagyobb anyagi ráfordítást kívánnak meg.

A centralizált működés okozta vakságban – Magyarországtól Törökországon át Kínáig – éppen ezek a döntések maradnak el, aminek az árát végül nem a diktatúrák elitjei, hanem az átlagemberek fizetik meg. Az Orbán-rezsim nem méri fel a rossz kormányzásának következményeit, közben a magyarok a lábukkal szavaznak: 2010 óta százezrek hagyták el az országot, ami a gazdasági mutatókban éppúgy megjelenik, mint a választási adatokban. A fiatalok egy emberségesebb, igazságosabb, tehát kevésbé centralizált országban kezdett új élet reményében távoznak. A decentralizált, befogadó politikai intézmények rendszerint befogadó gazdasági intézményekkel rendelkeznek. Az előbbi hat az utóbbira, így serkenti a gazdasági növekedést, az innovációt, a versenyt és természetesen a demokráciát is. A kivándorlásból fakadó demográfiai és innovációs összeomlás ugyanakkor dominóeffektusként jelenhet meg hazánkban.

Oktatás

Az oktatás mindig erőteljesen meghatározta egy ország fejlődését és gazdasági erejét. Mindez a XXI. században még inkább így lesz. A centralizálódó államok célja ugyanakkor nem az, hogy kiművelt, befogadó, innovációra nyitott, boldogulni képes emberek tömegét nevelje az oktatási rendszeren keresztül. Éppen ellenkezőleg, hiszen ez a centralizáció ellen hatna, mivel az oktatás magas színvonala elősegíti a kritikus gondolkodást, ami a központi hatalom döntéseinek megkérdőjelezéséhez vezethet. Ezen államok kormányainak célja, hogy az általuk preferált területek felé tereljék az embereket, például a gépjármű- vagy akkumulátoripar felé, felélve a nemzetgazdaság, így a társadalom jövőjét.

Ezzel szemben azok az államok, amelyek nyitottak az innovációra, a rugalmasságra, a magas hozzáadott értékű munkák megteremtésére és bevonzására, teljesen másként viselkednek: gazdasági mutatóikhoz mérten sokkal szélesebb körben kutatnak és fejlesztenek, valamint a legjobb, leghasznosabb technológiákat állítják a fejlődés szolgálatába. Értelemszerűen ez utóbbi országok azok, amelyek a decentralizált működés képviselői (Svédország, Belgium, Németország, Ausztria, Dánia, Finnország stb.).

A centralizált és decentralizált működési modell ellentéte is az egyik magyarázata annak, hogy ma már sokkal óvatosabb partnerségi kapcsolatokra kényszerülnek a nyugati államok a keletiekkel, miként az megfigyelhető az USA és Kína kapcsolatában is.

Ehhez hasonló problémát vet fel a chipek kérdése is, amelyben az USA egyre szigorúbb exportpolitikát folytatna Kína felé.

Sokszor halljuk, milyen mértékben növekszik a centralizált, jellemzően ázsiai országok súlya a világban, de ezt érdemes a helyén kezelni. A világ legjobb egyetemeinek top 200-as rangsorában jelenleg is közel hatszor annyi egyesült államokbeli egyetem található, mint kínai, és az Egyesült Királyság is háromszoros szorzóval áll Kína előtt. A sokszor mintaként előkerülő Szingapúr szintén felvonultat két egyetemet ezen a listán, de például Ausztrália öt felsőoktatási intézményét is megtaláljuk a legjobb egyetemek között.

Az Európában élő fiatalok továbbra is azok iránt a decentralizált nyugati államok iránt mutatják a legnagyobb érdeklődést, amelyek ösztönzik az innovációt, a társadalmi fejlődést, és készen állnak új elképzelések befogadására. A demokratikus politika ugyanis nyitott a szakértők véleményének meghallgatására, a befogadó intézmények pedig elengedhetetlen részei egy virágzó gazdaságnak.

