Megujjazhat az úr?

Sokan gondolták, köztük némileg érthető módon mi magunk is, hogy - hiába lárifárizott megint Gyurcsány miniszterelnök - az elmúlt hét legjelentősebb eseménye az Index dizájnváltása volt. Pedig nem is, de egyelőre ne szaladjunk előre, mint az ördögtől megszállt MDF-es a buzimenetben.

Szóval megváltozott a külsőnk, az érzékeny, nyitott, jó szimatú publikum pedig azonnal elméleteket kezdett gyártani arról, hogy vajon miért tehettünk ilyet. A fórumokban, mailekben és blogposztokban kifejtett véleményekben kétségtelenül megcsillan az igazság egy-egy szikrája - a kérdéses időszakban például valóban láttam több zsidót cirkálni a szerkesztőségben, ráadásul az egyiknél volt egy mappa, és nagyon jelentőségteljesen nézett. Nem a mappa, hanem a zsidó.

De az igazság mégsem itt van elásva, sőt ha őszinte akarok lenni, nem igaz sem a vakdizájner-elmélet, sem a hirdetői nyomás, de még az is kamu, hogy a szálakat a háttérből húzogató Schmidt Mária vonta volna össze a szemöldökét.

Most elsőként, csak Önöknek, elárulom, mi történt.

Az úgy volt, hogy haladtunk a dizájnnal az Oktogontól a holtig tartó szelvényvagdosás felé, amikor nagyjából félúton, a Kodály Körönd magasságában egy szürke színű autó leszorított minket az útról. A szerény, ugyanakkor túlzottan is tarka, a modern kor kihívásainak egyre kevésbé megfelelő layouttal képtelenek voltunk visszavágni, ezért rémületünkben a gépkocsi tetejére csaptunk, és szidalmazni kezdtük a sofőrt. Az autós hirtelen keresztbe állt az úton, kipattant a volán mögül, elővett valamit, ami egyszerre hasonlított egy képviselői igazolványra és Kóka János értelmiségi holdudvarára, és arra hivatkozva követelte, hogy mi is igazoljuk magunkat, vagy vegyük le azt a sok narancssárgát a címlapunkról. Amikor erre nem voltunk hajlandóak, a sofőr behajolt autójába, pisztolyt vett elő, és megfenyegetett minket.

Hát így történt.

Mit húzzák a szájukat? Önök mit csináltak volna, ha egy ápolt szakállat és gondosan berakott Ceausescu meets templomjáró öregasszony-frizurát viselő volt szakszervezeti elnök és a haladó erők egykori parlamenti képviselője pisztolyt fog a homlokukra? Rendőrt hívni, ugye, nincsen értelme, a legkevesebb, hogy dizájnt váltanának. Mi - remek kapcsolati hálónknak köszönhetően - azért azt is megtettük, hogy megkértük kommunista barátainkat a Népszabadságnál, ugyan már, közöljenek egy ordas nagy hazugságot arról, hogy a tettes ki más, mint egy szemét náci fideszes volt. (Az, hogy a fiúk hajlandóak voltak leközölni egy ilyen King Gyurcsány méretű kamut, csakis arra utalhat, hogy a Világ Legösszetéveszthetetlenebb Kinézetű Komenistáját a reformerők évekig bújtatni akarták a kínos incidens után. Vagy tényleg nem értek semmit.)

Szóval ez volt a dizájnváltás igaz története, ám hiába gondolom azt, hogy a mi fenekünkben forog a világ tengelye, mégsem ez volt a múlt hét legnagyobb durranása. Az üveg pezsgő ugyanis Körmendi Gáboré a juj.hu -tól. Ritka pillanat, amikor egy magyar szakember mutat példát az egész világnak, de még én, a mániákus olvasó és kattintgató, akit ráadásul ezért is fizetnek, szóval még én se láttam soha sehol olyan mozgóképes interjút, ahol a blazírt hangon válaszolgató alanyt interjú közben megujjazza egy kifejezéstelen arcú cigány testépítő, egy másik pedig az asztalról felkapott biliárddákóval matat a pinájában. A kerettörténet az, hogy kollégánk és barátunk meg akarta mutatni a világnak, milyen figura is ez a Bobák Renáta, aki korábban azt állította, gyereke lesz Gáspár Győzőtől. A plasztikus bemutatás érdekében feltette az újságírás történetének két legerősebb kérdését - "Megujjazhat az úr?" és "Kúrtál már dákóval nőt?" -, aztán Renáta bizonyított.

Akit nálam mélyebb erkölcsi relativizmus és nihilizmus jellemez, az kormányzati PR-tanácsadó, de még én is elborzadtam, mint az egyszeri alpolgármester egy több résztvevős közbeszerzési tender láttán.

Bízzunk egy erényesebb hétben, no meg abban, hogy a Népszabadság csütörtökig megírja, Trockijt valójában Szíjjártó Péter ölette meg, mert a furmányos komenista rástartolt Cser-Palkovics András helyettes szóvivői pozíciójára.