Kanos a kormány

Megint az Eheti szállítja a szezon politikai szenzációját: a kezünkbe került a kormány egyik szupertitkos ülésének majdnem teljes videófelvétele. Az ülést meg nem erősített információink szerint valamikor augusztus közepén tarthatták, ránézésre egy vidéki panzió konferenciatermében. A felvételeket személyiségi jogi okokból egyelőre nem merjük publikálni, de írásos formában most Önök elé tárunk néhány kulcsjelenetet. (Minden alkalommal feltüntetjük a birtokunkban lévő felvételek bal felső sarkában futó óra állását is. A rögzített anyag 4 óra 48 perc hosszú.)

6 perc 47 másodperc

Gyurcsány miniszterelnök: (Meglepő élénkséggel hadonászik, a szokásos figurák közül nem adja sem az "arcbénulásos plébánost" sem a "besztóndult logopédust". Hosszú konferenciaasztal körül, mikrofonok mögött ülnek a kormány tagjai, akiket csak azért nem sorolunk fel név szerint, mert senki sem ismeri őket. Válaszoljon a következő kérdésekre egy-egy másodperc gondolkodás után: hogy hívják az igazságügyi minisztert? Mi Baráth Etele tárcája? Ki az a Kolber István? Na ugye. De térjünk vissza a miniszterelnökhöz, aki az imént ragadta magához a szót.)

Úgy tűnik, az SMS-szavazással nem sikerült lázba hoznunk a szavazóbázist. A legfrissebb kutatási eredmények szerint tévedés volt az "intézményi reformok" szókapcsolatra építeni a fiatalokat megszólító marketinganyagokat. Bár nem a mi hibánk, de a nyár elmaradása és az esőzések miatt tovább romlott a néphangulat. Mondjuk ki kereken: a választásokig már nincs időnk semmi komolyabbra, úgy értem, bármiféle érdemi lépésre. Itt már csak a PR-mágia segíthet, hogy megfordítsuk a választói hangulatot. Van esetleg valakinek jobb ötlete?

Lamperth belügyminiszter: (lelkesen jelentkezik) Ha betiltatnám a közvéleménykutatókat?

Gyurcsány miniszterelnök: (inkább shaolin-, mint katolikus papos mozdulattal) Szónoki kérdés volt. Az idő rövidségére tekintettel operatív lépéseket tettem az ügyben: felvettem a kapcsolatot a nemzetközi politikai pr-szakma egyik igazi sztárjával. Ismerkedjenek meg Ezékiel Tannenbaummal!

(Öltönyös, joviális fickóra mutat, észre sem vettük eddig, hogy ott ül a miniszterelnök jobbján. A férfi felpattan, és innentől így beszél, tolmács segítségével.)

Ezékiel Tannenbaum: Jó napot hölgyeim és uraim! Térjünk rögtön a lényegre! A feladat a következő: nyerőhangulatot kell keltenünk a kormány körül, hogy a koalíció ne teljesen reménytelen helyzetből vágjon neki a választási kampánynak. A politikai értékeit értelmetlen lenne előtérbe állítanunk éppen most, hiszen azokat az eltelt három évben mindenki megismerhette. Valami személyes, megragadó, hogy úgy mondjam szexi dologra lenne szükség, valamire, ami elsőnek ugrik be, ha a kormány kerül szóba. Egy jelzőre például. Most arra kérem önöket, hogy gondolkodás nélkül, azonnal válaszoljanak.

(Persányi miniszterre mutat) Miniszter úr, a hivatali mellékhelyiségben véletlenül meghallja, hogy három kollégája Önről beszél. A tulajdonságait tárgyalják ki Milyen jelzőnek örülne a legjobban? (Persányi zavartan hallgat, mintha a 'vegyszermentes' szót formálnál a némán mozgó ajkai, de nem szólal meg.)

1 óra 24 perc 19 másodperc

(A háttérből valaki, vihogva) Nagy faszú.