Ezzel szemben Magyarország példája azt mutatja meg, hogy az oktatás színvonalának rombolása, az oktatás elérhetőségének csökkentése és a jogi eszközökkel való machinálás milyen súlyos károkat tud okozni. A 2008/2009-es gazdasági világválságból való kilábalás után tapasztalható, hosszas gazdasági növekedés idején a piacon megkereshető bérek elszakadtak a közszférában megszerezhető fizetésektől. A kormány ráadásul 16 évre csökkentette a tankötelezettségi korhatárt, amivel azt bizonyítja, hogy a lelketlen (rabszolga)munka világába terelik a képzetlen, gyakorlatilag végzettség nélküli diákokat. Az intellektuális és morális védőhálók megszüntetése egy teljes mértékben érzéketlen, a szolidaritást nélkülöző állam irányába mutat.

Ugyanezt jelzi az egyentankönyvek világa is, amelyeket a központosított tantervek egészítenek ki. A centralizált rendszerek megszüntetik a választás szabadságát, nem hallgatják meg a szakmai szervezeteket, és a mégoly fajsúlyos lépések előtt sem vonják be őket a szakmát érintő törvényalkotási folyamatokba. 

Ugyanez történt a „bosszútörvény” során is, ami ismét bebizonyította, hogy egy centralizált, belülről vezérelt és motivált struktúra miként hat a döntéshozatalra. A nemzetgazdasági sikerhez garantálni kell az oktatási intézmények szakmai önállóságát és függetlenségét is.

A GDP nagyjából 4,5-5 százaléka helyett 7 százalékot kellene fordítani rá. További probléma, hogy az  alapítványi formába kiszervezett egyetemek jövőre kimaradhatnak az Erasmus- és Horizont-programokból, miáltal a magyar kutatók helyzete még nehezebbé válik Európában. Így nem meglepő, hogy több ezer pedagógus jelezte pályaelhagyási szándékát, egyesek buszsofőrnek álltak, mások áruházláncok alkalmazottai lettek. Nem újdonság ez, hiszen a fővárosban látható buszokon lévő hirdetésekben akár bruttó 730 ezer forintos fizetésért toboroznak sofőröket. Az OECD-országok tanárainak átlagos és tényleges fizetése az óvodákban és közoktatásban a felsőfokú végzettségű munkavállalók keresetének 81–96 százaléka, míg Magyarországon ez az arány 58–66 százalék között mozog.

Az oktatási rendszer a legalsóbb szintektől a legmagasabbakig fokozatosan központosul. Ahol viszont az oktatás központi vezérlése megkezdődik, ott az autokrata rendszer is egyre jobban megszilárdul. Magyarország ebben a tekintetben is azon az úton indult el, ahol a kormány kontroll alatt kíván tartani egy olyan területet, ami a világ történelme során mindig is azt bizonyította, hogy éppen a szabad, nem központosított, anyagilag megbecsült, az új generációkra és gondolatokra nyitott hozzáállás mellett hozza el az áttörő eredményeket. Szemléletes kontraszt, hogy a középkorban az egyetemeknek a korszakhoz képest komoly kiváltságok és szabadságjogok jártak. 

Technológia

A technológiai újítások és változások egy csapásra megváltoztatják életünket, sokan félnek tőlük, mások örömmel fogadják őket. Egy dolog biztos: ha technikai újításokról beszélünk, senkit nem hagy hidegen és érintetlenül egy-egy új gondolat piacra dobása. Így volt ez az első iPhone esetében is, amikor világossá vált, hogy egy készülékben a telefonáláson túl megjelenhet a zenehallgatás és az internetezés, illetve sok más lehetőség is. Steve Jobs alig négy esztendővel élte túl az első iPhone bejelentését, de annak hatása, amit elindított, nagy áttöréssel járt az információs világ tengerében.

