Gumicsizma kell, gumicsizma kell ide

Kézigránát kell, kézigránát kell ide
Elhajítani, belevágni mindegy mibe

Úgy néz ki, Tarlós István máris rekordot döntött: egy hónappal a választás előtt megelőzte Demszky Gábort a közvéleményben. Az ma már történelmi kérdés, miért volt olyan nehéz megelőzni valakit, aki egy helyben állva hazudozik. Tarlós innentől esélyes jelölt, akivel számolni kell. El kell képzelni, milyen lenne Budapest az ő vezetése alatt, Demszky nélkül.

Annyira nyomik ugye nem vagyunk, mi budapestiek, hogy holmi programokból tájékozódjunk. Arról leszoktatott minket Demszky Gábor. Négyszer nyert a négyes metróval. Harmadszor csinálja meg, hogy három hónappal a választás előtt ásatni kezd, mint egy megvadult radírpók. Tök mindegy, hogy mi áll a programokban. Csak két tényezőt lehet számításba venni: a múltat, és a habitust.

A múlt Demszkynél: a már említett handabandázás meg fúrófejavatás, és a megátalkodott ásási rohamok. Ami a legfontosabb, a közelmúlt: a Combino. Nem a műszaki kudarc – most már épp motorokat cserélnek, nem ajtószoftvert –, az előfordul néha. Hanem a gátlástalan hazugsággyár, ami köré épült. Aba Botond füllentéseit az ámokfutó villamosvezetőkről meg a túl jó kábelekről. Demszky buta és átlátszó húzását, amit magában biztos hihetetlen machiavellizmusnak könyvel el: hogy a rongálók miatt nem működnek a villamosok. Azért, mert belerúgott egy hajléktalan. Nem, ennyire nem vagyunk hülyék, érted, Gábor, világváros ez, vagy mi az istennyila. Újságolvasó, gondolkodó emberek lakják. Egy Ladát egy óra alatt nem rúg működésképtelenné a hajléktalan.

Tarlós múltjáról az óbudaiak tudnak mesélni, országos ismertséget csak azok a lépései nyertek, amelyek kábé a mikolai vonallal párhuzamosak. Az a szigetes sagából nyilvánvaló, hogy szívügye a homofóbia, mondhatni mániája, valamint nem tűri a nemi szervek ábrázolását. Vidéki ember lényegében, aki soha nem is akarta megérteni a szükségképpen liberális (és buzi) metropoliszt. Egy KDNP-kompatibilis figura ez, egyetlen apró eltéréssel: ésszel hülye. Nem megy neki a falnak. Ha pénzről és üzemeltetésről van szó, akkor csak úgy mellékesen férfimanökenezik, egyébként teszi a dolgát.

Demszky speciel nem homofób, talán nem is nagyon foglalkoztatja a dolog, világéletében a nők érdekelték. Inkább egy lassan folydogáló nyálú, magatehetetlen, beltenyésztett hercegre emlékeztet. Valami Dobzse-leszármazott. Vigyorogni tud, meg nem lenni felelősnek semmiért. Így kampányidőszakban meg-megvillantja egy cselekvőképes vezető álomképét, egyébként meg lustán sütkérezik a városhatáron kívül.

Tarlós István kétségtelenül egy két lábon járó gumicsizma. De meggyőzhető vagyok, hogy Budapesthez gumicsizma kell. Térdig kell gázolni nemcsak abban a mocsokban, amit maguk a városlakók termelnek ki, hanem a városvezetésben is. Mélyen a kerületek mocsarában, ahol egész nyugodtan, szemtől szembe megmondja az illetékes tisztviselő, mennyi a kenőpénz, és mennyit kell a forgalomból visszacsorgatni. Itt rendet kell csinálni. Ehhez olyan ember szükséges, akit nem hat meg a pártkasszába befizetett hálapénz. Taplóság ide, középkori észjárás oda, Tarlós felőlem nyugodtan beülhetne Demszky székébe. Ha nem állna mögötte, és nem tartaná a markát egy feltűnően lapos pénztárcájú, súlyosan eladósodott, korrupciós pénzekre kiéhezett párt.

Meg ha ki nem költöznék innen úgyis, mielőbb.