Ezékiel Tannenbaum: Ki volt az? (Mindenki hallgat, Rácz, Kóka, Csizmár, Petrétei és Magyar miniszterek pukkadozva, vörösödő fejjel néznek maguk elé.) Bárki is, a lényegre tapintott, amennyiben értelmetlen lenne valamilyen politikai jellegű jelzőt kapcsolnunk a kormányhoz. Mit érünk vele, ha decemberig eposzi szerkezetként rögzül mondjuk az, hogy ez egy "demokratikus kormány"? Praktikusan semmit, jövő nyáron ettől még mindenki csomagolhat, demokratikusan, aztán jön a Fidesz.

Próbálkozzunk tovább. Kit ismernek az emberek ebben az országban?

Bozóki miniszter: (györgypéteres pátosszal) Hát akit sokszor mutatnak a tévében.

Ezékiel Tannenbaum: És mi kell ahhoz, hogy valakit ebben az országban ötnél többször mutassanak a tévében?

Lamperth miniszter: Pornós múlt. Hihihihi.

Ezékiel Tannenbaum: Asszonyom, önről az elejétől éreztem, hogy született politikai pr-es. Úgy van. Most pedig engedjék meg, hogy élő, sőt virgonc példán mutassam meg, mire is gondolok közelebbről. (Demszky főpolgármester lép elő, bricseszbe és kisfiús mosolyba öltözve.) Mi a titka annak, hogy a főpolgármester urat négyszer választották újra, pedig úgy beszél, mintha egy lóvakaró kefe maradt volna a szájüregében, és mindehhez állandóan fancsali arcot vág?

Lamperth miniszter: Speciális, eltűnős vegytinta?

Ezékiel Tannenbaum: Nem. Hanem az, hogy mindekinek az jut róla elsőnek az eszébe, hogy a színfalak mögött minden szembejövőt megdug. Most kérem foglalkozzanak más ügyekkel, én visszavonulok a miniszterelnök úrral.

4 óra 46 perc 28 másodperc

Gyurcsány miniszterelnök: A terv tehát a következő. Az árokbetemetés és az új, élhetőbb, kormányzati SMS-mentes Magyarország érdekében ezennel elindítjuk a Kúrós Kormány akciót. A cél, hogy a nevünk hallatán a választópolgároknak a dugás ugorjon be, mert azt lényegében mindenki szereti, a papok meg úgysem szavaztak volna ránk. Tekintettel az elődöm által kitaposott, sikeresnek mondható útra, indításnak valamilyen ügynöksztorira gondoltam.

Somogyi külügyminiszter: Olyan kémes-jamesbondosra?

Gyurcsány miniszterelnök: Igen, de Ferikém te sajnos egy kicsit öregecske vagy az ilyesmihez. Mi lenne, ha az első körben te jelennél meg Bálint, hozzád úgyis smakkol a dolog? Melléd vehetnénk a Hiller Pistát, legalább kialakulna valamilyen felismerhető politikai arcéle neki. Legyen az nagy vonalakban, hogy partiba vágtok egy dögös kémnőt. Erre biztos ráharapnak. De ez csak a kezdet. A második hullámban - ha jól emlékszem augusztus végét, szeptember elejét lőttük be erre - jöhetne az igazi nagy durranás. Megkérném Göncz, Rácz, Kiss, Gráf és Veres kollégákat, hogy a legközelebbi ülésre hozzanak magukról egész alakos, fürdőruhás képet. A dolog úgy kezdődne, hogy kiszivárog egy szemcsés videó egy kihelyezett kormányülésről, ahol az esélyegyenlőségi miniszter asszony...

A felvétel itt sajnos véget ért, de Tannenbaumnak hála, az igazi politikai szezon csak most kezdődik. Olvassák a politikai híreket, járjanak tömeggyűlésekre, és tartsanak mindig maguknál egy csomag papír zsebkendőt meg egy kis szájsprét.