Mentsük meg együtt Hollywoodot!

Olyan ez a fájlcserevita, mint az Apple–pc-vita: soha a büdös életben nem lesz vége. Hacsak erőszakkal véget nem vetünk neki.

Vannak még hasonló, évtizedes viták a netes fórumok történetében, mint például a hacker-cracker vita, a Nikon–Canon-vita, a németautó-japánautó vita, hogy csak a legdurvábbakat említsük.

Ezeknek a vitáknak két fontos ismérvük van. Az egyik, hogy soha senkinek nincs, és nem is lehet bennük igaza, mert a felvetett kérdések szigorúan vallási természetűek. Előbb alakul ki konszenzus arról, hogy Isten vagy Darwin teremtette-e a világot, mint arról, hogy könnyű városi használatra, alkalomszerűen hosszabb autópályás szakaszokra a Golf jobb-e, vagy a Corolla. A másik, hogy az említett hitvitákban potenciálisan felhasználható összes érv és ellenérv legkésőbb 1999-ig elhangzott a megfelelő Usenet-csoportokban (rec.photo.equipment.35mm, valaki?), és azóta csak azok vesznek részt bennük, akiknek időközben sikerült a világra jönniük.

Most, hogy a Pirate Bay torrentszájt üzemeltetőit nem jogerősen ugyan, de mégiscsak egyéves börtönbüntetésre ítélte egy svéd bíróság, épp a fájlcserevita lángolt fel újra, amelynek központi kérdése, hogy szabad-e filmet meg zenét ingyen töltögetni. Nemcsak hogy jogilag, a törvény betűje szerint szabad-e, hanem hogy egyáltalán illik-e, sőt erkölcsileg, emberileg elfogadható vagy elítélendő-e. Itt vannak a legjellemzőbb érvek, hogy ne kelljen újraolvasni az egészet:

– Filmet lopni olyan, mint ha kocsit lopnál. Kocsit se lopnál.

– De nem olyan, mert ha a kocsit ellopom, akkor az el van lopva, a film meg nincs ellopva, mert az csak le van másolva.

– De aki letölti, az nem veszi meg.

– De aki nem tölti le, az meg se venné, mert nincs rá pénze.

– De én amióta letöltök, azóta többet veszek.

– De ha legalább havi 400 ezret keresnék, én minden filmet megvennék.

– De a filmek egyre szarabbak, a múltkor is olyan szart láttam, hogy vissza akartam kérni a pénzt.

– De ha letöltesz, a szerencsétlen szerzők nem kapnak pénzt. Te se dolgozol ingyen.

– De azt a pénzt nem a szerzők kapják, hanem a gonosz kiadók.

– ASVA, a kurva anyád.

És így tovább, mint 1999, a modern fájlcserélők őse, a 2001-ben bezáratott Napster megjelenése óta folyamatosan. Ember legyen a talpán, aki rendet vág az ilyen lendületes, logikus és főleg eredeti érvek sűrűjében. Hát még ha hozzájuk veszünk még néhány klasszikust, különös tekintettel a torrent legitim felhasználási módjaira (oktatóanyag letöltése pdf-ben, családi fotók megosztása távoli rokonokkal stb.), illetve találunk olyan szemtanúkat, akik megesküsznek, hogy az elmúlt 36 hónapban láttak élő lelket a Media Markt dvd- vagy szoftverosztályán (nem a turkálóban, az más), beleértve a biztonsági őrt. Dvd-t lassan már lopni is ciki.

A Pirate Bay ügyében született ítélet ezt a vélekedést árnyalja némileg. A stockholmi bíróság úgy döntött, hogy King Kong-védelem ide, Google-védelem oda, a torrentszájt fenntartói hozzásegítették a felhasználókat a jogvédett filmek megosztásához, és ezért börtön jár nekik. Az ítélet nem jogerős, és az is nyilvánvaló, hogy ha bezárják a Pirate Bayt, nyílik majd helyette száz másik, akár jobban védhető, jogilag nehezebben megfogható fájlcsereszájt, még ha a technikát nem feltétlenül torrentnek hívják is majd.

Van persze néhány valóban komoly kérdés, ami fájlcsereügyben fel szokott merülni. Valóban lopás lenne a szerzői jogok megsértése, vagy csak a legálisan megvásárolt dvd-k elején látható riogatós horrorfilmből vette át a köznyelv? Milyen csapást jelent a kultúrára a nevezetes Mikiegér-törvény, amely 1998-ban húsz évvel kitolta a szerzői jogok elévülését, és mi jöhet még utána? Van-e létjogosultságuk az olyan kezdeményezéseknek, mint a Lawrence Lessig-féle Creative Commons, amely a szerzőkre bízza, hogyan rendelkeznek a műveikkel? Egyáltalán, van-e létjogosultságuk a szerzői jogoknak?

És a legfontosabb, mindent eldöntő kérdés: mennyit ér egy film?

Az a legnagyobb baj, hogy ezt a filmipar sem tudja. Elméletileg minden annyit ér, amennyit adnak érte, de a torrentezők által ajánlott 0 forintos összeg elég rossz kiindulópont, arra nem lehet életképes üzleti modellt felhúzni. Mivel viszont a torrentezők jelentős része elismeri, hogy ha csődbe megy a filmgyártás, nem lesz mit letölteni, és sokan állítják, hogy ésszerű összeget hajlandóak lennének Hollywood megmentésébe invesztálni, használjuk ki az alkalmat, és segítsünk a pánikba esett, profitját féltő filmiparon. Mondja meg mindenki, mennyit ér neki egy film. Mennyit fizetne ki érte, de úgy, hogy cserébe a töltögetésről-másolgatásról örökre le kell mondania? Ha sikerül közösen belőnünk az összeget, megmentjük Hollywoodot, és örökre vége az illegális töltögetésnek. Ha viszont az összeg a 0 felé közelít, akkor, mint azt a Pirate Bay félig viccesen meg is üzente neki, a filmipar kénytelen lesz elindítani saját torrentszájtját. Már ha életben szándékozik maradni.

Nyugodjanak meg, ennek a szavazásnak a mostani körülmények között semmi tétje. A fájlcsere a Magyarországon hatályos törvények szerint továbbra is súlyos bűncselekmény, ami 2-8 éves börtönnel büntethető. Annyival, mint a szándékos testi sértés, az emberrablás vagy az erős felindulásból elkövetett emberölés. Ez van a törvényben. Most lehet itt pampogni, hogy szarok a filmek meg gonoszak a kiadók, akkor is ez van odaírva. Ennek tudatában tessenek kattintgatni.

A svéd börtönviszonyokról csak annyit, hogy elfogása után Szaddám Huszein oda szerette volna kéretni magát. A kérelmet elutasították.