Most Palkovicstól várják azt, amit Czunyinétől hiába vártak

Azt, amit a most menesztett Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár nem tudott megoldani, majd megoldja Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár – ez lehet Orbán Viktor (és/vagy Balog Zoltán miniszter) fejében arról, mit is kellene csinálni a közoktatással, ami jelenleg tűz alatt van. Pedagógusok, szülők, diákok, de még az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó egyik háttérintézmény kutatói is lesújtó véleménnyel vannak arról, hogy milyen eredményhez vezetett az iskolák államosítása és az Európában példátlan centralizáció.

Fontos észrevenni, hogy bár sorosgyörgyözik a kormányzati kommunikáció, azt az Emmi vezetése sem állítja, hogy minden rendben van, sőt. Elég csak két példát említenünk, ami már önmagában nehéz helyzet elé állítja a kormányzatot:

• Az egyik, hogy az iskolákat fenntartó Klik úszik az adósságokban, miközben az államosítás melletti egyik legfontosabb érve az Orbán-kormánynak az volt, hogy az iskolák és a korábban azokat fenntartó önkormányzatok eladósodtak. Most például egy iskolában elmarad a tanítás, mert a Klik nem fizetett, így a gázt kikapcsolták.
• A központosított rendszer túl bürokratikus, aminek úgy tűnik, semmi haszna, hátránya viszont annál több.

Csak ennek a két dolognak a mindennapi oktatásban megjelenő következményeit mindenki érzi (pedagógusok, szülők, diákok), és a mindenki alatt azok az emberek is benne vannak, akik majd 2018-ban elmennek szavazni. Éppen ezért a Fidesznek érdeke, hogy a közoktatás átalakítása konfliktusoktól mentes legyen, a rendszer pedig működjön.

Amit Hoffmann Rózsa elkezdett

Magát a rendszert még 2010 után Hoffmann Rózsa verte végig a Fideszen, annak ellenére, hogy a párt oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán hevesen és nyíltan ellenállt, lényegében feleslegesen, hiszen végül alulmaradt. Hoffmann azért is kerülhetett ki győztesen a Pokornival való küzdelemből, mert tudta, érezte, hogy mit akar Orbán. A kormányfő nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor még ő volt iskolás. Így az egész közoktatás visszament oda, ahol valamikor a nyolcvanas években volt. 

A megszületett rendszer motorjának számító Klik azonban sehogyan sem akar normálisan működni, de legalábbis úgy, ahogy azt a kitalálói egykoron megálmodták. A központosításnak semmi haszna nem látszik egyelőre, pedig nyilván a kormányfő is azért erőltette ezt, mert hisz abban, hogy haszna lesz.

És Czunyiné folytatott...

A kudarc első jeleit látva ezért 2014-ben Orbán lecserélte Hoffmann Rózsát. Ekkor érkezett a nálánál gyakorlatiasabb, jobb szervezőként ismert, de megbízható Fidesz-kádernek számító Czunyiné. Tőle várta Orbán, hogy mindazt, ami a Hoffmann nevével fémjelzett modellben megvalósult, de láthatóan rosszul működik, javítsa meg. 

Az idén januárban kiéleződő feszültségek, a Miskolcról induló, majd az egész országra kiterjedő tiltakozási hulláma a pedagógusoknak megmutatta, hogy

függetlenül attól, hogy a közoktatás milyen állapotban volt 2010 előtt. Ezért most ugyanaz történik, mint amikor Hoffmann Rózsától vették el a közoktatást és adták át Czunyinénak. Csak most Czunyinétől veszik el, és adják oda Palkovics Lászlónak. 

...azt Palkovics Lászlóval fejeznék be

De miért pont neki? Erre a legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy Orbán Viktor most benne látja azt, amit Czunyinéban látott korábban. Azt, hogy ugyanezt a rendszert tudja majd nagyobb konfliktusok és üzemzavarok nélkül működtetni. Mert Orbán tényleg komolyan hitt a most menesztett államtitkárban, nem véletlenül mondta róla szűk körben, hogy később akár még miniszter is lehetne belőle. 

De a közoktatás problémáit látva nem valószínű, hogy a megoldás a személyekben keresendő, bár az kétségtelen, hogy a kormánynak ezen a területen mindenképpen fontosabb a lojalitás, mint a szakértelem, Hoffmann és Czunyi is pártkatona a szó legszorosabb értelmében. És a külső szakmai kritika is lepattan: hiába tartják ugyanis oktatási szakemberek, kutatók és pedagógusok is rossznak magát a rendszert, szinte nulla az esélye annak, hogy a kormányfő az egész koncepciót felülírva teljes újratervezést vigyen végig. Az Emmi a mostani tiltakozásnál is az emberek értésére adta, hogy az, ami 2010 előtt volt, nem fog visszatérni. Legfeljebb apró korrekciókra lehet majd számítani.

