Örs, Stella
10 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Vészfékezzük le a reformokat!

2007.01.08. 08:06

Újabb merénylet készül a magyarság jövője ellen. Mert milyen már, hogy az egyszeri egyetemista (a magyarság jövője, ugyebár) ezentúl nem utazhat le 427 forintért Balatonaligára, hogy a haver apjának telkén megigyon másfél liter kóserszilvát, négy-öt deci házi készítésű cseresznyepálinkát, két rekesz sört meg némi vörösboros kólát, majd a teraszon állva kitárja szívét, és belekiáltsa a nagy büdös éjszakába, hogy mondjuk „szétfeszít belül a rock'n'roll rugója". Nem, az egyszeri egyetemista ezentúl ezt már csak 1316 forintért teheti meg. Plusz az egyéb költségek, úgymint kóserszilva, cseresznyepálinka, sör, bor, kóla és a rekeszdíj.

Szerencsére bátor és mindenre elszánt emberek egy csoportja most felveszi a harcot a jövőpusztító intézkedés ellen, és kedélyes forgalomakadályozással igyekszik rávenni a kormányt, hogy „azonnal vegye le tolvaj kezét" a kedvezményekről. Na, most húzzuk meg a vészféket!

Mert, hogy miért is ad kedvezményeket az állam a diákoknak? Mert az jár? (Rossz válasz, egyes, helyre mehet!) Nem, az államnak nem kötelessége hozzájárulnia minden zenei fesztivál, víkendházi lerészegedés és vidéki bortúra utazási költségeihez, viszont mindenkinek biztosítania kell a tanuláshoz való jogot, meg persze, támogatnia kell azokat, akik a társadalom legnagyobb örömére és hasznára gyereket vállalnak. Vagyis segítenie kell, hogy mindenki, még a baranyai tanyán lakó fiatal is elutazhasson az iskolába (és persze vissza), emellett nem árt, ha beszáll valamivel a családi kirándulások költségeibe is. Mert közös érdekünk, hogy ne legyen olyan hülye az a gyerek, lássa már az egri várat, és egyébként is senki ne mondhassa azt, hogy „drágám, jól meggondoltad ezt? Tudod mennyi pénzbe kerül egy buszbérlet? És, ha ikrek lesznek?".

És mit támogat január elsejétől az állam? Az általános iskolások és középiskolások utazásait, bárhonnan bárhova, és az egyetemisták útját a lakóhely és az iskola között. Tanuláshoz való jog letudva, családtámogatás kipipálva. Már persze, ami az utazási kedvezményeket illeti. (Na jó, a 67,5 százalékos kedvezményből szépen csendben 50 százalék lett, de legalább könnyebb fejben kiszámolni a kedvezmény összegét).

Persze a zsíros hasznukat féltő gyógyszerészek, a hálapénzük miatt rettegő orvosok, a minimálbér után adózó nagyvállalkozók, meg az egész, okosban mindent megoldó, posztkommunista Magyarország mellett most óbégathatnak az egyetemisták is, hogy ez nem reform, hanem lenyúlás, és meglop minket az államhatalom. Vissza a kedvezményekkel, plusz alanyi jogon járó Big Mac-bérletet és heti tizenöt hosszúlépést minden nappali tagozatos hallgatónak, vagy meghúzzuk a vészféket!

Vagy óbégatás helyett esetleg röhöghetnének egy jót a faterjukon, aki most jelentette be a budai villába a nagynéni unokatestvérét is, hogy kapjon egy kis gázár-kompenzációt, ráadásul okosban szerzett egy rokkantigazolványt, hogy ingyen parkolhasson bárhol a Mitsubishi Pajeroval. Merthogy a szocializmusban megfáradt negyvenesekkel már nem lehet mit kezdeni, ők már genetikusan adócsalók, ösztönösen keresik a kiskapukat, ilyenné tette őket a rendszer, ahol elvileg mindent az állam adott, csak nem volt benne köszönet. A mostani egyetemisták viszont talán még megérthetnék, hogy kedvezmény csak a rászorulóknak jár, és hogy egy egészséges társadalomban egy sikeres ember büszke is lehet arra, hogy nem szorul az államra, sőt sokat adózik.

Rájöhetnének, hogy nem a mindenkinek járó kedvezményeket és az olcsó balatoni hétvégéket kell félteni, hanem a valóban szegény, de tehetséges diákokat, akik a tandíj és a kollégiumi szállásdíj kifizetése után már nem nagyon utazhatnak sehova. Önző vészfékezés helyett pedig rávehetnék a kormányt, hogy találjon már ki valamit az ilyen, rászoruló hallgatók támogatására, hogy az esélyegyenlőség ne csak egy vastagon szedett közcím legyen az MSZP kampánybrosúrájában. Persze ehhez pár idióta diákcsínynél picivel több kéne.