Gyöngyi
6 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Cserebere

2004.12.20. 01:47

„»Nekünk, parlamenti képviselőknek és a mostani kormánynak, a köztársasági elnöknek, az alkotmányos rend minden szereplőjének az volna a kötelessége [kötelességünk], hogy meghalljuk azt, amit az emberek mondtak« – fogalmazott Orbán Viktor
a Vasárnapi Újság című műsorban. Hozzátette, hogy vannak jó ügyek,
amelyekről »Isten választott szolgáinak és nekünk, a nép
választott szolgáinak« nem szabad lemondani
[lemondanunk].”
(MTI, 2004. dec. 19.)

„Mi a garancia, hogy ha csaltak 2002-ben, ha most – már biztos, hogy – csaltak [...], hogy pont 2006-ban, mikor az életük fog múlni rajta, nem fognak csalni? És mi meddig ülünk [...], mint egy ilyen csigabiga, és nézünk kifelé a kis szemecskéinkkel a kis odúinkból,
és mondjuk azt, hogy hát ez nem igazán nagyon jó.
[...] Mikor
követjük – aszongya, felírtam magamnak – a grúz, a szerb, a román,
az ukrán példát?
[...] Mikor követjük a Balkán példáját? A Balkánon
már demokrácia van! Ott a kommunistákat, ha csalnak, jól megverik.”

(Bencsik András, Sajtóklub, Bp. tv, 2004. dec. 17.)

Szar az élet, szép a halál,
temetkezzen Morvainál!

(ismeretlen kreatív, 1970-es évek)

Az ember csak bámul, elkerekedett, üveges tekintettel, mint elcserélt kadáver a Jahn Ferenc Kórház proszektúrájának tepsijében: most mi vaaan? Hol vagyunk?

A távirati iroda utolsó jelentése szerint eddig 1075 választási bizottság nyálazta újra a december 5-i népszavazás szavazócéduláit, mert jobbnak látta a világ magyarjainak össz- és egyetemes nemzeti eszme- és értékhordozásra felkent – bár mostanában némileg alulfinanszírozott – szövetsége (úgy is mint isten ostora) által sarokba szorított Legfelsőbb Bíróság határozatát szűken értelmezni.

Öt bizottság viszont úgy gondolta, hogy a „szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzése és az eredmény újbóli megállapítása” cédulanyálazás nélkül is megúszható, de ők jól megszívták: ahogy mi az MVSZ tökös legényeit ismerjük, ez az öt bizottság bizony szépen össze fog ülni még egyszer, és nyálazni fog szájrepedésig. Ajánlanánk is a még össze nem jött pár tucat bizottságnak, ne szarozzanak, tessék számolni.

a küszöbön – hopp – elcserélődik valami bolseviki csalóra, jól elcseréli a szavazatokat

Eddigi ismereteink szerint a nagy cédulanyálazás eredményeként az állampolgársági szavazáson az igenek előnye 275 szavazattal nőtt (a kórház-privatizációson viszont hússzal romlott). Ha az arányok mind az 1154 bepanaszolt szavazókörben így maradnak, és netán hasonlóak lennének mind a 10 912 szavazókörben, akkor a kettős állampolgárságot támogató igenek pozíciója nem egészen két ezrelékkel javulhatna.

Az MVSZ elnöke, Patrubány informatikus persze tisztában volt a várható eredménnyel, nyilván nem a népszavazási győzelem reményében helyezte termetes paksamétáját a bíróság asztalára olyan jól megalapozott (a szavazókörök tíz százalékában megalapozott!) információkkal, hogy egyes helyeken összecserélték az igen és a nem szavazatokat. Hanem hogy a sajtóklubos harcosoknak legyen mire bökve ordítaniuk: megint csaltak!