2009 januárjában megjelent a Bitcoin, ami egy véges mennyiséggel bíró kriptovaluta. A Bitcoin lassan, de biztosan sikert aratott a világ pénzügyi piacain, olyannyira, hogy számos más kriptopénz kibocsátása is követte mindezt. Akárcsak a pénz, önmagában a kriptopénz is értéktelen, ami az értékét adja, az a mögötte álló technológiába vetett össztársadalmi bizalom. Ez utóbbi eredménye, hogy e sorok írásakor egy bitcoin piaci ára 10 105 995 forint. A kriptovalutákba vetett társadalmi bizalom olykor meghaladja az egyes államok valutájának bizalmi indexét is, így lehet az, hogy míg egy gombóc fagyiért nagyjából 60 000 iráni riált kell fizetnünk, addig ugyanez az összeg bitcoinban kifejezve nagyjából 0,000048243 bitcoin. Korábban komoly médiavisszhangja volt, hogy a Momentum elnökeként kriptovalutába fektetem a pénzem egy részét. Nos, azt hiszem, ez elég sokat elárul a kormány monetáris politikájába vetett bizalmamról. Egy kriptovaluta bizalmi indexét ugyanis nem tudja az önkényes kormányzati politika úgy megcibálni, mint ahogyan azt nálunk a forinttal teszik ciklikusan.

A kriptovaluta egyrészről kitűnő példája a DAO-nak, hiszen a puszta létezésével olyan évezredes, centralizált intézményrendszerek létét kérdőjelezi megi, mint például a bankszektor, a pénzváltás vagy a pénzügyi szerződések tekintetében a jogászi szakma. Másrészről példája a daosita kormányzati elvnek is, hiszen a technológia további fejlődését sok kriptopénz esetében annak birtokosai dönthetik el.

Nyilvánvaló, hogy technológiai fiatalsága miatt a kriptovaluták értékbeli volatilitása is nagyobb, ami olykor krachhoz vezethet a kriptotőzsdék piacán, mint például a 2022-es Terra-Luna összeomlás, ugyanakkor pontosan ismerjük a klasszikus bankok csődjeit is, elég csak 2008 környékére gondolni. De Magyarországon is előfordul ilyesmi napjainkban, a Széchenyi Bank lejtmenete például az I. kerület lakóinak 500 millió forintjába került. Az ügy kapcsán, még Budavár alpolgármestereként, magam is tettem feljelentést hűtlen kezelés gyanújával a rendőrségen. Töröcskei Istvánt, a Széchenyi Bank vezérét le is tartóztatták.

Az Európai Parlament ezért idén elfogadta azt az egységes kriptoszabályozási keretrendszert, amit Markets in Crypto-Assets Regulation (MiCA) néven ismerhetünk. Az Európai Unió ezzel nemcsak az Egyesült Államokat, hanem a világot is jóval megelőzte a jövőbe mutató szabályozásával. Fontos és érdemes tehát foglalkozni a kriptokérdéssel, hiszen egy létező és működő jelenséggel állunk szemben. Napjainkban Málta, Kanada, Szlovénia, Hollandia, Portugália, Németország, Luxemburg, Észtország, Szingapúr és Svájc számítanak kriptobarát országoknak, emiatt a kriptovaluta- és blokklánccégek jelentős része ezekben az országokban működik. Érdekes tény, hogy Magyarország élen járt az azonnali banki utalások bevezetésében, miközben ez a világ számos államában még nem elérhető. Többek között ezért is használja több ország nemzeti bankja is a Stellar Lumen nevű kriptovalutát mint az azonnali pénzügyi tranzakciók kiváltására szolgáló technológiai eszközt.

A kriptobarát országok jelentős részének van esélye arra, hogy új pénzügyi központtá váljon egy decentralizáción alapuló jövőben. A fentebb felsorolt országok pedig minden bizonnyal keveseket lepnek meg, hiszen az innováció terén az elmúlt évtizedekben is sokat hallhattunk róluk. Ha a magyar kormány célja az lenne, hogy decentralizált országot működtessen, akkor igenis nyitna ezen technológiák felé. Ezzel ellentétben azt látjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke 2022 februárjában és 2022 szeptemberében egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat ad egy növekvő pénzügyi súllyal rendelkező terület, a kriptovaluta kapcsán.