Az újratervezés helyett ezért a kormányfőnek egy olyan emberre van szüksége, akiről elhiszi, úgy tudja működtetni a központosított modellt, hogy az a legkevésbé fájjon és szót tud érteni a kritikusokkal is. Ezért eshetett Palkovicsra a választása. 

Az eddig felsőoktatási államtitkárként tevékenykedő Palkovics egyetemi tanár és menedzser is volt, azaz ismeri ezt a közeget, de tudja, hogy egy szervezet miképpen működtethető. Már a felsőoktatást is úgy kapta meg, hogy a kormánynak megoldóemberre volt szüksége. 

Már egyszer volt csereember

Orbán Viktor ugyanis 2012-ben egy térképész professzort, az ELTE korábbi rektorát bízta meg stratégiaalkotással. A tandíjellenes diáktüntetések után Klinghammer István személyében jól jött a jóságos nagyapó, aki szót értett a diákokkal és a lázongó egyetemi oktatókkal, rektorokkal is. Hét hónapig dolgoztak egy anyagon. Az ebből készült előterjesztést aztán egy kormányülésen egyszerűen visszadobták.

Tudni lehetett, hogy az anyaggal szemben a legtöbb fenntartása Parragh Lászlónak, az iparkamara elnökének volt, akire Orbán Viktor nagyon hallgat. Orbán ebben az időben ahol csak tehette, a munkaalapú társadalom felépítéséről beszélt. A megnyert önkormányzati választások után is egyedül ezt tartotta fontosnak kiemelni. Palkovics koncepciója ebbe az orbáni képbe illett bele. 

Palkovics életpályája egyfajta modellje is annak, amit az egyetemektől és az egyetemet végzett emberektől elvárnak a jövőben. Palkovics tanított a Műegyetemen és doktorált is. Mindemellett azonban kutatóként is dolgozott egy kanadai egyetem gépjárműtechnológiai központjának, majd itthon a Knorr-Bremse magyarországileányvállalatának lett először a fejlesztési igazgatója, majd a cég európai fejlesztési igazgatója.

Amikor a Kecskemétre települő Mercedes-gyárnak jól képzett mérnökök kellettek, Palkovics dolgozta ki a Kecskeméti Főiskolán azt a képzést, ami megfelelt a német multi igényeinek. A koncepció az egyetemi világot szinte kizárólag a gazdasági hasznosság oldaláról közelíti meg. Nem az elvont és szent tudás fellegvárairól beszél, hanem arról, hogyan járulhatnak hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez. 

A felsőoktatásban ügyesen mozog

Palkovics eddigi mérlege mindenesetre - úgy ahogy - rendben van. A gyakorlatorientált képzések híve, a "buliszakokat" leépítette. A kancelláriarendszer működik (még akkor is, ha a pártpolitika ott is tetten érhető), ráadásul az a modell eleve nem volt az ördögtől való. 

Nem mellékes az sem, hogy Czunyinéval ellentétben (aki teljesen amatőr módon viszonyult a sajtóhoz) Palkovicsot nehéz kibillenteni az egyensúlyából, mindenkivel hajlandó leülni, beszélni, ez pedig egy olyan helyzetben, mint a mostani, életet és szavazókat menthet kormányoldalon. 

De ha megoldóemberként most bedobott Palkovics László ugyan sikerrel is veszi a felsőoktatási rendszer átalakításakor keletkező konfliktusokat, most egy olyan rendszert kell működőképessé tennie, aminek a kitalálásában nem vett részt.  És persze az is kérdés, hogy az államtitkárok azért hullanak, mint a legyek, mert alkalmatlanok, vagy azért, mert maga a rendszer, amit működtetni akarnak, rossz. Az Orbán által régen még istenített Czunyinénak az volt a feladata, hogy a Hoffmann-féle hibákat kijavítsa. Most Palkovicsnak lesz az a feladata, hogy a Hoffmann-féle hibákat és a Czunyi-féle hibákat kijavítsa. 

Ha igaz, hogy a közoktatás problémái rendszerszintűek, viszont a kormány(fő) csak kiigazításokra adja az áldását és nem újratervezésre, akkor simán előfordulhat, hogy majd jön egy másik ember, akitől azt várják majd, hogy a Palkovics-féle hibákat javítsa ki. Aztán egy másik, és így tovább. Erre utalt a Pedagógus Szakszervezet vezetése is, amikor Czunyiné lemondására reagálva közölték: az államtitkár menesztése azt bizonyítja, hogy nem tudta megoldani a megoldhatatlant.