Internetet szabályozni = NEM MENŐ

Giccsel és pornóval teli világunkban meg kell becsülnünk a keveseket, akik kérlelhetetlenül kitartanak egy szebb, egyszerűbb, még egy magyar politikus számára is érthető múlt értékei mellett. Ugyanaz a tisztelet és kedves mosoly, ami jár a Föld laposságában hívőknek és az angol labdarúgó-válogatott szurkolóinak, megilleti bizony mindazokat is, akik szabályozni szeretnék az internetet.

Nehéz bármit is írni a Fidesz által elfogadtatni tervezett médiatörvényről, sőt, médiaalkotmányról, hiszen a helyzet e körül olyan gyorsan változik, hogy az ember néha hajlamos megingani, és egy-egy pillanatra elbizonytalanodni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vívmányaival kapcsolatban.

Először az derült ki, hogy az eredeti tervezethez képest mégis megmarad nekünk a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága. Aztán az is, hogy a törvény mégsem fogja a médiát arra kötelezni, hogy vélemények helyreigazítását is publikálni kelljen. Sőt, nagy meglepetésre a törvényalkotás fedettpályás gyorsasági világrekordját éppen felállítani készülő Fidesz odáig visszakozott, hogy a törvénycsomag majd csak ősszel kerül a parlament elé, addig “módosító javaslatokat várnak”.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének polgára nagyon helyesen érzi, hogy egy ilyen bonyolult helyzetben, amit maga Szalai Annamária is csak erősen koncentrálva képes átlátni, jobb, ha ő meg sem szólal. Foglalkozzunk inkább a törvénycsomag-tervezet azon részével, amelyet nagyon egyszerűen lehet értelmezni. Az internetszabályozási próbálkozások megítéléséhez ugyanis még politikusnak sem kell lenni.

Kuszaságot itt is találni, szerdán az Estében maga Rogán Antal is kicsit bizonytalannak tűnt a témakörben, a korábban megismert törvénytervezet szinte minden egyes durvább pontjától visszakozott, és csak az internetszabályozás szükségessége mellett érvelt hevesen. Elmondta például, hogy igenis regisztráltatni kell majd a magyar nyelvű blogokat, ám a Belváros agilis és ambiciózus polgármestere szerint ez akár tíz perc alatt is elintézhető lesz majd. Valamint hogy az nem lehet, hogy az interneten csak úgy közölni lehessen “tényszerű hazugságokat”.

Aki életében két óránál többet töltött az internet közelében, viszonylag világosan látja, hogy aki ezt a törvénytervezetet készítette, az ennél a két óránál jóval rövidebb ideig ismerkedhetett a világháló csodáival. Hiszen aki legalább alapszinten ismeri az internetet, és tudja, hogy lehet ott bármilyen jellegű tartalmat publikálni az ügynöklistától a giccses pornóig, az azzal is tisztában van, hogy a Rogán és a Fidesz által még mindig erőltetett szigorú szabályozás betarthatatlan.

A hatalom, amely betarthatatlan törvényeket hoz, csak azt éri el, hogy polgárai a többi, egyébként értelmes szabályt is lelkesebben kerüljék el. Így van ez a prostitúciótól a holokauszt-tagadáson át a kábítószerhasználat kriminalizálásáig. Ám míg ezekben az esetekben a törvények alkotói általában konzultálni szoktak olyan szakértőkkel, akik láttak már kurvát, nácit, vagy heroint, a mostani esetben egészen nyilvánvaló, hogy senki olyan nem szólhatott bele a grandiózus tervbe, aki látott már internetet, médiát, ne adj’ isten ezek bombasztikus kombinációját.

Pedig érdekes dolgokat mesélhetett volna az internetszolgáltató arról, hogy miért kivitelezhetetlen jogállamban külföldi weboldalak tömkelegeit elérhetetlenné tenni. Az újságíró arról, hogy őt ugyan el lehet hallgattatni, de olyan tartalmat eltüntetni az internetről, ami egyszer már megjelent ott, teljességgel lehetetlen. Az egyszerű felhasználó meg arról, hogy ismer-e egymillió olyan kiskaput és ügyes játékszert, amivel ilyen naiv tiltásokat bármikor könnyeden ki tud cselezni.

Szinte kínos ilyen evidens dolgokról beszélni, hiszen aki csak annyira ért az internethez, hogy eljutott ennek a cikknek az elolvasásáig, az többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy a világhálót jelenlegi állapotában szabályozni már lehetetlen. A maximum, amit egy ilyen országocska törvényhozói tehetnek, az a minimális zavarkeltés az állampolgárok szórakozási és kommunikációs szokásaiban. Annak meg más eredménye, mint az idegeskedés, nem nagyon van.

Az internetet nekik tetszően még olyan kormányok sem képesek igazán hatékonyan befolyásolni, amelyek egyébként szívesen le is lövik saját polgáraikat, ha valami gond van a véleményükkel. Kína szinte annyi pénzt költ a világháló szabályozására és korlátozására, mint a teljes magyar költségvetés, mégsem képes megakadályozni, hogy a nép érdeklődő részéhez, még ha kicsit lassan is, de minden információ eljusson. Pakisztánban az utóbbi egy hónapban szinte minden jelentős külföldi honlap elérését korlátozták ideig-óráig, valamint felmerült, hogy halálra ítélik Mark Zuckerberg Facebook-főnököt, csak mert a népszerű Fácsén tízezrek csatlakoztak a Mohamed prófétát rajzolók baráti köréhez. Természetesen ezeknek az intézkedéseknek semmilyen hatása nem volt a pakisztáni internetezési szokásokra.

Akik már láttunk internetet, napestig tudnánk sorolni a vicces példákat, amelyek lehetetlenné tennék ennek a szabályozásnak a betartatását. Börtönt kap, aki Facebookon státuszüzenetben tényszerűt hazudik? Perelhet az étterem, ha a Twitteren valaki megjegyzi, hogy ott elköltött vacsorája undort keltő és gyomorforgatóan bűzös volt? Milyen büntetésre számíthat, aki gyáva a tényszerű hazudozáshoz, de lájkolja egy közismerten tényszerűen hazudozó mikroblogger valamelyik bejegyzését? Akinek van hozzá kedve, most van min nevetnie.

A törvényalkotó szándéka persze világos. Ellenőrizni, felügyelni, vadhajtásokat lecsipegetni. Ez a rendszer a hagyományos média korában sem volt teljesen működőképes, ma az interneten pedig teljességgel hasznavehetetlen. Néhány nagyobb weboldalt, amely rendes magyarországi székhellyel és állandó, nevesített szerzői gárdával rendelkezik meg lehet szorongatni, a magyar nyelvű tartalmak átfogó kontrollja viszont lehetetlen.

Internetet szabályozni a világon mindenhol igen egyszerű dolog, és néhány alapvető szabály felállításán túl nem is nagyon szoktak ezzel foglalkozni. Ha ez az elemista feladat nem megy, mi lesz itt, ha egyszer valami szokatlanul esős hónapban a fél ország víz alá kerül, és emberek élete és megélhetése kerül veszélybe?