Ahogy a decentralizációnak, úgy a centralizált működésnek is vannak hívei ezen a területen is. Kína már egy ideje küzd az általános digitális jüan bevezetésével, ami – nem mellékesen – az emberek ellenőrzését is könnyebbé teheti. Olyannyira, hogy egy 1,7 milliós városban Changshuban 2022 ősze óta bizonyos pótlékokat, támogatásokat digitális jüanban fizetnek a közalkalmazottaknak, 2023 májustól pedig a teljes fizetésüket így írják jóvá. Ez széles dolgozói kört jelent, hiszen az oktatás és az egészségügy mellett Kína az állami vállalatok birtoklásában is élen jár. Nem igazán lennénk meglepődve, ha Magyarország is azt az utat szeretné választani, amit a keleti centralizált államok. Ha a Pegasus-ügyre gondolunk, akkor pontosan tudhatjuk, hogy centralizált megfigyelő államok kiépítése a technológia segítségével könnyedén lehetséges.

De mindannyian tudjuk, hogy a sok-sok éve létező internettel, sőt az ezeréves adózási szabályokkal is vissza lehet élni. Mindezek ellenére mégis úgy gondolom, ezen intézmények még hosszú időn keresztül velünk maradnak, csak igazságosan kell szabályozni őket.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy akár a kriptopénzek, akár a bankkártyás vagy napjainkban már a telefonos fizetések esetében a társadalmat érintő pozitív hatások lényegesen meghaladják a negatívakat. Az esetleges visszaélések ráadásul jelentősen több nyomot hagynak, mint a készpénzhasználat, továbbá a rendszerrel visszaélők száma elenyésző, és arányuk egyre csökken. Az államoknak természetesen a jövőben fel kell készülniük arra, hogy számos támadás, visszaélési kísérlet és ellenséges machináció történhet az online térben történő fizetés vagy éppen az online tárolt adatainkat illetően. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek változásai azt bizonyították, hogy a kriptotechnológia fejlődése megkönnyíti és biztonságosabbá teszi mindennapjainkat. A készpénzforgalom csökkenése további előnnyel is jár a központi bankok számára, hiszen a pénzek kibocsátásának költségei igencsak magasak. A készpénz ráadásul önmagában is jelentősen növeli a szürke- és feketegazdaság esélyeit, nem beszélve az inflációs hatásáról.

Nem szabad tehát elbújni az innovatív elképzelések elől. A technológiát lehet jól és bátran használni, ám lehet úgy is, hogy az kizárólag a hatalomban lévők érdekeit szolgálja. A világ ebben a tekintetben is akkor halad jó irányba, ha decentralizált, emberközpontú megoldások jelennek meg, és a nyitottság az új dolgok iránt állandósul.

Gazdaság

Egyértelmű, hogy decentralizált demokráciában maga a gazdaság sem lehet centralizált. A rendszereknek, a társadalmi és gazdasági szisztémáknak kéz a kézben kell járniuk, nem követhetnek ellentétes modellt, hiszen akkor nem gyorsítják, hanem egymás ellenében dolgozva aszinkronba terelik a társadalmi-gazdasági folyamatokat.

A Momentum a decentralizált gazdasági jövőképre mint emberközpontú gazdasági modellre hivatkozik a Holnap Magyarországa tervében. Mert míg a munkaalapú, centralizált gazdasági modell a politikai rövidlátásban jeleskedő hatalom és az alacsony hozzáadott értékű munka miatt, az olcsó munkaerő révén az összeszerelő üzemek érdekeit szolgálja. Az általunk kívánatosnak tartott modell, a decentralizált gazdaság a magyar embereket, a kis- és közepes vállalkozásokat részesíti előnyben. Gazdasági szemléletváltásra van szükség, ugyanis a munkaalapú társadalom nem váltotta be az ígéreteket. 

