Szép volt, Feri!

Feri, baszki, gratulálunk.

Az utcákon kukagyújtogatók és kődobálók gyakorlatoztatják a rendőrséget, a Kossuth téren aranybullás-szentkoronás-idegenrablós anakronisztikus okkultisták alkotnak alkotmányozó nemzetgyűlést, és háromnyomásos gazdálkodást vezetnek be a virágágyásokban. Ennyi maradt a híres magyar politikai stabilitásból, abban az országban, amelyben a rendszerváltás óta minden kormány kitöltötte a teljes mandátumát (ilyesmire ugye nincsen példa a térségben). Négy és fél év szocialista kormányzás eredménye látható itten, a körúti kukák pisla fényénél.

Feri, baszki, ha nem veszed zokon ezt a kiszesen közvetlen hangnemet az obligát trágárságokkal, szarba vagyunk. Szarba kavartatok.

A felelősséget oszthatjuk, mert benne volt ebben a Viktor is bőven, de risztelni azért nem lehet, ez nem fiftififti, legföljebb egy dávidibolyás 70-30, a ti javatokra, Feri.

Viktor is hozzátette magáét, persze, verbalice ahhoz a feltűnően ostoba (a te teljesen értelmetlen szóhasználatoddal: böszme) politikához, amit a Megyóval vállvetve vittetek négy éven át. Azt nyomatta ő is reggeltől estig, hogy az embereknek adni, adni, adni és adni kell, csak azt szabad, és az emberek meg el is hitték, mert frusztráltak és szegények, meg ezt szokták meg nem negyven, de inkább ezer éven át: a jó kormány ad, a rossz meg nem ad, ha ad, akkor nekünk jó, ha nem, akkor nem. A kormány leviszi a benzin árát, a kormány fizeti a gázszámlát, a kormány intézkedik arról, hogy nyáron legyen elég sör, a kormány ad beutalót, és vesz nekünk félárú retúrt Alsó-Bélatelepre, a kormány törli a seggünket is.

Csodálkozol, Feri, hogy most nem szeretnek tégedet? Hogy nem értik? Nem érted, Feri, hogy miért pont rajtad akadnak ki, aki épp felmondani készül a hazugsággyárban? Hát azért, amiért nem a mellúszás közben stikában vízbehugyozókat pofozta föl az úszómester a Sportban, hanem Mórickát, aki a trambulinról hugyozott bele. Te a trambulinról hugyoztad teli a medencét, Feri, és ugrottál rögtön egy indiánfejest bele. Most tapsolni kéne?

Hát nem érted, te, akire többen is csillogó üzleti intellektusként emlékeznek, hogy ha erkölcsi megtisztulásról beszélsz, morális újjászületésről, és közben bevallod, hogy eddig erkölcstelen voltál, a lehető legerkölcstelenebb, akkor a saját logikád szerint is azonnal el kell húznod a színről? Szerelést leadni, munkakönyvet felvenni.

Mit vártál? Hogy katartikus zokogás közepette bocsát meg neked mennyei atyád és néped? Hahó, baszki, ez egy ország, nem valami karizmatikus kisegyház külvárosi rendezvénye. Nem kéne annyit olvasni a Bibliát.

Ráadásul ezt az egészet nem most kellene átrágni, Feri, ezen már legalább két éve el kellett volna gondolkodni. Hogy mi lesz, ha még egyszer kormányra kerülsz. Már áprilisban figyelmeztetett tégedet korunk legnagyobb politkai elemzője – aki itt jelenti be igényét Lengyel László, Stumpf István és Kéri László éves fizetésére –, hogyaszongya:

"Ilyen politikát (ti.: megszorítósat – a szerk.) egy ellenzéki pozícióból kormányra kerülő párt könnyebben beadhatna a választóinak, mondhatná, hogy a költségvetés rosszabb helyzetben van, mint valaha is gondolta, hogy az előző kormány eltitkolt, elsunnyogott egy csomó dolgot, itt most nem lesz adócsökkentés, nem lesz tébécsökkentés, itt most megszorítás lesz, mert szarban a haza. De mit mondhat Gyurcsány? Nem hazugozhatja le saját magát!"

Szóval hogy teljesen illogikus, értelmetlen, értelmezhetetlen volt, Feri, ez az egész. Megnyerni, utána meg azt (és pláne így!) mondani, hogy amit eddig csináltatok az hülyeség volt.

És most itt vagyunk a szarban, Feri, és még csak nem is látszik, hogyan tudunk kimászni belőle.

Neked le kéne mondani, Feri, ez zicher. Ez az egyetlen dolog, ami most biztosnak tűnik.