Ebben az untalan sulykolt „csaltak 2002-ben, csaltak most, csalni fognak 2006-ban” mondatban az a szép, hogy nincs alanya (vagy legfeljebb csak egy általános „ezek”). Mert hát kik is csaltak? Ha megnézzük, az Országos Választási Iroda összesítését, a bepanaszolt választási bizottságoknak vagy a felében ott ültek az MVSZ delegáltjai, és túlnyomó többségükben volt fideszes. Úgy képzelem, hogy belép a derék magyar jobboldali bizottsági tag a szavazókör ajtaján, a küszöbön – hopp – elcserélődik valami bolseviki csalóra, jól elcseréli a szavazatokat, aláírja a jegyzőkönyvet, aztán kijön, és az ajtó előtt – puff – visszacserélődik derék magyarra. Oszt megy feljelenteni.

Ez a hét egyébként ilyen elcserélős-összecserélős hétre sikeredett. Az „index nevű elektronikus portál hiperintelligens, újságba író srácai” például összecserélték Patrubány informatikust a kettosallampolgarsag.hu szerkesztőjével. Pedig az utóbbi írta az Országos Választási Iroda vezetőjéről, hogy a „szimpatikus, csupán enyhén molett, és minden szempontból nyilván teljesen független Emília (társkeresők figyelem!) hadilábon áll a matekkal is”. Patrubány ezzel szemben csak rendkívül kifinomultan és disztingváltan felszólított és fenyegetőzött. Kétszer is.

Az Index „billentyűverőinek” tévedése épp olyan megbocsáthatatlan, mint azoké, akik mostanában összecserélték a kettosallampolgarsag.hu-t a www.mvsz.hu-val. Ami teljességgel érthetetlen, hiszen „bár az MVSZ honlapja (www.mvsz.hu) a népszavazási kampány kezdete óta át van irányítva a kettosallampolgarsag.hu-ra, minthogy utóbbi számos értékes és hiteles információt tartalmaz az állampolgárság ügyéről, szerény eszközeivel ellensúlyozva a hamis kormányoldali propagandát, ettől még a kettosallampolgarsag.hu, nyomatékosítjuk, az MVSZ-től független orgánum”. Vagyis össze ne cseréljük a nyomatékosan átírányított függetlenséget a függő beszéddel.

Csak nehogy egyszer Kövér doktor is összecserélje a szövegkörnyezetet

Pedig igent-nemet, holtat, elevent összecserélni nem jó, nem szép, sőt néha veszélyes. Ha, mondjuk, a hét végi szavazat-újraszámlálásban kimerült bizottsági tag vasárnap még lóhalálában utolérte Csíkszeredában Kövér László és Bayer Zsolt bocsánatkérő roadshow-ját, vigyáznia kellett, hogy fáradtságában össze ne cserélje a korreferenseket. Azt, hogy „ma a Magyar Köztársaság kormánya nemzet- és hazaáruló gazemberek gyülekezete”, Bayer tanár úr mondta. Azt viszont, hogy a népszavazás után „mindenki tudja, ki kicsoda, s hová tartozik”, Kövér doktor. Ami jól példázza a népnevelő tanárember és a pártkorifeus össze nem cserélhető látásmódját és felelősségi szintjét.

Kövér arról is felvilágosította a Sapientián megjelent hallgatóságot, hogy „ha egy nemzetnek vannak kollektív hőstettei, vannak kollektív bűnei is”. Amivel – amellett, hogy éles fénybe állította a bűn és a kollektivitás fogalmak filozófiai magasságokban szárnyaló eltéphetetlen összefonódását – finoman utalt arra, hogy ott válik el a szar a májtól, kinek volt hőstett nemmel vagy sehogy se szavazni, és kinek bűn. (Csak nehogy egyszer Kövér doktor is összecserélje a szövegkörnyezetet, és – mondjuk – a benesi dekrétumokról értekezve posztulálja megint a kollektíve bűnös nemzetek létének realitását.)

Mellesleg beperelték az Alkotmánybíróságot, amely hétfői határozatával belenyirbált a Btk. kábítószerfogyasztó-gyasztatási paragrafusaiba. Milyen szép lenne, ha a még fellebbvitelibb bíróság megállapítaná, hogy az Alkotmánybíróság összecserélte a kábít ige képzőit, és az a megállapítása, hogy „nem létezhet a kábulathoz való alkotmányos jog”, el lett cserélve azzal, hogy nem létezhet a kábításhoz való alkotmányos jog.