A kormányzat a külföldi munkavállalók egyre egyszerűbb foglalkoztatásának támogatásával a béreket is folyamatosan lefelé nyomja. A statisztikák szerint a külföldi munkavállalók száma évről évre növekszik Magyarországon. A KSH adatai szerint 2022-ben 14 százalékkal, 81 ezerrel nőtt a számuk hazánkban. Különösen Ukrajnából, Romániából, Szlovákiából, Kínából, a Fülöp-szigetekről és Indiából érkeznek vendégmunkások. Ugyanakkor a kormány továbbra is azt hazudja, hogy a munkaerőigényeket elsősorban a magyar lakosság gazdasági aktivitásának növelésével és a jelenleg inaktív munkavállalók bevonásával kívánja kielégíteni, és csak akkor alkalmaz külföldi munkavállalókat, ha a betöltendő álláshelyekre nincs magyar jelentkező.

Az EU-s pénzek hiányában az oktatási és egészségügyi rendszerből vonta ki a kormány azt az összeget, amit a multicégeknek adott oda magyarországi terjeszkedésük támogatásaként. Korábban a német autóipari gyártók, manapság az ázsiai akkumulátorgyárak jönnek, mert busás támogatást kapnak a magyarok adóforintjaiból. Utóbbira, az Ázsiából érkező külföldi működőtőke-beruházásokra (FDI) a kormánynak azért van égető szüksége, mert a rossz kormányzás miatt az EU-s pénzeket visszatartják. Ezért még arra is hajlandó a kormány, hogy inkább az ázsiai vállalkozók beruházásainak minél gyorsabb megtérülését finanszírozza a magyar emberek pénzéből, mindenfajta adókedvezményen és közvetlen állami támogatáson keresztül, az iskolák és kórházak helyett.

Ráadásul a külföldi cégek főként az alacsony hozzáadott értékű összeszerelési fázisokat telepítik ide, így a magas hozzáadott értékű munkafolyamatok továbbra sem jelennek meg a magyar gazdaságban. Sőt, a hazai gazdaság 2010 és 2020 közötti termelékenysége még romlott is 2,3 százalékkal, miközben az e szempontból éllovas Romániában 30,8 százalékkal, Lengyelországban 12,1 százalékkal, Csehországban 7,2 százalékkal nőtt ez a mutató.

Ezért állítjuk azt, hogy új, emberközpontú, decentralizált gazdaságra van szükség, ami tisztességesen megfizetett és kellően megbecsült munkát biztosít mindannyiunk számára. Igen, elfogadjuk, hogy vannak olyan multinacionális cégek, amik európai munkabért és munkakörülményeket ajánlanak. De a kormány jelenleg olyan cégeket, olyan akkumulátoripari vállalatokat csábít ide, amelyek nem tisztelik az európai és a magyar környezetvédelmi, vízvédelmi és munkavédelmi szabályokat, és pont ezeknek a szabályoknak a kikerülésével akarnak versenyelőnyre és „extraprofitra” szert tenni – végső soron a hazai gazdaság és a mi egészségünk kárára.

A magyar környezetvédelem is reménytelen helyzetbe fog kerülni a centralizált gazdasági modellben, az akkumulátorgyáraktól függetlenül is. Mert a kormány a gazdaság szereplőit, a gyárakat, termelőüzemeket nem egyenletesen szórja szét az országban, hanem egy-egy központot hozna létre, ami aztán száz kilométeres környéken szívja magához a munkaerőt és a kapcsolódó szolgáltatásokat, beszállítóüzemeket. Ezzel pedig óriási terhet ró az infrastruktúrára, és kivérezteti a kistelepüléseket. Zöld és emberközpontú gazdaságot, azaz európai munkabért és munkakörülményeket magyar székhelyű és alapítású multik, illetve az ország egészét behálózó kkv-szektor fog tudni létrehozni. 

Ahelyett, hogy a kormány megadná az esélyt, hogy minden nagyobb településnek meglegyen a maga gyár- vagy feldolgozóipara, inkább a centralizációt szorgalmazza. Ezzel ingázásra kényszeríti a munkavállalókat, ami negatív környezeti és gazdasági következményekkel jár, mind társadalmi, mind pedig egyéni szinten. Nem beszélve a folyamatos építési kényszerről, hogy újabb és újabb autóutakat és a meglévők bővítését kell finanszírozni, újabb és újabb erdőket, termőföldeket kell kivágni, felégetni még egy sávért. És ez csak egyetlen aspektusa annak a kárnak, amit a centralizált gazdasági modell okoz.