Te itten megszorításokat, csomagot, konvergenciát csinálni nem bírsz. Nemhogy reformot. Nemhogy morális megtisztulást. Nincsen már arcod, hiteled, erőd hozzá. Ahhoz pedig kéne. Még akkor is, ha ez a csomag röhejesen kicsi csomag egyébként (valószínűleg kevés is ahhoz, hogy magához térjen a költségvetés), alig tizede a Bokrosénak. Pár százalékos reálbércsökkenés – röhej. Nota bene, azok, akik nemzeti katasztrófáról, gazdasági összeomlásról sírnak, hazudnak, mint ahogy te hazudtál. De szembemenni a nagy lobbikkal, az orvosokéval ("az egészségügy nem üzlet" – vigyorog az osztályvezető főorvos a BMW X5-ösből), a gyógyszerészekével (akik minden lehetséges etikai normát megsértve azt próbálják bemagyarázni a kiszolgáltatott betegeknek, hogy az a jó, ha éjszaka vagy hétvégén kilométereket kell kutyagolniuk gyógyszerért), az önkormányzatival (a hatvanmilliós Nagy-Britanniában kevesebb polgármester van, mint itthon) meg a többivel, na, ahhoz kéne azért valami kis hitel, támogatottság, erő.

Nem észveszejtően erős lobbik ezek, egyébként, csak az emberekbe már bele van szuggerálva a töméntelen hülyeség, az óvónéni állam illúziója – ez konkrétan nem csak a te sarad, ebben benne van a Viktor is, bőven, lásd följebb –, és ha egy fillért is megpróbálsz elvenni tőlük, sikítani fognak. Neked sohasem fogják elhinni, hogy az ő zsebükben volt/van az a pénz, az a hitel, amit szép lassan vissza kéne csengetni. Ők azt gondolják, hogy te talicskáztad haza (vagy Indonéziába).

(Csak úgy eszembe jut: volt egy Margaret Thatcher nevű miniszterelnök Nagy-Britanniában. A nyolcvanas években a fél ország gyűlölte: áfát emelt, eltörölt egy csomó szociális juttatást, föltörölte a padlót az addig megtörhetetlennek hitt bányász-szakszervezetekkel, az értelmiség sikongott, nagy filmek, irodalmi művek készültek a munkásság és a kapitalista szörnyeteg heroikus küzdelméről. Lángokban állt az ország. Aztán Thatcher viszont rendet tett, a gazdasági válságot konjunktúrába fordította, a kilencvenes évekre Nagy-Britannia újra Európa egyik legirigyeltebb és leggazdagabb országa lett, senki sem gondolja már, hogy a nehézipar volna a megvédendő nemzeti kincs. Thatchernek volt ehhez esze, volt erkölcsi tőkéje és állóképessége. Neked, Feri, már meg ne haragudj, ebből a háromból, úgy tűnik, egy sincs.)

Le köll mondanod, Feri, nincs mese, viszont, ha lemondol, akkor is szarban leszünk. Lehet, hogy még nagyobban. Jöhet könnyen egy kis összeomlás: gyors forintválság, leminősítés-hegyek. Mert neked már kezdték elhinni odaát, hogy akarsz valamit. Helyetted meg csak olyan jöhet, aki nem akar, ugye. A Viktor jöhet szóba, ugye, ő meg még mindig ragaszkodik a hazugságrendszerhez, nyilván azért, hogy megbuktathasson, és eltakarítsa az útból az MSZP-t legalább tíz évre. (De ő még mindig hihetően állíthatná, ha kormányra jutna, hogy bocs, mégis kell egy kis csomag, mert nagyobb ganajt talált, mint amire számított.)

Szóval még a lemondásból sem tudunk jól kijönni. (Meg hát úgy is tűnhet az egész, mint ha a kukagyújtogatók és a kótyagos háromnyomásosok buktattak volna meg, és az meg senkire nem vetne jó fényt. Vagy úgy is tűnhet, hogy az ellenhazugságok győztek, a csúfolódó óvodáspolitika.)

Szarban vagyunk, Feri, és abban is maradunk egyelőre. Szívesen üvöltené az ember, hogy akkor takarítsd is el ezt a szart, de nagyon úgy néz ki, még csak el sem tudod takarítani. Azért szép gesztus, hogy megpróbáltad megpróbálni. Kösz.

De alkalmatlan vagy. Al-kal-mat-lan. És alkalmatlan az a párt is, amelyik ezt a politikát és ezt az erkölcsöt nem csak eltűri, de kikényszeríti, kitermeli újra és újra.