Konkrét töketlenség

Na tessék! Megmondtuk, ugye? Alig telt el egy év, máris csomagoznak a kommunisták! Megszorítanak, leértékelnek, tesznek tönkrefele mindent, amit érnek. Előveszik a sublótból az eddig rejtegetett életnagyságú olajfestményt, amelyen a hamiskásan mosolygó, simlis bőrsapkát és szegecselt alsónadrágot viselő, összetekert-népszabadságnyi szivart szívó Bokros Lajos helyre kis bőrkorbácsot suhogtat, fölakasztják a címer helyére, és jön a nemulass, meg az idegenszerűség, szegény Szájer József alig győz majd aggódni a nemzeti érdekekért.

Tologatják itten a forint sávját, mint '56-ban a Maxim-géppuskát az FM tetején.

Mindeközben a kormányszóvivő fontosnak tartja, hogy a miniszterelnök nevében érdemben reagáljon Kismocsok kisasszony megtisztelő spermadonori felkérésére. Ha továbbhaladunk ezen a médiatudatos, mélyen professzionalista PR-vonalon, akor alighanem elkerülhetetlen lesz Terry Black helyettes-államtitkári kinevezése.

Ha esik a népszerűség, majd bevetik megint a Pa-Dö-Dőt meg a Republicot, talán Bródy János is hangolja már valahol a csehszlovák dobozgitárt.

Ugye ön is látta Magyar Bálintot a Nyugatinál hamis parfümöt árulni?

Ugye tudja, hogy Keller László lopta el Csehák Judit köldökpiercingjét?

Ugye tisztában van azzal, hogy László Csaba hastetoválásán a Search and Destroy felirat olvasható gót fraktúr betűtípussal?

A nemzeti tüzép kormánya - ahogy arra számítani lehetett - a nagy konszenzuskeresésben valahol elhagyta a vezérfonalat. Mert lehet, kérem, a választási igérgetőverseny és az ellenzéki részről is erősen támogatott késő-római szokás felélesztése nyomán százmilliárdokat szórni a nép közé, csak utána nem kell meglepődni, hogy hiányzik a kasszából. Lehet folytatni kényszerből vagy meggondolatlanságből az elődök újraállamosító, újraközpontosító gazdaságpolitikáját, csak akkor kellene számolni azzal is, hogy a 2000 óta fokozatosan állami megrendelésekre, csúszópénzekre, beruházásokra, segélyekre, egyebekre rászokott vállalatok (a fél magyar gazdaság) fejreállnak, ha elfogy a pénz . Vagy bele kellett volna gondolni, mondjuk, hogy miképpen hat a gazdaságra a felhízlalt, egyre inkább túlfizetett, pazarló apparátus, ez az önnön trágyájában fetrengő túlsúlyos disznó.

Gyakorlatilag nem létező gazdaságirányítás, a magyar történelem legészrevehetetlenebb belügyminisztere alatt szabadon garázdálkodó, gimnazistákat basztató, bűnözőktől remegő rendőrség, a vízió és erő híján a tűrhetetlen állapotokat fenntartó, a kvázi-monopóliumnak segédkező informatikai minisztérium, aztán a munkaügy, amely most fenyegeti a fél magyar gazdaságot, pláne a korábban választási ígérethadjárattal és evával biztatott mikrovállalkozásokat, mindez a hatósági önkény és kiszámíthatatlanság megbízható kelet-európai színvonalával - pusztító gyúelegy.

A szocialisták, akik úgy gondolhatták, hogy 1989 és '94 között levakarhatatlanul magukra enyvezték a higgadt szakszerűség mítoszát, riadt kisdoboskként szaladgálnak a problématérképen.

Talán megtisztelő lenne, ha nemzetes uramékhoz hasonlóan mink is kommenista titkosügynökök és egyéb összeesküvők összehangolt magyarellenes akcióját gyanítanánk, pedig itten súlyosabb fennforgás van: konkrét töketlenség.