Ugyanennyire fontos a magyar emberek szabadideje is, amit elrabol tőlük ez a centralizált modell. A Fidesz centralizált gazdasági modellje tehát mindannyiunkat meglop: ellopja a szabadidőnket, a pénzünket, a jövőnket. Ezzel szemben a decentralizált, emberközpontú gazdasági modell, amiről a Holnap Magyarországa tervben írunk, nem elvesz az emberektől és az országtól, hanem ad, több szabadidőt, pénzt és jövőképet.

Az elmúlt 13 év a multikról és az EU-s pénzek levadászásáról szólt. Ideje foglalkozni végre a magyar kis- és középvállalkozások megerősítésével.

A közép-ázsiai országok felé irányuló, eredménytelen keleti nyitás helyett annak szűkítése lenne indokolt. A Momentum jövőképében hazánk a természetes geopolitikai szövetségeseink felé fordul, és a környező országok felé nyit: a magyar államnak Kelet-Közép-Európa és a Balkán országaiba irányuló magyar exportot kell támogatnia, a hazai kis- és középvállalkozásoknak adott anyagi és szakértői segítséggel. A gazdasági rendszer átalakításával a kkv-szektorban is exportképes vállalatok kell hogy létrejöjjenek, világsikert elérő startupok, melyek magyar cégként is képesek európai béreket kigazdálkodni a dolgozóiknak a nemzetközi bevételeikből.

A kkv-szektor megerősítése nem csak egyénileg hozna jólétet, a cégek végre nem vinnék haza a profitjukat az országból, hiszen ők otthon vannak, ezért a közösségünk jólétét is szolgálják ezek a vállalatok. A kkv-szektor fejlesztésével a gazdasági lehetőségek és a fejlődésből eredő hasznok is egyenletesebben oszlanának el. Gazdasági erőközpontok helyett gazdasági hálózatok jönnének létre az országban, amiben az egyén a saját közösségében vagy a szomszéd településen is megtalálhatná a számításait. Így mindjárt megspórolható lenne a rengeteg ingázás, utazás, a felszabaduló időt pedig mindenki saját magára, családjára fordíthatná, növelve ezzel nemcsak a jólétet, de az általános jóllétet is. 

Végső soron tehát a decentralizált, emberközpontú gazdaság képes a szegénység csökkentésére és az államtól anyagilag független középosztály szélesítésére. Ez minden társadalmi réteg alapvető érdeke. 

Zárszó

A fentiek alapján nem is lehetne egyértelműbb, hogy a rugalmas, transzparens, decentralizált és fejlődő gondolatiság áll szemben a központosított, merev alapokon működő hozzáállással. Előbbi célja az, hogy az emberek erejére, tudására, kreativitására és a helyi közösségekre építsen, ami egy bizalomépítő, győztes-győztes helyzetet eredményez, míg utóbbi célja éppen az, hogy magukat az embereket szorítsa keretek közé, ami csupán egy önérdekvezérelt, zéróösszegű hatalmi játszma az autokrata kormány és klientúrája javára a társadalommal szemben.

Számomra nem kérdés, hogy az általam Mao- és Dao-típusúként meghatározott államszervezés közül melyik a helyes. A Momentum Mozgalom a megalakulása óta úgy gondolja, hogy a három alapértékünkként meghatározott szolidaritás, teljesítményelvűség és pozitív nemzetkép értelmében egy nyitott, a centralizált gondolkodással ellentétes, igazságos és emberséges világot hozzunk létre magunknak és a jövő nemzedékének.

A szerző a Momentum Mozgalom elnöke és frakcióvezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Mao Ce-tung és Hszi Csin-ping fotója egymás mellett egy tibeti vendégházban 2021. június 4-én. Fotó:   Kevin Frayer / Getty Images)